Jövő az Unióban, kérdések és válaszok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pálinkás József lehet-e a tudományért felelős európai biztos? Hogyan gyűrheti le innovációs versenyhátrányát az unió az Egyesült Államokkal vagy Japánnal szemben? Jó-e, hogy jövőre egységes európai szabadalmi rendszer jön létre? Kérdések és válaszok hazánk uniós csatlakozásának tizedik évfordulóján.

„A bűvös kocka feltalálásának 40. évfor­dulója alkalmából Rubik Ernővel ebédel pénteken José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke” – állt a hírekben március 28-án. A munkaebéd témája az volt, hogy miként lehet a műszaki, tudományos, ma­tematikai pályákat vonzóbbá tenni a fiatalok számára. Az esemény, melyen részt vett Máire Geoghegan-Quinn, a testület tudománypolitikájáért felelős tagja is, nyilvánvalóan elsősorban gesztus volt a Rubik-kocka feltalálójának; az ő személyén keresztül azon­ban a figyelem középpontjába került a magyar tudományosság is. Hazánk európai uniós csatlakozásának tizedik évfordulóján ezért érdemes szemügyre venni, ezen a területen hol a helyünk az EU-ban, milyen hozadéka volt az eddigi közösségi tagságnak, és mivel kecsegtet minket – valamint a többi tagállamot – Brüsszel a jövőben.

Helyezkedés a biztosi posztért

Itt van mindjárt az Európai Bizottság tag­jainak küszöbön álló újraválasztása, mely ­folyamatban a tudománypolitikáért és in­novációért felelős biztos jelölésekor egyes ­hírek szerint akár még hazánk is főszereplő lehet. „Nem vagyok tudós. Politikusként azonban mélyen hiszek abban, hogy a tudomány hatalma képes jobbá tenni, gazdagítani az életünket, és gazdaságunkat fenntartható pályán tartani” – jelentette ki június végén a posztjáról leköszönő Máire Geoghegan-Quinn.

Az ír politikus távozásával – pontosabban a bizottság összes tagjának újraválasztásával – megindult a helyezkedés, il­letve a találgatás az utódlásról. Amint pedig a Research Europe nevű kutatási portál hírül adta, a szlovák Maroš Šefčovič és a lengyel Jerzy Buzek mellett a Magyar Tudományos Akadémia idén leköszönt elnökét, Pálinkás Józsefet is az esélyesek között emlegetik. Az eddigi, alapvetően politikus biztos után ugyanis többen idejét látják, hogy a tudomány világából érkező személy töltse be ezt a hivatalt. Pálinkás ennek a feltételnek megfelel: atomfizikusként több komoly kutatásban is részt vett, de tudományszervezőként is nagyot alkotott, elég csak az általa életre hívott Lendület-programra gondolni, melyben több tucat fiatal kutatót csábított haza önálló munkacsoport és a hozzá tartózó anyagiak ígéretével.

Az uniós biztosi poszt azonban végső soron politikai megbízás, melyért először nem is Brüsszelben, hanem kinek-kinek a saját ­országában kell érdemesnek mutatkozni. Nálunk pedig erősen tartja magát a hír, hogy hazánk részéről ennek a hivatalnak a mos­tani kormányalakításkor külügyminiszterré megtett Navracsics Tibor a várományosa, s ő elsősorban a bővítési területet szeretné megszerezni. Bár sok szempont befolyásolhatja a végeredményt, van egy tényező, amely perdöntő lehet. Közismert, hogy José-Manuel Barroso utódjának megválasztásakor David Cameron angol miniszterelnök mellett Orbán Viktor volt az az uniós kormányfő, aki ellenezte Jean-Claude Juncker megválasztását. Ezzel a magyar miniszter­elnök nyilván nem lopta be magát az uniós kormány új vezetőjének a szívébe, és ha az következne be, amit sokan előre jeleznek – vagyis Juncker a biztosok jelölésekor „verné le” Orbánon az elutasítást –, akkor adott esetben újra kell rendezni a sorokat. Mert ha Magyarország csak valamelyik kisebb súlyú (mondjuk a tudománypolitikai) posztot kaphatná meg, és arra a területre Navracsics nem lenne megfelelő, akkor Pálinkásnak nőhetnek az esélyei.

Innovációs verseny

A tudománypolitikáért felelős biztos egyrészt az Unió egészének versenyképessé­géért dolgozik, másrészt a tagállamok teljesítményét kell támogatnia – és tennivaló mindkét területen bőven akad. Ha ugyanis az innovációs teljesítményt vesszük, tisztában kell lenni azzal, hogy a 28 tagállamból álló EU összteljesítménye messze elmarad az Egyesült Államokétól, Japánétól és Dél-Koreáétól. Az Eurostat szerint a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadás ugyanis Európában a GDP 1,9 százalékát teszi ki, az Egyesült Államokban viszont ez az arány 2,7, Japánban pedig 3,2 százalék.

Öröm az ürömben, hogy Ausztráliánál, Kanadánál, valamint a feltörekvő BRICS-or­szágoknál (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) még így is jobbak vagyunk. Nemhiába irányoz elő az unió Horizon 2020 nevű kutatási és innovációs programja a ­következő hét évben 80 milliárd eurót a terület támogatására, illetve várja el a tag­államoktól, hogy 2020-ra GDP-jük legalább három százalékát fordítsák innovációra. (A kelet-európai országok többségében ma ez az arány a GDP egy százalékát sem éri el; hazánkban 0,9 százalék.)

