Kiállítás a magyar hippi mozgalomról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Volt-e magyar hippi mozgalom? Erre a kérdésre keresi a választ a kArton Galéria Magyar Hippik című kiállítása, amely március végéig látogatható az Alkotmány utcában.

„A klub rendezvényein a megfelelő öltözék viselete kötelező (fehér ing, zakó, nyakkendő stb.)” – eme mai szemmel felettébb különös előírás egy Sakk-Matt beat klub tagsági könyvecske hátoldalán olvasható. Pár fotóval odébb az Országos Rendező Iroda hivatalos értesítése látható, amelyben „tudomásul veszik”, hogy Sztojanov Péter a Kex roadja lesz. Két aprócska papírdarab, de nagyon sokat elárulnak a hazai hatvanas-hetvenes évekről, arról a korszakról, amely külföldön a fiatalok egy csoportjának a teljes szabadságot, háborúellenes megmozdulásokat jelentett.

A megnyitón (Juhász Edvárd felvétele)

Deák Józsiék egy tabáni koncerten

A Magyar Hippik című kiállításon látható fotókon hosszú hajó, farmeres, furcsa becenevű fiatalok utaznak a Balatonra, ácsorognak, söröznek egy koncerten a Tabánban, sétálnak az Ifjúsági parkban, lemezbörzén válogatnak a Kalefon, ücsörögnek a Rózsa presszó teraszán. Első ránézésre nem sokban különböznek az amerikai hippiktől, de a fent emlegetett, és azokhoz hasonló iratokból bárki számára kiderül, hogy itt bizony másként zajlottak a dolgok. Persze azért nem ártott volna néhány magyarázó mondat, például arról, mi volt, miért volt fontos az egyik kiállított fotón megörökített Najala happening Szentendrén 1970-ben (fiatal művészek performansza, amely után sokukat hónapokra lecsukták), vagy a galerikről, a fiatalok kisebb-nagyobb csoportjairól, amelyeknek a város más-más pontján voltak a gyülekezőhelyeik, s amelyek tagjai más-más zenekarok koncertjeit látogatták. Így a fotók kevésbé beszédesek, sokkal kevesebbet árulnak el annak, aki nem akkor élt, aki nem volt tagja egyik csoportnak sem. A korszakot talán legszemléletesebben egy hatalmas tabló írja le, amely szabad asszociációs jegyzetlapként több tucat emléket, helyet, eseményt idéz fel az 50 filléres fagyitól a „veled vagyunk, Vietnám”-ig.

Faremerock a Tabánban

A kiállítás másik nagy egységét alkotó képzőművészeti alkotások ellenben mindenféle külön magyarázat nélkül is sokat mesélnek a korról. Kemény György 1971-es földgömbjén szavak olvashatóak: rákkutatás, Castro, luxus, erőszak, faji ellentétek, műanyagok, szmog, űrkutatás – a legtöbbjük ma is aktuális, ma is meghatározza az életünket. Veszely Ferenc Hír című, 1973-as munkáját, egy nem túl érdekes hírekkel teli újság-oldalpárra élénk színekkel festett atombomba-felhőt látva óhatatlanul is eszünkbe jut, hogy a médiumok sokszor ma sem a lényeges dolgokról adnak hírt. Sarkadi Péter 1967-ben készült kollázsa az LSD-címet kapta: a Lucy in the Sky with Diamonds néhány sorától a varázsgombákig ott van sok minden, ami eszünkbe juthat, ha azt halljuk, hippi. Ahogyan a néhány kiállított plakát sem tagadhatná le, mikor készült, és nemcsak azért, mert történetesen épp A sárga tengeralattjáró vetítésére készült.

Vető János: B.Z, hármas, 1973

Aki pedig úgy érzi, kérdései maradtak, vagy egyszerűen csak még jobban szeretne elmélyedni a témában, a helyszínen megvásárolhatja a kiállítás apropóján született kötetet. A Magyar Hippik – A hippi mozgalom és az underground művészet című kiadványban a gazdag képi anyag mellett többek között a hippi mozgalmat, a korszak underground művészetét, azok hatásait feltérképező tanulmányok és az akkoriban használt szavak és kifejezések gyűjteménye segít közelebbről megismerni ezt az időszakot.

---