EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyben született uniós bírósági döntés egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben a kérdéses megnevezés semmilyen hangzásbeli vagy vizuális hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, ám alkalmas lehet vitatható fogyasztói képzettársításra.
Az alábbiakban a Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyet [1] ismertetjük, ez ugyan csak néhány elemében különbözik azoktól, amelyekben az Európai Unió Bírósága (EUB) korábbi ítéleteiben már értelmezte a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 110/2008 rendelet[2] 16. cikkének előírásait, csakhogy egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben a vitatott megnevezés sem hangzásbeli, sem pedig vizuális szempontból semmilyen hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, azonban alkalmas lehet arra, hogy ezzel kapcsolatban a fogyasztókban nem megfelelő képzettársítást ébresszen.
Bevezetés
A Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyben a hamburgi regionális bíróság (Landgericht Hamburg) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy olyan perben terjesztették elő, amelyben egy, a skót whiskyipar érdekeinek előmozdítását célzó, egyesült királyságbeli szervezet állt szemben egy német értékesítővel. A felperes szerint a „Glen” szó használata sértette a „Scotch Whisky” lajstromozott földrajzi árujelzőt, mivel az – nézete szerint – közvetett kereskedelmi használatának és idézésének és egyben hamis vagy megtévesztő megjelölésnek minősül, és egyenként is a 110/2008 rendelet előírásaiba ütközik.
A kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítását kérte az EUB-tól: a rendelet 16. cikkének a) pontja szerinti „közvetett (…) használat” feltételezi-e, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt azonos, vagy hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában használják, vagy elegendő, ha az érintett fogyasztók számára a vitatott kifejezés a megjelöléssel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. A kérdés továbbá arra is irányult, hogy abban az esetben, ha az egyszerű gondolati képzettársítás elegendő, e rendelkezés alkalmazásához figyelembe kellene-e venni azt a környezetet, amelybe az érintett termék megjelöléséhez használt kifejezés illeszkedik, és különösen azt, hogy e termék valódi származási helye szintén fel van tüntetve a címkéjén, továbbá, hogy a rendelet 16. cikkének b) pontjában szereplő „idézés” fogalma magában foglalja-e, hogy hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság áll fenn az oltalom alatt álló földrajzi árujelző és a szóban forgó kifejezés között, vagy elegendő, hogy az érintett vásárlóközönség számára ez utóbbi az árujelzővel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. A Landgerich Hamburg végül azt akarta megtudni, annak vizsgálata során, hogy az ugyanezen rendelet 16. cikkének c) pontja szerinti „bármely […] hamis vagy megtévesztő megjelölésről” van-e szó, figyelembe kell-e venni a vitatott kifejezést körülvevő környezetet is.
A tényállás
A Scotch Whisky Association a skót jog szerint létrejött szervezet, amelynek célja többek között, hogy ügyeljen a skót whiskyvel való kereskedelem skóciai és külföldi védelmére. M. Klotz egy internetes honlapon keresztül forgalmazza a „Glen Buchenbach” megnevezésű whiskyt, amelyet a Waldhornbrennerei állít elő Svábföldön, a Buchenbach-völgyi Berglenben (Németország).
A szóban forgó whisky üvegén elhelyezett címke egy vadászkürt stilizált rajzán (Waldhorn) kívül a következő információkat tartalmazza: „Wladhornbrennerei” (Waldhorn főzde), „Glen Buchenbach”, „Swabian Single Malt Whisky” [házasítatlan sváb malátawhisky], „500 ml”, „40% vol”, „Deutsches Erzeugnis” (német termék), és „Hergestellt in den Berglen” (Származási hely: Berglen).
A Scotch Whisky Association keresetet nyújtott be a hamburgi regionális bírósághoz, a Landgericht Hamburghoz, amely különösen „Glen Buchenbach” megnevezésű – nem scotch – whisky forgalmazásának megszüntetésére irányult, mivel e megnevezés használata ellentétes különösen a 110/2008 rendelet 16. cikkének a)–c) pontjával, amely oltalomban részesíti az e rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket, így az ezek között szereplő „Scotch Whisky” árujelzőt is.
