Lesz ez még így se…


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A címről néhányunknak Jack Nicholson híres filmje jut eszünkbe, a pesszimista olvasó viszont egyből tudja, hogy a világot, Európát, s ezen belül főleg a hazánkat ért gazdasági és társadalmi válság lesz a témája ennek a beszélgetésnek. Az optimisták talán más címet adtak volna ennek az írásnak: Válság vagy átrendeződés? Lehet, hogy sokkal inkább erről van szó? Nincs olyan újság, amelyik ne foglalkozna napról napra, hétről hétre a válság témájával. Nem célunk tovább gazdagítani az erre vonatkozó cikkek, tanulmányok gyűjteményét, hanem…

A címről néhányunknak Jack Nicholson híres filmje jut eszünkbe, a pesszimista olvasó viszont egyből tudja, hogy a világot, Európát, s ezen belül főleg a hazánkat ért gazdasági és társadalmi válság lesz a témája ennek a beszélgetésnek. Az optimisták talán más címet adtak volna ennek az írásnak: Válság vagy átrendeződés? Lehet, hogy sokkal inkább erről van szó? Nincs olyan újság, amelyik ne foglalkozna napról napra, hétről hétre a válság témájával. Nem célunk tovább gazdagítani az erre vonatkozó cikkek, tanulmányok gyűjteményét, hanem inkább csak azt szeretnénk, ha megértenénk azok elemzéseit. Beszélgetőpartneremtől, Dér Kata főiskolai hallgatótól ezért az olvasást megkönnyítő válaszokat várjuk.

Dér Katalin
1987-ben született. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karán folytatja, emberi erőforrások alapszakon, végzős hallgatóként. Szakmai gyakorlatát a Magyar Suzuki Zrt. személyzeti osztályán töltötte. A diploma megszerzése után szeretne az emberi erőforrás gazdálkodás területén dolgozni. Tanulmányai mellett egy budapesti brókercégnél dolgozik. Szabadidejében olvasni, kirándulni szeret.

Milyen szerepet játszott a hazai válságnál az állampapír?

Dér Kata: Ez azért nagyon fontos kérdés, mert a hazai válság középpontjában a magyar államkötvény októberi kudarca szerepelt. Az állampapír az államnak nyújtott hitelt jelenti: olyan kötvény, amely után az állam kamatot fizet, és természetesen garanciát is vállal.

Miért van erre szükség? Mivel az állam többet költ, mint amennyi bevételre szert tesz, ezért a különbözet fedezésére kötvényeket bocsát ki. Ez Magyarországon elég jelentős értéket takar. Egy évvel ezelőtt mintegy 11 ezer milliárd forint volt. (A buttó hazai összterméknek – 25 ezer milliárd – szinte a fele.)

A bajok egyik forrásának számít, hogy az állampapír nem mindig versenyképes a kereskedelmi banki kamatokkal szemben. Éppen ezért Magyarországon nem igazán népszerűek az állampapírok. (Közvetlenül a lakosság nem is szereti az ilyen befektetést, annak ellenére, hogy biztonságosnak számít.) Általában nálunk a biztosítók, a nyugdíjpénztárak és más lakossági megtakarításra épülő intézmények vásárolnak állampapírokat.

Mivel a hazai pénzügyi politika az államháztartás túlságosan nagy hiánya miatt nem túl népszerű, ezért a magyar állampapírok iránti kereslet megcsappant. Ezt úgy igyekeztek pótolni, hogy külföldi befektetőket kerestek, akiknek magasabb kamatot ígértek.

A külföldi kézben lévő magyar állampapírok azzal a veszéllyel járnak, hogy a világban lévő tőkepiaci tendenciák is kihatnak rájuk.

A globális válságot tehát duplán megérezte az ország, mivel ez nemcsak azzal járt, hogy a befektetők már nem vettek államkötényt, hanem azzal is, hogy a meglévőket is visszadobták a hazai piacra, vagyis a korábbi befektetéseiket felszámolták. Eleinte ezeket a papírokat a hazai bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak igyekeztek fölvásárolni, de amikor telítődött a piac, elfogytak a vevők is. A hazai pénzügyi rendszer teljesen megbénult.

És ekkor jött az IMF… De ez már egy későbbi történet. Maradjunk októbernél! Miért emeltünk októberben kamatot, amikor az EU-ban a gazdasági recesszió miatt éppen ennek ellenkezője történt?

Ahogy már a fentiekben is említettem, az óvatosság miatt nincs miből finanszírozni az adósságot, illetve a költségeket, tehát valamivel a pénzt vissza kellett „csábítani”. Egy relatíve magas kamat jó megoldás lehet. Ez a kereskedelmi banki kamat, amit a jegybanki alapkamat határoz meg, pontosabban az ad irányt neki.

Sokat hallottunk a shortolásról. Milyen veszélyt jelentett ez októberben?

„Short selling”, az árfolyamesésre játszó tőzsdei művelet, amelynek lényege, hogy úgy adja el a tőzsdei résztvevő a termékét, hogy az még nincs a tulajdonában, abban a reményben, hogy az ára csökkenni fog, amit így olcsóbban „vissza tud vásárolni”. Magyarországon ez csak a határidős piacra jellemző. (A longolás pedig éppen a shortolás fordítottja.)

