Michelle Obama: Így lettem

Tanulságos könyvet írt az Amerikai Egyesült Államok első afroamerikai, jogász végzettségű first ladyje.

„Nem létezik kézikönyv arról, miként is lépjen színre az Egyesült Államok First Ladyje. Gyakorlati szempontból ez nem valamiféle foglalkozás, nem is hivatalos kormányzati cím… Különös oldalkocsija ez az elnöki posztnak. Előttem 43 különböző nő töltötte be e pozíciót, mind a maguk sajátos módján.”

Így mereng Így lettem (Becoming) című önéletrajzi kötetében Michelle Obama, Barack Obama felesége, aki férjével 2009 és 2017 között lakott a Fehér Házban, és élte különleges, sokak által irigyelt életét.

2018 novemberében jelent meg a vaskos kötet Amerikában, s szinte azonnal bestseller lett: az Egyesült Államokban és Kanadában már jóval több mint kétmillió eladott példánynál jár. A könyv magyarul rekordgyorsasággal, néhány héttel az amerikai premier után napvilágot látott, s idehaza is hamar az összesített eladási listák élére ugrott. Sőt, még 2019 nyarán is ott szerepel az élmezőnyben, az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában.

Nem nehéz megfejteni a siker titkát. Michelle Obama őszintén, olvasmányosan, tanulságosan mesél életéről. S bár a legtöbben a Fehér Házban eltöltött időre kíváncsiak, az írás nagyobb része életének azt megelőző időszakáról szól. Például arról, ahogy Michelle a chicagói munkásosztályba született fekete gyermekek életét élte a város déli részén. Az foglalkoztatta, hogy a kilátástalannak tűnő szürke életből megpróbáljon tanulással kitörni. Szülei – a kisebbségek kisebbségeként – szinte minden pénzüket és energiájukat arra fordították, hogy őt és bátyját, Craiget taníttassák, és kiemeljék az általuk élt sivár életből, a sok megaláztatásból és megalkuvásból. Előbb a remekül kosarazó okos báty iratkozhatott be a Princetoni Egyetemre, majd Michelle is követhette őt sikeres felvételijét követően. („Nem tagadtam, hogy felfelé törekszem. Az én hátteremmel nem tehettem mást, mint hogy felfelé kapaszkodom.”) Szociológiát tanult, majd a Harvard Egyetem Jogi Karán fejezhette be tanulmányait – a szülők nagy-nagy büszkeségére. Közben Michelle-nek folyamatosan kellett megküzdenie saját félénkségével („Elég jó vagyok?”), önbizalomhiányával, kisebbségi érzéseivel, és az őt körülvevő fehér külvilág olykor megvető magatartásával.

Karrierjét jogászként kezdte el a chicagói Sidley & Austin ügyvédi irodánál. A cég marketinggel és szellemi tulajdont érintő jogi ügyeivel foglalkozott. Pályafutása így azért is érdekes, mert nem egy férj oldalán emelkedett folyamatosan a társadalmi ranglétrán a csúcsokig, hanem saját erejéből jutott feljebb és feljebb.

Egy napon pedig megismerkedett egy szimpatikus fiatalemberrel – Barackkal. És nem is akárhogyan. Mentorálást vállalt nyárra, és a harvardi jogra járó tehetséges elsőévest osztották be számára, aki már az első találkozóról elkésett. Ő volt a 28 éves Barack Obama. Híre megelőzte érkezését: tanárai nála tehetségesebb joghallgatóval még nem nagyon találkoztak. Michelle-nél két és fél évvel idősebb volt a kenyai fekete apától és fehér, hawaii mamától származó mentorált, ennél többet nemigen tudott róla. Talán még annyit, hogy miután megszerezte első diplomáját New Yorkban, a Columbia Egyetemen, több éven át dolgozott közösségszervezőként, mielőtt folytatta tanulmányait a Harvard Egyetem Jogi Karán. A kezdeti időszakban talán nem voltak túl szimpatikusak egymásnak, de azt tudták, hogy egy vérből valók: az iroda több mint négyszáz jogászt alkalmazott, de csak négyen voltak afroamerikaiak. Egy idő után aztán kiderült: hasonlóan gondolkodnak, keresik egymás társaságát, és viszonyuk kezd többé válni, mint mentor és gyakornok egyszerű kapcsolata.

