Kiállítás a magyar hippi mozgalomról


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Volt-e magyar hippi mozgalom? Erre a kérdésre keresi a választ a kArton Galéria Magyar Hippik című kiállítása, amely március végéig látogatható az Alkotmány utcában.


„A klub rendezvényein a megfelelő öltözék viselete kötelező (fehér ing, zakó, nyakkendő stb.)” – eme mai szemmel felettébb különös előírás egy Sakk-Matt beat klub tagsági könyvecske hátoldalán olvasható. Pár fotóval odébb az Országos Rendező Iroda hivatalos értesítése látható, amelyben „tudomásul veszik”, hogy Sztojanov Péter a Kex roadja lesz. Két aprócska papírdarab, de nagyon sokat elárulnak a hazai hatvanas-hetvenes évekről, arról a korszakról, amely külföldön a fiatalok egy csoportjának a teljes szabadságot, háborúellenes megmozdulásokat jelentett.

A megnyitón (Juhász Edvárd felvétele)

Deák Józsiék egy tabáni koncerten

A Magyar Hippik című kiállításon látható fotókon hosszú hajó, farmeres, furcsa becenevű fiatalok utaznak a Balatonra, ácsorognak, söröznek egy koncerten a Tabánban, sétálnak az Ifjúsági parkban, lemezbörzén válogatnak a Kalefon, ücsörögnek a Rózsa presszó teraszán. Első ránézésre nem sokban különböznek az amerikai hippiktől, de a fent emlegetett, és azokhoz hasonló iratokból bárki számára kiderül, hogy itt bizony másként zajlottak a dolgok. Persze azért nem ártott volna néhány magyarázó mondat, például arról, mi volt, miért volt fontos az egyik kiállított fotón megörökített Najala happening Szentendrén 1970-ben (fiatal művészek performansza, amely után sokukat hónapokra lecsukták), vagy a galerikről, a fiatalok kisebb-nagyobb csoportjairól, amelyeknek a város más-más pontján voltak a gyülekezőhelyeik, s amelyek tagjai más-más zenekarok koncertjeit látogatták. Így a fotók kevésbé beszédesek, sokkal kevesebbet árulnak el annak, aki nem akkor élt, aki nem volt tagja egyik csoportnak sem. A korszakot talán legszemléletesebben egy hatalmas tabló írja le, amely szabad asszociációs jegyzetlapként több tucat emléket, helyet, eseményt idéz fel az 50 filléres fagyitól a „veled vagyunk, Vietnám”-ig.

Faremerock a Tabánban

A kiállítás másik nagy egységét alkotó képzőművészeti alkotások ellenben mindenféle külön magyarázat nélkül is sokat mesélnek a korról. Kemény György 1971-es földgömbjén szavak olvashatóak: rákkutatás, Castro, luxus, erőszak, faji ellentétek, műanyagok, szmog, űrkutatás – a legtöbbjük ma is aktuális, ma is meghatározza az életünket. Veszely Ferenc Hír című, 1973-as munkáját, egy nem túl érdekes hírekkel teli újság-oldalpárra élénk színekkel festett atombomba-felhőt látva óhatatlanul is eszünkbe jut, hogy a médiumok sokszor ma sem a lényeges dolgokról adnak hírt. Sarkadi Péter 1967-ben készült kollázsa az LSD-címet kapta: a Lucy in the Sky with Diamonds néhány sorától a varázsgombákig ott van sok minden, ami eszünkbe juthat, ha azt halljuk, hippi. Ahogyan a néhány kiállított plakát sem tagadhatná le, mikor készült, és nemcsak azért, mert történetesen épp A sárga tengeralattjáró vetítésére készült.

Vető János: B.Z, hármas, 1973

Aki pedig úgy érzi, kérdései maradtak, vagy egyszerűen csak még jobban szeretne elmélyedni a témában, a helyszínen megvásárolhatja a kiállítás apropóján született kötetet. A Magyar Hippik – A hippi mozgalom és az underground művészet című kiadványban a gazdag képi anyag mellett többek között a hippi mozgalmat, a korszak underground művészetét, azok hatásait feltérképező tanulmányok és az akkoriban használt szavak és kifejezések gyűjteménye segít közelebbről megismerni ezt az időszakot.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.