Lát-lak! És te engem?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Három héten keresztül az Erzsébet téri Gödörnél egy különleges fotós kezdeményezés alkotásaival találkozhattunk. Az ötletgazda és a megvalósító a LÁT-LAK Alapítvány, amelynek képviselőjével, Boros Petra kuratóriumi elnökkel együtt nézegettük a képeket.

A Lát-lak Alapítvány kulturális és művészeti projekteket szervez hajléktalanok és hátrányos helyzetűek számára. Roma gyerekeket vittek például különleges színházi előadásra a Baltazár Társulathoz.

Egy éve született meg az ötlet, hogy valami szokatlan módon mutassuk be a hajléktalanok életét, mindennapjait. A téma és a feldolgozás módja adott volt. Ugyanis a hajléktalan lét és a kisebbségek, menekültek sorsa mindig is foglalkoztatott minket, több ilyen jellegű projektben is részt vettünk, illetve úgy éreztük, hogy a fotózás megfelelő nyelvezet, csatorna az üzenetünk közvetítéséhez.

Ez után már csak olyan hajléktalanokat kellett találni, akik szívesen részt vennének a kezdeményezésben. Ehhez Szabó Veronika szociális munkás nyújtott nagy segítséget.

– Közös volt az ötlet, hogy a képkészítők legyenek maguk a hajléktalanok. Tudja meg az „utca embere”, hogy ők maguk milyennek látják és gondolják saját sorsukat. Az volt a cél, hogy ne egy külső ember, hanem az érintettek szemén keresztül láthassunk bele a világukba. Hajléktalan-szállókon, melegedőkben hirdettük a pályázatot, a Menhely Alapítvány is segített a szórólapok elhelyezésében. Kb. két hét alatt 25-en jelentkeztek, ami nagyjából megfelelt az előzetes elvárásunknak.

Úgy számoltuk, hogy néhány száz ember értesülhetett a pályázat létéről.

– Több hasonló kezdeményezésben is vettem már részt, ismét jó érzés volt látni a vidám arcokat, lelkesen dolgoztak velünk együtt a képkészítők. S bár voltak fenntartások az akció kezdetekor, nagyon jól sikerült, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk – meséli Szabó Veronika.

A szponzorációt is maguk végezték. Felkerestek egy kamerákat gyártó céget, ahol kis „rábeszélés” után adtak ötven darab eldobható, filmre fotózó gépet és tíz vakusat. – Egy kamerával huszonöt képet lehetett készíteni.

A 15 jelentkezőnek tartottunk eligazítást és egy motivációs levelet kellett írniuk, amiben arra voltunk kíváncsiak, miért csatlakoznának egy ilyen lehetőséghez.

Következett az egy heti fotózás és a közös válogatás, beszélgetés. Ugyanis a fotók mellett az alkotók saját kommentjeik olvashatóak. Így például kiderül, hogy egy „fotós” barátjának exét örökítette meg és mindezt azért tartotta fontosnak, mert: tisztelni kell, hiszen a barátom volt barátnője.

A képkészítők ajándékcsomagot kaptak, amiben tisztálkodó szerek, borotva, napkrém, kávé és chips volt. Ezeket is szponzorok ajánlották föl. Az A3-as méretű plakátok elkészítésében a Hajléktalanokért Közalapítvány és egy nyomdai cég is segített.

– Akárhova fordultunk szponzorszerzés céljából, szinte mindenhol pozitívan álltak a projekthez, sok ismerősünk is segített, ki, amivel tudott, ezért tudtuk megvalósítani a tervünket. A Gödör remek helyszín volt, nagyon sokan megálltak a képek előtt, fiatalok, idősebbek, turisták, és ez volt a célunk. Naponta ezren biztosan megnézték a fotókat. Fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy az otthon nélkül élők olyanok, mint mi, közöttünk élnek, észre kell venni őket és emberségesebben viszonyulni hozzájuk. Nagyrészük nem olyan, akikkel az utcán részegen, büdösen fetrengve találkozunk. Többségük szerencsétlen sorsú, hátrányos helyzetű, családi deviancia áldozata, alkoholista szülők gyermeke, vagy egészségügyi okokból a munkából kieső középkorú, akik bár szeretnének visszaintegrálódni a társadalomba, mégsincs erre esélyük. Például külön orvos és munkaügyi központ van számukra, így nem találkoznak a „többséggel”. Hiába szeretnének dolgozni, erre alig van lehetőségük. Többen a bokorból kelnek fel reggel és onnan mennek munkába. Azokon kellene segíteni, akik akarnak változtatni szorult helyzetükön. A legfontosabb: segíteni munkát találni nekik és megelőzni, hogy újabbak kerüljenek az utcára. Persze vannak „sikersztorik”, de csak nagyon kevés esetben sikerül a felemelkedés.

A fotók készítőiről az juthat eszünkbe, hogy valóban ugyanolyan emberek, mint mi, hasonló értékrenddel. Készült kép a környezetvédelemről, a szociális lakások hiányáról, a munkáról, az ételekről. Csupa olyan, hétköznapi témáról, ami mindenkit foglalkoztat. A második akció is a közelmúlthoz kapcsolódik: táskagyűjtést rendeztek a kiállított képeknél. Bárki elvihette régi, már nem hordott táskáját és tehetett bele hasznos dolgokat. Ezeket rászoruló hajléktalanoknak adják oda.

– A figyelemfelhívás megtörtént a képekkel és a kiállítással, a táskagyűjtési akció pedig az involválási rész, amikor bevonjuk a járókelőket, az átlagembereket a segítés örömébe. Az árvíz kapcsán megnőtt az adakozókedv, ez érezhető volt, kb. 60 darab táskát hoztak el nekünk a Gödörhöz és még minimum ugyanennyi érkezett postán és személyesen a Hajléktalanokért Közalapítványhoz. Leginkább nők hozták el a már megunt hátizsákjaikat, szatyraikat, de érkezett retikül, aktatáska és bőrönd is. Sokan tettek bele ruhákat, cipőket, takarót. Elégedettek voltunk a „terméssel”, jó érzés volt, hogy ennyien jöttek el személyesen, mert segíteni akartak. Legközelebb valószínűleg egy komoly logisztikával rendelkező szervezettel együtt fogunk hasonló eseményt szervezni.

Boros Petra az üzleti szférában dolgozik, és szabadidejében, esténként vagy ebédszünetben foglalkozik a Lát-lak Alapítvánnyal, ahogyan a többi lelkes munkatárs is önkéntesként szervezi a teendőket. – Hat éve Kamerunban éltem fél évet. Kis falvakban tanítottam internet bussinest, a szövegszerkesztő használatát, gyerekeknek pedig kézműves foglalkozást, árváknak művészeti órákat tartottam önkéntesként. Számos civil projektben vettem részt, a célom mindig is egy saját civil szervezet létrehozása volt. Készítettem már ilyen témájú oldalakat egyes közösségi site-okon, ahonnan mindenki értesülhet az aktuális civil programokról, eseményekről, önkéntes munkákról és a segítségnyújtás módjairól is.

Krausz Viktória


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.