Olvasmányos történelem

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A fiataloktól az idősekig bárki számára ajánlható Romsics Ignác Magyarország története című munkája, mely egyetlen kötetben vezeti el az olvasót a magyarság őstörténetétől a rendszerváltást követő évtizedekig.

Az ötszáz oldalas kötet olvasmányos stílusban, közérthetően foglalja össze a magyarság és Magyarország történetét. Legfőbb rendezőelve az időrend, s bár fő vonulata az állam- és politikatörténet, a szerző fontosnak tartja, hogy részletesen kitérjen egy-egy korszak gazdasági, társadalmi viszonyaira, sőt az életmódra is. Így szó esik az akkor élt emberek lakáskörülményeiről, ruházatáról, étkezési szokásairól, közlekedési viszonyairól, a kulturális és művelődési helyzetről. Az öt fejezet közül az első a magyar nép kialakulását és megtelepedését foglalja össze a Kárpát-medencében. A második a középkori magyar királyságról szól, a harmadik a három részre szakadt magyar államról. A negyedik a magyar korona országait mutatja be – a törökök kiűzését követően – a Habsburg Monarchiában, a záró nagy fejezet a trianoni döntés utáni Magyarország képe, egészen szinte napjainkig.

A képen a kötet borítórészlete látható

Magyarország történetének talán leghíresebb feldolgozása Hóman Bálint és Szekfű Gyula nevéhez fűződik, akik Magyar történet című munkájukat 1928-ban jelentették meg, majd a második, bővített kiadást 1935-ben. Nagy országtörténettel négy évtizeddel később a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete jelentkezett, nyolc kötetben. (A munkát az Akadémia Kiadó adta ki több év alatt.)

A legújabb országtörténet szerzője Romsics Ignác. A 66 éves Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a XX. századi magyar történelem kutatójaként és oktatójaként vált ismertté. Az elmúlt években a magyar múlt korábbi szakaszairól is több publikációja jelent meg.

E kötet az első átfogó munka Magyarország történelméről, melyet egyetlen történész írt, egységes szemlélettel. Hogy ezt felvállalja, kellett némi bátorság. Mindezt már Ormos Mária jegyezte meg 2017. november 16-án, az MTA Könyvtár és Információs Központ konferenciatermében, ahol a Kossuth Kiadó bemutatta új könyvét. A neves történész kiemelte, hogy a szerző mindent történetileg szemlél, elemez, s elfogultság, előítélet, harag, érzelmi felhevültség nélkül ír. A kötet lapjain végigvonul a jellegzetes „Romsics-stílus”, amit könnyen érthető magyar mondatok fémjeleznek, mondatfűzésben pedig az elegancia jellemzi.

Markó Béla erdélyi magyar költő, író, politikus méltatása elején elárulta, hogy ő bizony az iskolában nem tanult magyar történelmet, az ismereteket elsősorban szépirodalmi olvasmányélményeiből szerezte. Úgy gondolja, ez a magyarországi generációkkal is hasonlóan lehet, annak ellenére, hogy tagjai az iskolában a tanórákon természetesen találkoztak a magyar történelem fejezeteivel. Mivel a kiadó már PDF-formátumban Markó Béla rendelkezésére bocsátotta a művet, felszólalása előtt elolvashatta, melyből – bevallása szerint – sokat tanult. Olvasmányosnak, izgalmasnak, tanulságosnak jellemezte, kiemelve: a magyarok olykor a csatamező, a barikád mindkét oldalán álltak. Így „ők” is a „mieink”, „mi” is a „mieink” vagyunk: a honalapításnál Szent István is, de azok is, akiknek ellenében a kereszténységet felvette. „Kossuth vagy Széchenyi igazsága is a miénk, de Görgey igazsága is”. A könyv, illetve a szerző rendkívüli erényének nevezte: nem úgy ír történelmet, hogy minden pillanatban igazságot próbálna tenni, sőt inkább azt bizonyítja, hogy nem lehet igazságot tenni. „Ez nem azt jelenti, hogy sehol sincs az igazság, hanem azt, hogy nekem, az olvasónak lehetőségem van minden pillanatban mérlegelni, hogy melyek az alternatívák.”

Hangsúlyozta, hogy Romsics Ignác történetmesélésének van iránya, mely arról szól, sikerül-e az országnak felzárkóznia Európához: „szívszorítva” követi végig az olvasó, hányszor tűnt úgy a történelem során, hogy sikerülni fog, és hányszor kellett a nemzetnek megtorpannia. „Haladáselvű, fejlődéselvű, nyugatelvű, nyugatpárti” a szerző több mint ezer évet átfogó „dokumentumregénye”, melyből csak tanulni lehet – foglalta össze Markó a véleményét a könyvről.

Ormos Mária a sok dicséret után hozzáfűzte, értelemszerűen egy-egy történészszakember, aki egy korszakkal kiemelten foglalkozik, a szakmai vitákban felvetheti, még mivel foglalkozhatott volna a szerző egy-egy korszak tárgyalásakor. Ő ugyan e sorba nem akar beállni, két témakört mégis kiemelt. A második kiadásban szívesen olvasna többet a magyarok helyéről a kazár birodalomban, melynek nagyobb hatása volt a magyarokra, mint ahogy az esetleg kiderülhet e kötetből. Nagyobb hangsúlyt helyezne a múlt század hatvanas éveiben kibontakozó zenei kultúrára is, különösen a dalszövegekre. Azok ugyanis nagy hatással voltak a fiatalok életére, s ő az alkotóira a hazai ellenállás első vonulataként tekint.

A kötet mondanivalóját gazdag kép- és térképgyűjtemény teszi plasztikussá. Aki pedig egy-egy korszakot, történelmi időszakot még alaposabban akar megismerni, annak nagy segítséget jelent a kötet végén a felhasznált és ajánlott irodalom jegyzéke. A személy- és helységnévmutató elsősorban a diákoknak könnyíti meg a kötet forgatását, csakúgy, mint a lapszéleken elhelyezett szürke fülecskék, melyek az éppen tárgyalt témakörök megnevezésével segítik az eligazodást.

---