Madrid: a klubfutball világfővárosa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A világ két meghatározó futballklubja is a spanyol fővárosban található. Mindkettőjük történetében fordulópont a 2017-es év.

Igyekezniük kell azoknak a fociszurkolóknak, akik még régi fényében, illetve otthonában szeretnék látni a két madridi elitcsapatot. A Real stadionjában idén nyáron nagy átalakítási munkálatok kezdődnek, az Atlético pedig a 2017/18-as szezonban már új arénájában fogja játszani mérkőzéseit. A Santiago Bernabeu Stadion új, elhúzható tetőszerkezetet kap, és megnagyobbítják a VIP-területet.

(Fotók: Falus Tamás)

A két és fél évig tartó munkálatok nyaranta zajlanak, így találkozókat addig is rendeznek majd a Real megszokott otthonában. Az Atlético Madrid a Vicente Calderón Stadiont váltja újra, az Estadio La Peinetára. Helyén egy régi állt, amit a klub a kilencvenes években edzőpályaként használt. A város szélén álló impozáns új létesítmény 86 ezer néző befogadására képes.

A két klub nemzetközi szurkolótáborát nemigen kell biztatni, hogy felkerekedjen, és a helyszínen nézze kedvenceik mérkőzéseit. A 80 ezres Bernabeu férőhelyeinek öt százalékát a meccseken szinte mindig turisták töltik meg. Sok ezren szurkolnak idehaza is a két madridi egyesületnek, magyar szurkolói szervezetük, weboldaluk is működik. Szervezetten vagy egyénileg egy-egy spanyol bajnoki vagy nemzetközi kupamérkőzésre több tucatnyian utaznak ki Madridba. Csapatonként egy szezonban legalább harminc (barátságos, bajnoki, nemzeti és nemzetközi kupa-) találkozó között lehet választani.

Mivel e sorok írója is nagy híve a spanyol futballnak, nem hagyhatta ki 2017 elején a madridi focitúrát.

A sötétkék, 10-es metróvonallal, a Santiago Bernabeu megállónál leszállva könnyen elérhetjük a Real szentélyét. A focimeccs mellett érdemes felkeresni a világhírű klub múzeumát is, mely valójában egyben egy stadiontúra is. Idegenvezető nélkül mindenki a saját ritmusa szerint nézheti meg a sportszerető ember számára pazar látnivalókat. Sétálhatunk a tribünökön, lemehetünk a pálya szélére, mi is topoghatunk az edzőknek szaggatott vonallal kijelölt füves területen. Akár le is ülhetünk a „kispadra”, mely valójában kényelmes puha, fekete bőrfotelekből áll. Átélhetjük, milyen a játékoskijáróból kifutni az arénába, és besétálhatunk az öltözőbe is, ahol a hazai játékosok szekrényét a sztárok egészalakos fényképe borítja.

A tribünök alatt húzódik a valódi múzeum. Filmrészleteket láthatunk diadalmas mérkőzésrészletekkel, interaktív videofalakon választhatjuk ki egy-egy hírneves játékos alakját, és ujjainkkal felhúzott, felnagyított képben, szövegben, mozgóképben eleveníthetjük fel pályafutását Iker Casillastól Cristiano Ronaldóig. A vitrinekben korabeli mezek, cipők, labdák, plakátok, segítségével ismerkedhetünk meg a Real Madrid múltjával, sikereivel.

A múzeum legfőbb ékességei az elnyert ezüst futballkupák, így a 2014-ben és 2016-ban elnyert Bajnokok Ligája-trófea, vagy a legújabb: a 2016 decemberében elhódított FIFA klubvilágbajnoki díszes serleg.

Egy terem a klub másik sikersportágáról, a kosárlabdáról szól, s a vitrinekből innen sem hiányozhatnak a szépséges kupák. A múzeumban már láthatjuk a megújuló, aranyborítású stadion makettjét is. A kiállítást természetesen egy hatalmas Real-áruházon keresztül lehet elhagyni, ahol labdák, mezek, sálak és sapkák mellett a legkülönfélébb és legötletesebb emléktárgyak között lehet válogatni, a klub emblémájával díszített óráktól egészen a söröskriglikig.

Másfél óra alatt kényelmesen bejárható a túra, de aki alaposan megnézi a filmrészleteket, fotókat készít a múzeum látványos vitrinjeiről, vagy épp a pálya szélén fotózkodik, annak a három óra is hamar elillan.

A stadiontúrára a belépőjegy ára évről évre emelkedik, jelenleg 24 eurót kóstál. Mindez nem akadályozza meg a futballhíveket, hogy ne keressék fel a szentélyt, ha Madridban járnak. Sőt, sokaknak egyenesen ez utazásuk egyik fő célja. 2016-ban több mint egymilliónyian látogatták meg a Bernabeu múzeumát, 55 százalékuk külföldi volt, a világ száznál is több országából. A legtöbben Nagy-Britanniából, Franciaországból, Németországból, Mexikóból és Japánból érkeztek.

Egyre több szurkolót szerzett magának az elmúlt években az Atlético Madrid labdarúgó-csapata is. A piros-fehércsíkos mezt viselő, „matracosok” becenévvel illetett gárda mind a nemzeti bajnokságban, mind a nemzetközi kupákban eredményes, olykor szép játékot tudott nyújtani a 2010-es években. Nyert Európa Ligát és UEFA Szuper Kupát (2010-ben és 2012-ben), spanyol bajnokságot és szuperkupát (2014-ben), spanyol kupát (2013-ban) 2014-ben és 2016-ban pedig épp a Real Madriddal vívott Bajnokok Ligája-döntőt, és csak drámai csatákban vesztett.

Otthona a Manzanares folyó közelében fekvő, 60 ezer néző befogadására alkalmas Vicente Calderón stadion. 1966-ban építették, s 1982-ben újították fel az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra.

A Calderón metróval szintén könnyen megközelíthető: az 5-ös számú, világoszöld színnel jelölt vonalon a Pirámides megállónál kell leszállni. Onnan negyedórányi sétára található, de ha meccsre megyünk, nem kell elővennünk a térképet, csak arra kell haladnunk, amerre a tömeg tart…

Mert az Atlético mérkőzései, Diego Simeone edző irányításával, csaknem mindig teltház előtt zajlanak. Mez- és sálárusok egyre sűrűsödő hada is jelzi a stadion közelségét. Bár sok klub megirigyelhetné az arénát, napjai meg vannak számlálva. A hírek szerint az Atlético elköltözését követően lebontják, a helyén parkot alakítanak majd ki.

Focibarátok: madridi túrára fel!

---