Ami az egyes tagállamok teljesítményét illeti, a mezőny igencsak szórt. A 25 mutató számbavételével megalkotott rangsorban a leginnovatívabb országok klubját a svédek, dánok, németek és finnek alkotják, a sereghajtókét pedig a bolgárok, a litvánok és a ­románok. Hazánk a mérsékelt innovátorok közé tartozik, a 28 tagállam utolsó harmadába, olyan országok társaságában, mint Szlovákia vagy Horvátország.

Az Unióban felismerték: ahhoz, hogy az európai országok világszinten is megállják a helyüket, a tagállamoknak együtt kell működni, és le kell bontani a gátakat a tudományosság érvényesülése előtt. A nagy szavak mögött sok konkrét, nem egy esetben apró tett áll. A sikerhez, jelesül az Európa ­országaiban kialakult krónikus szakember­hiány felszámolásához például el kellene érni, hogy a felsőoktatásban növekedjék a reál szakon tanulók – hazánkban jelenleg 10 százalékos – aránya; miközben a természettudományos és műszaki területen képzett diplomások aránya az OECD átlagában 25 százalék körül van, sőt a távol-keleti országokban, például Szingapúrban meghaladja a 40 százalékot.

Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a tudományokra fordított összegek nem öncé­lúak, és nem csak hosszú távú eredménnyel kecsegtetnek. Az Európai Bizottság nemrég úgy számolt: ha uniós átlagban háromszá­zalékos lesz a kutatásra és fejlesztésre szánt pénz, akkor ezzel közel négymillió munkahely jöhet létre földrészünkön, és 2025-ig 795 milliárd euróra növekedhet az uniós GDP.

Egységes európai szabadalom

A világ más országaival szembeni versenyhátrányunk mögött meghúzódik egy, a jogásztársadalom számára is lényeges té­nyező: a szabadalmi eljárások költsége. Míg ugyanis például az Egyesült Államok egész területén 1800 eurónak megfelelő összegért lehet egy találmányt szabadalmi oltalom alá helyezni, az Európai Unió teljes területének esetében ez az összeg elérheti a 36 ezer eurót is. Ennek tetemes részét a fordítási költségek teszik ki, ami pedig az egyes tag­államok hivatali bejegyzéséhez nélkülöz­hetetlen. Az EU is tisztában van ezzel a versenyhátránnyal, ezért célul tűzte ki, hogy ötezer euró alá csökkentse a költségeket. Ezen cél elérésére született meg az igény arra, hogy egy találmányt ne kelljen minden országban külön oltalom alá helyezni, hanem jöjjön létre az egységes európai rendszer, melyben elegendő már csak egy nyelven beadni a kérelmet; az új eljárásnak köszönhetően a költségek 5–6 ezer euróra csökkennének. A közös szabadalom a tervek szerint 2015-ben lép életbe.

Ptk. Mustra – Borest és szakmai találkozó

Az exkluzív boresten új megközelítésből hallgathatják meg ügyfeleink a Ptk. újdonságait. A sorozat rendezvényei: 2014.09.04.  Kártérítési felelősség 2014.10.02.  Családjog – Dr. Lábady Tamás, Katonáné Dr. Pehr Erika 2014.11.13.  Szerződéses biztosítékok – Dr. Bodzási Balázs 2014.12.11.  Szerződések érvénytelensége – Dr. Menyhárd Attila 2015.01.08.  Engedményezés, jogátruházás, szerződésátruházás  – Dr. Leszkoven László 2015.02.05.  Fogyasztóvédelem – Lévayné Dr. Fazekas Judit Amennyiben a teljes sorozatra jelentkezik, az ár magában foglalja a Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz című kötetet is. Bővebb információ és jelentkezés>>

A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület ugyanakkor felhívja a figyelmet az egységes uniós szabadlom hátrányaira is.

„Magyarországról eddig mintegy 50 európai szabadalom született évente. Külföldről pedig évente mintegy 2800 európai szabadalmat érvényesítettek Magyarországon. Ez mintegy 4,5%-a a teljes európai szabadalmak számának. Feltételezzük, hogy Németország, Nagy-Britannia vagy Franciaország egyikében eddig is érvényesítették a megadott szabadalmakat, annál is inkább, mert a Londoni Egyezmény óta ez ott automatikusan történik. A lényeg, hogy az EU szabadalom érvénybe lépése után gyakorlatilag minden német szabadalom mellé jár ajándékba egy magyar, azaz évente mintegy hússzorosára fog nőni a Magyarországra kiterjesztett európai szabadalmak száma. A magyar műszaki fejlesztők gondban lesznek, hiszen alaposan tájékozódniuk kell, hogy saját fejlesztési területükön nem ütköznek-e más által kizárólagosan kisajátított megoldásba, azaz szabadalomba. A jövőben ez a kockázat már az első évben meg fog hússzorozódni, öt év alatt pedig két nagyságrenddel lesz nagyobb. Az EU szabadalom ezért elsősorban az amerikai, japán, kínai, német stb. multi-vállalatoknak kedvez, akik eddigi oltalmi területeiket ingyen kibővít­hetik Magyarországra.”

---