A The Scotch Whisky Association szerint e rendelkezések előírják, hogy a szeszes italok földrajzi árujelzője nem csupán e megjelölés használatával szemben áll oltalom alatt, hanem e megjelölés földrajzi származási helyére vonatkozó minden utalással szemben is. Mindazonáltal a „Glen” megnevezés, mivel azt Skóciában igen széles körben használják a „valley” szó helyett, különösen a skót whiskyk nevében a védjegy egyik elemeként, az érintett vásárlóközönség számára Skóciával és a skót whiskyvel kapcsolatban ébreszt képzettársítást, függetlenül attól, hogy más, a termék német származására utaló szövegeket is feltüntettek mellette.
Klotz a kereset elutasítását kéri.
A hamburgi regionális bíróság, úgy vélte, hogy e kereset sikere a 110/2008 rendelet 16. cikke a), b) és c) pontjának értelmezésétől függ, ezért az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé[3].
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és az EUB ítélete
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához szükség van-e arra, hogy a vitatott alkotóelemet eme árujelzővel azonos vagy hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból ahhoz hasonló formában használják, vagy elegendő, ha e vitatott alkotóelem az érintett vásárlóközönségben az említett árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt.
Abban az esetben, ha az EUB megállapítaná, hogy bármely, a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel összefüggő képzettársítás elegendő lenne eme árujelzőnek a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának értelmében vett „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy ezt a rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy e használat megvalósulásának megállapításához figyelembe kell venni a vitatott alkotóelem környezetét, és különösen azt, hogy eme alkotóelem mellett a termék valódi származására vonatkozó információkat tüntetnek fel, oly módon, hogy az e környezetben megjelenített információ végső soron cáfolja azt az állítást, hogy közvetett kereskedelmi használatról van szó.
Az EUB válaszában rámutatott arra, a rendelet szövegéből az következik, hogy az a lajstromozott földrajzi árujelzőket „bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használattal szemben oltalomban részesíti a nyilvántartásban nem szereplő termékek tekintetében, ha az ilyen termékek hasonlóak az adott földrajzi árujelző alatt nyilvántartott szeszes italokhoz, vagy ha az ilyen használat kihasználja a nyilvántartott földrajzi árujelző hírnevét”.
A „használat” kifejezés megköveteli, hogy a vitatott megjelölés magát az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt használja, annak lajstromozott vagy legalábbis olyan formájában, amely annyira szoros kapcsolatban áll vele hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból, hogy a vitatott megjelölés attól nyilvánvalóan nem elválasztható.
E körben az EUB korábbi ítéletében már kimondta, hogy egy földrajzi árujelzőt vagy eme árujelzőnek megfelelő kifejezést és annak fordítását tartalmazó védjegynek a szükséges előírásoknak nem megfelelő szeszes italokra történő használata a földrajzi árujelző – a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának értelmében vett – közvetlen kereskedelmi használatának minősül[4], így a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó helyzeteknek meg kell felelniük annak a követelménynek, hogy a vitatott megjelölés a lajstromozott földrajzi árujelzővel azonos, vagy legalábbis ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból erőteljesen hasonló árujelzőt használjon.
E rendelkezés szerint azonban különbséget kell tenni az olyan helyzetek között, amikor a használat „közvetlen”, illetve amikor „közvetett”. A „közvetlen” használattal ellentétben – amely magában foglalja, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt közvetlenül az érintett terméken, vagy annak saját csomagolásán tüntessék fel – a „közvetett” használat feltételezi, hogy ez az árujelző kiegészítő marketing- vagy tájékoztató eszközökön szerepeljen, mint amilyen az e termékre vonatkozó reklám vagy az arra vonatkozó dokumentumok.
A környezetet illetően az EUB szerint e rendelkezés alkalmazási körének szükségképpen el kell térnie az e cikk b)–d) pontjában szereplő, a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó más szabályok alkalmazási körétől. Különösen el kell különíteni a b) pontban szereplő helyzettől, amely „bármilyen visszaélésszerű használatra, utánzásra vagy idézésre” irányul, vagyis az olyan esetektől, amelyekben a vitatott megjelölés nem használja önmagában a földrajzi árujelzőt, hanem arra oly módon utal, hogy a fogyasztó ennek eredményeként az említett megjelölés és a lajstromozott földrajzi árujelző között kellően közeli kapcsolatot feltételez.
