Életmód

2013. május 23.

Sajtóközlemény: Egyre céltudatosabbak a hazai joghallgatók

Budapest, 2011. április 11. – A joghallgatók több mint fele a szakmai fejlődést és a tanulás lehetőségét tartja legfontosabbnak első munkahelyén, csupán öt százalék a fizetés mértékét – derül ki az e|n|w|c Natlacen Walderdoff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda felméréséből. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Jogi Állásbörzéjén készített felmérés rávilágított arra is, hogy a joghallgatók évről évre felkészültebbé és céltudatosabbá válnak.

2013. május 23.

„Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.”

Dr. Széplaki-Nagy Gábor 1957-ben Budapesten született, 1984-ven végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, valamint a Legfelsőbb Bíróságon volt fogalmazó. 1987-ben, a bírói szakvizsga letétele után, először titkárként, majd berendelt bíróként a Legfelsőbb Bíróság Titkárságán dolgozott, és az elnöki panaszokat intézte. Két évvel később a Titkárság vezetőjének nevezték ki, és az ítélkezésen kívüli tevékenységet szervezte, illetve irányította 1990–1992 között Franciaországban elvégezte a francia Nemzeti Államigazgatási Főiskolát, az École Nationale d’Administrationt. 1992 márciusától 2010-ig ismét a Legfelsőbb Bíróságon dolgozik mint beosztott bíró, de 2004-ben az Elnöki Kabinet Iroda, majd 5 évvel később a Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Iroda vezetője lesz. Jelenleg a Legfőbb Ügyészség ügyésze.

2013. május 23.

110 éves a halasi csipke

 

VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA

A csipkevarrás már a XVII. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. A magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete mégis a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, ki 1886-ban a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását.

2013. május 23.

A válaszadás szabadsága

A kormánypárt által beterjesztett „médiaalkotmányt” számos jogi és médiaszakmai kritika érte. Engem mint jórészt sajtóperekkel foglalkozó, különböző szerkesztőségeknek is dolgozó ügyvédet a „válaszadási kötelezettség” és a „közérdekű eseményekről való tudósítási kötelezettség” intézménye ragadott meg.

2013. május 23.

Ügyvédképzés, ügyvédjelölt-oktatás

Dr. Sándor Éva 1983-ban a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott summa cum laude minősítéssel. 1983–1986: a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dolgozott. 1986-ban bírói szakvizsgát tett. 1986–1990: a Vegyépszer Vállalat jogsegélyszolgálati körében tevékenykedett, majd 1990–1993 között a Microsystem Rt. jogtanácsosa. 1993-ban megalapította saját ügyvédi irodáját. 2000-ben az ELTE Jogi Továbbképző Intézet Európai szakjogászképzést is elvégezte. Szakterülete a családjog, európai jog, cégalapítás, cégképviselet, házasság- és vagyonjog, munkajog, peres ügyek, mediáció. Tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara Mediációs Kollégiumának, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének, 2010. márciustól a Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának. Írásai jelennek meg szakmai újságokban. Folyékonyan beszél angolul. Szabadidejét a családjával tölti, szeret utazni, színházba járni.

2013. május 23.

Petrocellitől a pécsi vízműcsatáig

Nyolc éves volt, amikor a tévében ment egy sorozat, a főszereplő sem erős, sem nagydarab nem volt, mégis mindig győzött. Petrocellinek hívták, miatta határozta el, hogy az ügyvédi pályát választja. A rendszerváltás az egyetemen éri, az államvizsga után Holló András későbbi alkotmánybírósági elnök ajánl neki munkát. Egy vacsorameghívásnak köszönhetően lép kapcsolatba a vízi közművek szakterületével. Páva Zsolt Pécs mostani polgármestere őt kéri fel a vízi közmű átvilágítására, így lesz szereplője a városi közszolgáltató körüli csatározásoknak. Ez ügyben az egyik első, jelentős eredménynek tartja, hogy a bíróság kimondta: a város birtokba lépése bár szokatlan volt, de jogszerű. Szabolcsban született, Kisvárdán, majd Mándokon élt, amely az ország egyik legszegényebb területe volt már akkor is. A helyiek leginkább almatermesztésből éltek, illetve Záhonyba jártak dolgozni. Dr. Szabó Iván apja körzeti orvosként dolgozott Mándokon, azaz értelmiséginek számított, édesanyja pedig kereskedőként tevékenykedett, az 1980-as évektől már „butikot” működtetett, ami annak idején még szentségtörésnek számított. „Kilógtam a paraszt- és cigánygyerekek közül, de jól éreztem magam közöttük. Nem tudtam annyira jól focizni, verekedni, mint a többiek, ezért leginkább otthon olvasgattam és tévéztem. Nyolc éves korom körül ment „Az…

2013. május 23.