Michelle Obama regényesen meséli életét, gördülékenyen, érzékletesen fogalmaz, őszintén ír érzelmeiről, az olvasó könnyen a helyébe tudja képzelni magát. Érdekes, ahogy beszámol szerelmük szárba szökkenéséről, házasságuk első időszakáról, majd anyaságáról és a gyereknevelésről. Izgalmas, hogy már megismerkedésükkor mindketten úgy érezték: tenniük kell valamit a közösségért, az emberek jobb életéért. Hogy ez mennyire őszinte volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Michelle hajlandó volt feleannyi fizetésért is elszegődni a chicagói polgármesteri hivatalba, majd a Chicagói Egyetemen és a Chicagói Egyetem Orvostudományi Központjában vállalt feladatokat. Ő alapította meg a fiatalokat a közszolgálati életpályára felkészítő Public Allies chicagói szervezetét, ahol három éven át tevékenykedett.

Michelle éles eszű férje pedig úgy érezte, politikusként tud egyre többet tenni szűkebb és tágabb közösségéért. Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán, voltak olyan évek, amikor a feleség csak hétvégente láthatta férjét, aki szenátorként távol dolgozott a családi otthontól. „Volt két gyerekünk, összesen három állásunk, két autónk, egy lakásunk és érzésre nulla szabadidőnk” – írja a kétezres évek elejéről. Majd arról szól, hogyan évődtek, érdemes-e, kell-e elindulnia Baracknak a demokrata párt színeiben az elnökjelölti versengésben. „Igent mondtam, mert hittem, hogy Barack remek elnök lehetne… Megvolt az intelligenciája és a fegyelme a feladat elvégzéséhez, a vérmérséklete ahhoz, hogy mindent elviseljen, ami ezt megnehezíti, és rendelkezett azzal az empátiával, amellyel rá tud hangolódni az ország szükségleteire… Ki vagyok én, hogy ezt megakadályozzam?”

A megerőltető kampánysorozat, a sűrű programok, a kemény munka azonban szinte minden energiájukat felemésztette. És a feladatokból Michelle-nek is alaposan ki kellett vennie a részét. 2008. november 4-én aztán megtörtént a csoda: Barack Obama személyében először lett az Egyesült Államoknak fekete bőrű elnöke. „Akkor már több mint másfél éve hangoztattam szerte Amerikában: a férjem higgadt és felkészült.”

Csupán a kötet utolsó negyede szól a Fehér Házban eltöltött nyolc esztendőről. Arról, miként sikerült a családnak belakni a történelmi épületet, hogyan szoktak hozzá a gyerekek is a titkosszolgálat ügynökeihez, miként alakított ki veteményeskertet Michelle a Fehér Ház kertjében, milyen jószolgálati feladatokat vállalt elnökfeleségként. Felidéz néhány megmosolyogtató pillanatot is, mennyire hágta át a protokollt, például a Buckingham Palotában, amikor Erzsébet királynővel találkozott. (Aki Obama elnököt a nagymamájára emlékeztette.)

„És amikor véget ér, amikor utoljára kisétálunk a világ leghíresebb épületéből, sok tekintetben ismét önmagunkra kell találnunk” – írja le Michelle az utolsó Fehér Házban töltött napok legfőbb gondolatát. Úgy tűnik, ez számára ezzel a könyvvel sikerült.

A kötet Magyarországon a HVG Könyvek kiadásában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


A szabadság fokai
2019. augusztus 9.

A szabadság fokai

Két vadonatúj, izgalmas könyv hihetetlen, de igaz történetek alapján.

Lexus RC 300h Luxury – Élekkel határolt
2019. augusztus 2.

Lexus RC 300h Luxury – Élekkel határolt

Kevés olyan kupémodell van a piacon, ami erőforrások területén ennyire a szélsőségek határait feszegeti. Az RC erősebbik verziója öt literes V8-as 464 lóerővel kecsegtet, míg tesztalanyunk 6,5 literes átlagfogyasztásával kápráztat el és mindkettő őrjítően jól néz ki.

Lexus ES 300h Luxury – Útra készen
2019. július 19.

Lexus ES 300h Luxury – Útra készen

A sikeres GS kiváltásával a hetedik generációs ES új korszakot nyit a márka legrégebbi és legnépszerűbb modelljeinek történetében. Az ES 1989-es piaci szereplése óta nem szerepelt a Lexus európai modellprogramjába, most az LS-hez hasonlóan egy szélesebb vásárlóközönséget szeretne megszólítani.

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó
2019. július 5.

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó

A Hyundai legnagyobb SUV-modelljével meglépte azt a formai egyediséget, amit előzőleg a legkisebbikével, a Konával mutatott be. Úgy gondoltuk, egy városi vagánynak kell formailag egy ilyen erős jellem, tévedtünk, a Santa Fe modellnek is nagyon jól áll ez a dizájn, de legfőképp a kettős fényszóró megoldás.