Sok pénz foroghat kockán az európai védjegyoltalom által érintett ügyekben is
Az EUB úgy véli, az az értelmezés, amely szerint annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a lajstromozott földrajzi árujelző közvetett kereskedelmi használatát, a vitatott alkotóelemet olyan formában kell alkalmazni, amely azonos ezzel az árujelzővel, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló, jobban tudja biztosítani a 110/2008 rendelet és különösen annak 16. cikke a) pontja által követett célkitűzések összességét. Továbbá emlékeztetett arra, hogy a szeszesitalok földrajzi árujelzői lajstromozásának a 110/2008 rendelet által előírt rendszere hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjéhez, a megtévesztő gyakorlatok megelőzéséhez, a piac átláthatóságához és a tisztességes verseny megvalósításához, amint arra e rendelet (2) preambulumbekezdése is emlékeztet[5].
Az EUB korábbi, Viniverla-ítéletében már kimondta, hogy a rendelet 16. cikkében a földrajzi árujelzők számára ily módon biztosított oltalmat az ez utóbbiak lajstromozása révén követett célra tekintettel kell értelmezni, vagyis lehetővé tenni a szeszesitaloknak egy ország területéről, vagy az adott terület régiójából vagy helységéből való származásának azonosíthatóságát, ha a szeszesital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható. [6] A 110/2008 rendelet és különösen a 16. cikke rendelkezéseinek célja annak megakadályozása, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket visszaélésszerűen használják, nemcsak a vásárlók, hanem ama termelők érdekében is, akik erőfeszítéseket tettek az ilyen árujelzőket jogszerűen viselő termékektől elvárt minőség biztosítása érdekében[7]. A 16. cikk a) pontja különösen azt tiltja meg, hogy a piaci szereplők kereskedelmi célokra használjanak a nyilvántartásban nem szereplő termékek tekintetében valamely oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, többek között annak érdekében, hogy jogosulatlan haszonra tegyenek szert ezen árujelző révén.
Az EUB válasza szerint a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett kereskedelmi használata” megvalósulásának megállapításához a vitatott alkotóelemet az érintett árujelzővel azonos, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában kell használni. Ennél fogva nem elegendő, hogy ez az alkotóelem alkalmas arra: az érintett vásárlóközönség számára az árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébresszen.
Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapításához szükség van-e arra, hogy a vitatott alkotóelem hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló legyen ezen árujelzőhöz, vagy elegendő, ha ez az alkotóelem az árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt az érintett vásárlóközönségben.
Ennek megállapítása esetén az előterjesztő bíróság arra várt választ, e rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy az idézés megvalósulásának megállapításához figyelembe kell-e venni a vitatott alkotóelem környezetét, és különösen azt, hogy eme alkotóelem mellett a termék valódi származására vonatkozó információt tüntetnek fel úgy, hogy az e környezetben megjelenített információ végső soron cáfolja, hogy „idézésről” lenne szó.
Az EUB emlékeztetett arra, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja a földrajzi árujelzőket valamennyi „idézéssel” szemben oltalomban részesíti, „még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve, vagy ha a földrajzi árujelzőt lefordítva használják vagy ahhoz a »hasonló«, »típusú«, »stílusú«, »készített«, »ízű« vagy ezekhez hasonló kifejezéseket fűznek”. Az „idézés” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az eme árujelzővel ellátott termék képe jut az eszébe referenciaképként[8].
Annak megállapításához, hogy „idézésről” van-e szó, a nemzeti bíróságnak arról is meg kell győződnie, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut-e az eszébe referenciaképként. Ennek során a fogyasztónak a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezéssel szemben tanúsított, feltételezett reakciójából kell kiindulnia, mivel alapvető jelentősége annak van, hogy a fogyasztó kapcsolatba hozza egymással az említett kifejezést és az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt[9].
Az, hogy e megjelölés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző egy részét, nem elengedhetetlen feltétele a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontja alkalmazásának. Azt, hogy az e rendelkezés értelmében vett „idézésről” van-e szó, a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy a fogyasztónak a szóban forgó termék neve láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut-e az eszébe referenciaképként, mely értékelés során a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztó észlelését kell alapul vennie[10].
Az EUB korábbi ítéletében már kimondta, jogosan állapítható meg, hogy egy oltalom alatt álló földrajzi árujelző idézésének esete áll fenn, ha hasonló külső megjelenésű termékek értékesítés során használt megnevezései hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutatnak[11]. Ez azonban csupán egyike a nemzeti bíróság által annak értékelése során figyelembe veendő kritériumoknak, hogy a fogyasztónak az érintett termék neve láttán az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képe jut-e az eszébe referenciaképként, vagyis nem zárható ki az, hogy az „idézés” ilyen hasonlóság hiányában is megvalósulhat.