Ez a művelet azért érintette ilyen érzékenyen hazánkat, mert az Egyesült Királyságban és az USÁ-ban ez a ténykedés a bankok részbeni államosításával véget ért, ezért ott már nem lehetett shortolással annyi pénzt keresni, így a befektetők a gyengébb láncszemeket keresve, rátaláltak Magyarországra. Mindez azt követően történt, hogy nem sokkal azelőtt a befektetők éppen azon igyekeztek, hogy megszabaduljanak eszközeiktől. Ebben a helyzetben nagyon könnyű volt shortolni. A forint ugyanis olyan gyenge lett, hogy gyakorlatilag nem volt a shortolásnak semmilyen költsége. A shortolók olcsón jutottak a forinthoz, majd azt eladták a devizapiacon. Ha nem építjük ki a védelmi vonalakat, akkor ez fizetésimérleg-válsághoz is vezethetett volna.

Mit jelent a devizalikviditás, és mi a következménye?

A devizalikviditás a deviza fizetőképességét jelenti. 2008 októberében az ECB 5 milliárd eurós hitelkerete segítséget jelentett a devizalikviditás megtartására, így az ország a devizatartalékait nem kockáztatta.

Miért került hazánk rosszabb helyzetbe, mint más olyan ország (pl. Lengyelország), ahol szintén magas volt a devizaeladósodás?

Elsősorban mert Magyarország nagymértékben függ a nemzetközi pénzügyi rendszertől. Ez tette egyszerűvé a tőkekivonást, ugyanakkor ki voltunk téve a hedge fundok, a spekulatív befektetési alapok akcióinak is.

Másfelől a magyar eladósodottság rendkívül magas (Lengyelországban közel a fele!), és ehhez járul, hogy sokkal nehezebben talál az állam olyan befektetőket, akiknek a hiteleivel ki tudna evezni a mélyvízből. A balti államok azért vannak például jobb helyzetben, mert néhány svéd bank finanszírozza a hiányt.

Nálunk tehát több dolog együttes hatásaként keletkezett a nagyobb válság. Az egyes bajok talán külön-külön orvosolhatóak lettek volna, de így együtt hatványozottan jelentkeztek.

Most, hogy megemlítette a balti államokat, a közelmúlt eseményei Litvániában is azt mutatják, hogy a gazdasági válság mellé a társadalmi is felsorakozik, és a követeléseknek engedve a kormányfő visszavonja az autókra kivetett különadót, és ott is kénytelenek tárgyalni a szakszervezetekkel a takarékossági programban szereplő adóemelésekről. Mindez pedig a költségvetési deficit növekedéséhez vezethet.

Visszatérve a hazai viszonyokhoz, sokan azt gondolják, hogy Magyarországon az igazi bajt az okozta, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem töltötte fel időben a devizatartalékait.

Ez így nem igaz, illetve nem pontos. Nem az volt a baj ugyanis, hogy csökkent a devizatartalék, hanem az, hogy megnőtt a devizatartalék-igény, mert a bankrendszer adósságállománya átstrukturálódott, és az adósságállományunk lejárati ideje lerövidült.

Az egész világgazdaságban likviditásszűke jött létre. Ez pedig azzal jár, hogy rövidebb lejáratú hitelek keletkeznek.

Az adósságállomány lerövidülése növeli a tartalékszükségletet. 2008 második felében már lehetett látni, hogy a tartalékszintet emelni kell, de erre nem volt azonnal lehetőség, mivel hazánkban devizahitelt csak az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vehet föl, illetve ő járhat el ennek érdekében. Ez viszont időbe telik, így a magyar állam nem tudott azonnal gyors forrásokhoz jutni.

A beszélgetés végéhez közeledve, adósok maradtunk a bevezetőben ígért és optimistá(bb)nak tűnő kérdés megválaszolásával, miszerint valóban válságban van-e a világ, vagy csak némi átrendeződés előtt állunk.

Patai Mihály, a Budapesti Értéktőzsde elnöke szerint nem válság van a globális piacon, hanem hatalmas átrendeződés. A jövőben Ázsia, Kína és India szerepe jelentősen növekszik majd, miközben a most tapasztalható visszaesés Európára és Amerikára korlátozódik inkább.

Paul Samuelson Nobel-díjas közgazdász szerint viszont az átrendeződés Európán és Amerikán belül történik majd. Mivel a piaci rendszer nem képes arra, hogy önmagát szabályozza, ezért a jövőben a válság levezetésében az államnak nagy szerepe lesz. Lassú talpraállást adócsökkentéssel és infrastrukturális beruházásokkal lehet elérni, mivel ezek gazdaságélénkítő hatással rendelkeznek. Ázsia szerepéről elmondta, hogy ezeknek az országoknak a jövőben nem az lesz az érdekük, hogy nagyobb exportra törekedjenek, hanem sokkal inkább a belső fogyasztást kell erősíteniük.

Talán a lettekhez hasonlóan mi is feladhatnánk egy apróhirdetést, miszerint „megszálló kerestetik”. Tizenkétezer lett hisz abban, hogy ha Svédországhoz csatolnák őket, akkor minden gondjuk megoldódna.

dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.