Modigliani Budapesten

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kígyózik a turistákból és hazai érdeklődőkből álló sor a Magyar Nemzeti Galéria pénztára előtt: rengetegen kíváncsiak az első nagy magyarországi gyűjteményes Modigliani-kiállításra. Megéri a sorban állást!

Amikor Berthe Weill műkereskedő éppen kilencvenkilenc esztendeje párizsi galériájában kiállította Amedeo Modigliani képeit, és kirakatában a művész egyik aktját is elhelyezte, igazán felkeltette az érdeklődést. Olyannyira, hogy kisebbfajta botrányt is okozott. De legalább hírét vitte a kulturális eseménynek. Merésznek tűntek akkortájt a livornói születésű, zsidó származású olasz festő őszinte nőábrázolásai, de különlegességüket, szépségüket már akkor is csak kevesen kérdőjelezték meg.

Csaknem száz év elteltével ma is ezek az aktképek jelentik a Modigliani-kiállítások csúcspontját. Érzékiségükkel, egyediségükkel, háttér nélküli realizmusukkal, modernségükkel az alakok olykor szabálytalannak tűnő testtartásával, különleges világot teremtenek. Így van ez a Magyar Nemzeti Galériában 2016. június végén nyílt és október elejéig nyitva tartó egyedülálló tárlat esetében is. Az első nagy magyarországi gyűjteményes Modigliani-kiállításon is abban a teremrészben állnak és ülnek a legtöbben, melyben a mester aktjai láthatók. A kiállítás negyedik tematikus egységénél, mely a művész Léopold Zborowskihoz kapcsolódó időszakát mutatja be. A lengyel származású műkereskedő volt Párizsban, 1917 körül a legfőbb támogatója, aki nemcsak pénzt, hanem műtermet és modelleket is szerezett számára, hogy elkészíthesse akt sorozatát.

Fogyasztói adásvétel, kellék- és termékszavatosság
Fuglinszky Ádám legújabb könyve a fogyasztói adásvétel, a kellékszavatosság és a termékszavatosság kérdéskörével foglalkozik, különös tekintettel azokra a problémás pontokra, amelyek az új Ptk. és az uniós jog találkozásával függenek össze. Megnézem >>

Az öt fejezetből álló átfogó tárlat nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a festő teljes életművét bemutassa 61 művén, és több mint húsz kortárs alkotó egy-egy munkáján keresztül. Így képet kaphatunk arról is, miként hatottak mások művei Modiglianira, illetve hogyan hatott ő rájuk. A festményeken kívül grafikák, szobrok is láthatók az 1884-ben született mestertől. A művek mellett olvasható tablók segítségével könnyen eligazodunk tragikusan rövid pályafutásában, és megértjük, miért is láthatjuk Picasso vagy épp Czóbel Béla egy-egy képét is a falon. Picassóval és Czóbellel is Párizsban találkozott, s hol csodálattal, hol féltékenyen néztek egymás munkáira. Czóbel Bélával egy ideig szomszédok is voltak. Modigliani 1906-ban érkezett szülőhazájából Párizsba, ahol hamar felfigyeltek tehetségére, mely belépő volt a montmartre-i, montparnasse-i művészek bohém világába.

A kiállítás első szekciója a művész kevéssé ismert világába vezeti el a látogatót: a szobrászt helyezi előtérbe. Elsősorban az emberi arc vonásai érdekelték, s már korai szobrain is megfigyelhetők az afrikai maszkok ihlette elnyújtott emberi arcok, melyek oly jellegzetessé tették képeit. A henger alakú nyak, az ovális arcok olykor hegyes orrokkal, egyedivé, és szinte azonnal felismerhetővé teszik Modigliani festményeit. Könnyű beazonosítani stilizált látásmódját, ugyanakkor felismerhető klasszikus iskolázottsága.

A tárlat Vissza a festészethez elnevezésű része azt az 1914-től kezdődő korszakát jeleníti meg, amikor rosszabbodó fizikai állapota és pénztelensége miatt felhagyott a kő megmunkálásával és már csak a festészetnek élt. Ekkor készült portréi a stílusok közötti útkeresésről szólnak.

A tárlat harmadik egysége az avantgárd arcképfestőt vetíti elénk, melyben a művésztársakról készített portrék kerülnek a középpontba. Festményeken keresztül ismerhetjük meg a párizsi művészeti élet meghatározó figuráit az első világháború idején. Ilyen például Max Jacob, Diego Rivera vagy Jean Cocteau. Feltűnik a kortárs barátok egy-egy alkotása is (így Moïse Kislingé, Chaïm Soutine-é), hogy mi nézők fedezhessük fel a különbséget és az esetleges azonosságot Modigliani és az ő munkásságuk között.

Magyar Nemzeti Galéria

Az utolsó fejezet az 1920-ban, mindössze 35 és fél évesen elhunyt művész utolsó időszakának portréfestészetét összegzi, amikor a mind betegebbé váló festő támogatójának segítségével Dél-Franciaországba költözhetett. Nizzában és környékén új művészbarátokra is lelt, például Léopold Survage-ra. 

A festményeket jól egészítik ki a monitorokon futó egykori filmrészletek, melyek a korabeli Franciaországot idézik meg, s döbbenetes az a huszonegy perces, 1981-ben rögzített francia dokumentumfilm, mely Modigliani lányát szólaltatta meg. Mivel olyan kis korában halt meg apja, hogy gyakorlatilag nem emlékezhet rá, a családi elbeszélések és saját kutatómunkája alapján mesél csapongó életéről, melyben fontos szerepet játszott az ital és a drog; betegségéről, mely sok szenvedést okozott számára. A festő szerelméről is szól, vagyis édesanyjáról, aki a festő halálakor nyolchónapos terhes volt második gyermekükkel, s nem bírta elviselni társa halálát. Annak másnapján szülei lakásának ötödik emeleti ablakából kivetette magát.

A kiállítás kurátora három külföldi társsal Kovács Anna Zsófia. A műveket a világ jelentős magángyűjteményeiből, galériáiból, múzeumaiból sikerült megszerezniük Dallastól Jeruzsálemig, Oszakától Lille-ig, az amszterdami Rijksmuseumtól a párizsi Louvre-ig.

 

Kép forrása: www.mng.hu

---