Barikádokon innen, barikádokon túl

A médiában megjelenő „tények” sokszor egyoldalúak és felületesek, botrányra éhesek, s ezzel gyakran feszültséget keltenek, a meglévő konfliktust pedig tovább növelik. Igaza van Sárközy Tamásnak, amikor azt gondolja, hogy „mozgóképlavinában és információözönben élünk – Magyarországra is betört az Amerikából indult »digitális éden«, a multimédia, a tömegkommunikáció uralma, az információs forradalom. (…) A rendszerváltozás után a műholdas frekvenciabőség bázisán Magyarország is »televíziós társadalom« lett, továbbá a mobiltelefonok és az internet a magyar embert is »connecting people«-é tette. Több társadalomtudós felhívta már a figyelmet arra, hogy a mozgókép hatása sok tekintetben ellentétes a világban ható technikai-társadalmi-gazdasági folyamatokkal. A globalizáció korában a társadalmi jelenségek egyre komplexebbek, összetettebbek, a többszöri áttételek folytán egyre bonyolultabbakká és átláthatatlanabbakká válnak. A képernyő viszont ezt nem tűri – szükségképp leegyszerűsíteni kívánja a jelenségeket. A média kiválaszt (tematizál), mégpedig alapvetően az érdekesség alapján és az átlagos fogyasztói ízléshez igazodva. Mi az érdekes? A feszültség, a konfliktus, a botrány. Ezek hordozói pedig a személyek és az események, amelyeknek érzelmeket kell keltenie a nézőkben. Ugyanakkor a közönséget egyben szórakoztatni is kell. A mozgókép ezért »talk show«-vá, »színházzá«, »cirkusszá« változtatja a társadalmi-gazdasági jelenségeket – drámává, vígjátékká, ha lehet, tragikomédiává.”[*]

2013. május 23.

Az alapjogok és jogvédelem

Mi vitt rá, és mikor döntötted el, hogy bekapcsolódj a jogvédő tevékenységbe?

A jogvédő tevékenység nagyon sokrétű fogalom. Én azokat tekintem jogvédőnek, akik egyrészt az aszimmetrikus helyzetben lévők közül – a hatalommal szemben, legyen az akár az állam, akár üzleti szféra –, a kisebb érdekérvényesítő képességű félnek segítenek, jogaik védelme érdekében. Másrészt a jogvédelem fogalmilag ingyenes segítségnyújtás, ilyen szempontból egy pro bono tevékenységet végző ügyvéd is végez jogvédelmet, a nép ügyvédje is, vagy a civil szervezetek egy része. Van azonban egy harmadik kritérium is, ez pedig az, hogy a jogvédelem csak úgy képzelhető el, ha minden embert egyenlő méltóságúnak tekintünk, tehát a diszkriminatív, kirekesztő, rasszista jogvédelem szerintem fogalmilag kizárt.

2013. május 23.

Coachod van?

Ha válaszod igen, kedves olvasó, akkor bizonyára a vezetők és ügyvédek azon elégedett, ám még szűk csoportjához tartozol, akik problémájuk megoldása során már igénybe vették ezt a kivételesen hatékony „eszközt”. Ha még nem tartozol e körbe, olvass tovább, s lásd, lehetne neked is! „Ahhoz ugyanis, hogy valaki képes legyen új utakat találni, el kell előbb fogadnia, hogy a régi már nem vezet sehová. A coach ezért a problémás helyzetben megkeresi partnere határait és tudatosítja benne. A titka abban rejlik, hogy támogatást ad az induláshoz, majd, ha a változás megkezdődött, elengedi a partnere kezét, de végig kíséri őt a változás folyamán, támaszt nyújt neki, amíg megerősödik önmagában és végül eléri kitűzött célját.” Mi a coaching? A fogalom a ’80-as évek elején került át a sportpszichológiából az üzleti életbe. Az első, tenisz- és a golfoktatás körében írt, coaching-témájú írások az amerikai Tim Gallaway nevéhez fűződnek. Sokak szerint csupán az angol kifejezés újdonság, a tevékenység, amit jelöl, mindig is létezett, csak másképp nevezték. A coaching ugyanis sokban hasonló a keleti bölcsességhez: a taoista, hindu és a buddhista hagyományban is a mesterek, akárcsak a…

2013. május 23.

Örök csillogás – a gyémánt

Az emberiséget évezredek óta lázba hozzák a csillogó, ritka tárgyak, ezekhez mindig kiemelt érzelmi és értékviszonyok kapcsolódtak. A nemesfémek mellett a legősibb értékőrző, kincsképző anyagok a drágakövek, amelyek elsősorban ékszerként jelentek meg. A drágakövek királynőjének régóta a gyémántot tekintik, miután – megfelelő csiszolást követően – fényvisszaverő képessége, csillogása a legerősebb, továbbá hagyományos módon szinte elpusztíthatatlan, a természetben a legkeményebb anyagnak tekinthető. Évezredek során szimbóluma volt a villámnak, a sebezhetetlenségnek, sőt varázserőt is tulajdonítottak neki.