Az EUB ítéletében rámutatott arra is, hogy adott esetben figyelembe kell venni a különböző nyelvű kifejezések közötti „fogalmi közelséget”, mivel e közelség is a fenti kritériumok fényében az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék képét juttathatja a fogyasztó eszébe referenciaképként, amikor a vitatott megnevezéssel ellátott, hasonló termékkel találkozik[12].
Következésképpen az „idézés” fogalmának meghatározásakor a döntő kritérium az, hogy a fogyasztónak a megnevezés láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék jut-e eszébe referenciaképként, továbbá, hogy e megnevezés és ezen árujelző között áll-e fenn hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság, illetve fogalmi közelség.
A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért meg kell győződnie arról is hogy egy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a vitatott megnevezést, jelen esetben a „Glen” szót viselő hasonló termék láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelző, a „Scotch Whisky” jut-e eszébe.
A rendelet értelmében vett „idézés” megvalósulásának megállapításához az, hogy e megjelölés vitatott alkotóelemének az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást kell ébresztenie az érintett vásárlóközönségben, nem fogadható el, mivel nem hoz létre kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot eme alkotóelem és az árujelző között.
A fentiekre tekintettel a második kérdés első részére az EUB válasza szerint a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapításához a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy egy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék jut-e eszébe referenciaképként. Eme értékelés keretében az említett bíróságnak – először is a megnevezés és az oltalom alatt álló földrajzi árujelző közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság hiányában, és másodszor anélkül, hogy e megnevezés magában foglalná eme árujelző egy részét – figyelembe kell vennie adott esetben az említett megnevezés és az említett árujelző közötti fogalmi közelséget.
A második kérdés második részét illetően, amely a vitatott megnevezés környezetének a rendelet értelmében vett „idézés” megvalósulásának nemzeti bíróság általi értékelésekor játszott szerepére vonatkozik, meg kell állapítani, e rendelkezés megfogalmazásából következik, hogy „idézés” valósulhat meg akkor is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve[13].
A tényállás szerint M. Klotz, az alapeljárás alperese azt állította, hogy a „Glen Buchenbach” megnevezés szójáték, amelyet az alapeljárásban szóban forgó ital származási helyének nevéből, azaz a „Berglen” szóból és egy helyi folyó nevéből, azaz a „Buchenbach” szóból képeztek. Az EUB Viniverla-ítéletében már kimondta, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontja szempontjából közömbös, hogy a vitatott megnevezés a vállalkozás nevét és/vagy a termék előállításának helyét tartalmazza-e[14].
Az a körülmény, hogy a vitatott megnevezés olyan előállítási helyre utal, amelyet az előállítás helye szerinti tagállam fogyasztói ismerhetnek, nem minősül releváns tényezőnek a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmében vett „idézés” fogalmának értékelése során, mivel e rendelkezés a lajstromozott földrajzi árujelzőket az Európai Unió egész területén oltalomban részesíti minden „idézéssel” szemben, valamint tekintettel az említett földrajzi árujelzők e területen való tényleges és egységes védelme biztosításának szükségességére, e terület valamennyi fogyasztója érintett[15].
Eme érvek alapján a második kérdés második részére az EUB azt a választ adta, a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző „idézése” megvalósulásának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe a vitatott alkotóelem környezete, és különösen ama tény nem, hogy eme alkotóelem mellett pontosan feltüntetik az érintett termék valódi származási helyét.
A bíróság harmadik kérdése az volt, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében tiltott, „bármely hamis vagy megtévesztő megjelölés” használatának megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a vitatott alkotóelemet milyen környezetben használják, különösen, ha ezen alkotóelem mellett az érintett termék valódi származási helye is fel van tüntetve.
A kérdés kapcsán az EUB emlékeztetett arra, hogy a lajstromozott földrajzi árujelző oltalomban részesül „a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során a származási helyre, az eredetre, a jellegre vagy a lényeges minőségre vonatkozó bármely olyan hamis vagy megtévesztő megjelölés használatával szemben, amely a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet”. Tényként kell megállapítani, hogy e rendelkezés szövegében semmi nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy figyelembe vegyék azt a környezetet, amelyben a vitatott alkotóelemet használják, annak érdekében, hogy megállapítsák a „származási helyre, az eredetre, a jellegre vagy a lényeges minőségre vonatkozó (…) hamis vagy megtévesztő megjelölés” használatát. Ugyanis, a „hamis vagy megtévesztő megjelölés használata a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során” kifejezés azon különböző hordozókat sorolja fel, amelyeken a gyaníthatóan hamis vagy megtévesztő megjelölés előfordul. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy ezt a megjelölést az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkézésén esetlegesen található egyéb információkkal együtt kell vizsgálni.
Az EUB ítéletében rámutatott, hogy a rendelet 16. cikk a) pontja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők használatára vonatkozó cselekményekre korlátozódik, b) pontja a visszaélésszerű használatra, utánzásra és idézésre vonatkozó cselekményekre, a c) pont kiterjeszti az oltalom alatt álló területet azzal, hogy abba bevonja azokat a „megjelöléseket” (a fogyasztóknak nyújtott információkat) is, amelyek az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén szerepelnek, és amelyek bár nem idézik ténylegesen az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, annak e termékkel fennálló kapcsolataira tekintettel mégis „hamisnak vagy megtévesztőnek” minősülnek.
Megjegyezte, hogy a rendelet 16. cikkének c) pontjában szereplő „bármely olyan megjelölés” kifejezés olyan információkat takar, amelyek bármely formában előfordulhatnak az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén, különösen olyan szöveg, kép vagy tárolóedény formájában, amely alkalmas arra, hogy e termék származási helyére, eredetére, jellegére vagy a lényeges minőségére vonatkozó tájékoztatást adjon. Elegendő, ha a hamis vagy megtévesztő megjelölés az e rendelkezésben említett három hordozó valamelyikén szerepel annak megítéléséhez, hogy „a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet” az említett rendelkezés értelmében.
Az EUB megállapításai szerint a rendeletnek, és különösen 16. cikkének célja a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalma, mind a fogyasztók érdekében, akiket tilos nem megfelelő megjelölésekkel megtéveszteni, mind ama gazdasági szereplők érdekében, amelyek nagyobb költségeket vállalnak azért, hogy garantálják az oltalmazott földrajzi árujelzőkkel jogszerűen ellátott termékek minőségét. E gazdasági szereplőket a tisztességtelen versenyjogi magatartásoktól védeni kell.
E célok megvalósulása kerülne veszélybe, ha a földrajzi árujelzők oltalmát azzal a körülménnyel korlátozni lehetne, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében önmagában hamisnak vagy megtévesztőnek minősülő megjelölés mellett további kiegészítő információk szerepelnek, mivel eme értelmezés elfogadása az ilyen megjelölés használatának engedélyezéséhez vezetne, ha azt pontos információk kísérik.
A fenti megfontolások összességére tekintettel az EUB a harmadik kérdésre azt a választ adta, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezéssel tiltott „hamis vagy félrevezető megjelölés” használatának megállapítása érdekében nem vehető figyelembe az a környezet, amelyben a vitatott alkotóelemet használják.
Lábjegyzetek:
[1] 2018. június 7-ei Scotch Whisky Association kontra Michael Klotz C44/17. sz. ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:415 (a továbbiakban: Ítélet)
[2] A szeszesitalok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. január 15-ei 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet
[3] Ítélet 8-13. pont
[4] 2011. július 14-ei Bureau national interprofessionnel du Cognac-ítélet, C 4/10 és C 27/10, EU:C:2011:484, 55. pont; 2017. december 20-ai Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne-ítélet, C 393/16, EU:C:2017:991, 34. pont
[5] 2016. január 21-ei Viiniverla-ítélet, C 75/15, EU:C:2016:35, 24. pont
[6] Viiniverla-ítélet, 23. pont
[7] 2017. szeptember 14-ei EUIPO kontra Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto-ítélet, C 56/16 P, EU:C:2017:693, 82. pont; 2017. december 20-ai Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne-ítélet, C 393/16, EU:C:2017:991, 38. pont
[8] Viiniverla-ítélet, 21. pont
[9] Viiniverla-ítélet, 22. pont
[10] Viiniverla-ítélet, 25. és 28. pont
[11] 2016. január 21-ei Viiniverla-ítélet, C 75/15, EU:C:2016:35, 33. pont
[12] Viiniverla-ítélet, 35. pont
[13] 2016. január 21-ei Viiniverla-ítélet, C 75/15, EU:C:2016:35, 43. pont
[14] Viiniverla-ítélet, 42–45. pont
[15 ] Viiniverla-ítélet 27. pont
