Fenntartható-e a világ?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A címben olvasható kérdést illetően a kutatók és a tudósok pesszimisták, a tudományfilozófus optimista.
Nem az a kérdés, van-e élet a Földön kívül, hanem az, meddig lesz élet a Földön. És ez a kérdés egyre égetőbb, mert a világ neves tudósai szerint alig tizenkét évünk van arra, hogy megállítsuk, legalábbis mérsékeljük azokat a természeti folyamatokat, amelyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. Mindehhez pedig bonyolult gazdasági, technológiai, társadalmi, demográfiai, üzletpolitikai és politikai változásokra, döntésekre van szükség, amelyek már nem halaszthatók tovább.
Képünk illusztráció (Fotó: Pixabay)
2018 októberében hozta nyilvánosságra legújabb jelentését az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change), mely szerint a korábban gondoltakkal ellentétben sokkal nagyobb sebességgel kell átállítani a világgazdaságot egy fenntarthatóbb új modellre, ha el akarjuk kerülni a természet drámai megváltozását és annak hatását az emberi életre. Negyven ország csaknem száz tudósa, a jelentés szerzői szerint, ha a káros gázok levegőbe bocsátásának mai mértéke nem változik, akkor 2030-ra, vagyis mindössze tizenkét év múlva elérjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút („point of no return”). Vagyis megállíthatatlanná válnak az emberi élet kényszerű megváltozását, veszélyeztetését jelentő természeti folyamatok. Többek között drámaivá válnak az aszályok, nagyobbak lesznek az erdőtüzek, hevesebbek lesznek az esőzések, viharok, hurrikánok, számottevően megemelkednek a tengerek, elárasztva a part menti övezeteket, súlyos élelemhiány várható egyes területeken, s már 2040-re kipusztulhatnak a korallzátonyok.
Képünk illusztráció (Fotó: Pixabay)
Történelmi jelentőségű volt, amikor 2015 decemberében Párizsban, az ENSZ 21. klímavédelmi konferenciáján (COP 21) 195 ország vezetője kézjegyével látta el az egyezményt. Ebben az aláírók vállalták, hogy az iparosodás előtti mértékhez képest a Föld légkörének felmelegedési folyamatát 2100-ig 2 Celsius-fokban maximálják, s az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére önkéntes felajánlásokat tesznek. E 2 Celsius-fokos határt akkor az IPCC étékelő jelentésére alapozva határozták meg. Bár a tudósok már ekkor beszéltek a 1,5 Celsius-fokos emelkedési határról, ám a politikusok számára a 2 Celsius-fok volt az a közös nevező, amelynek mentén esély volt a párizsi egyezségre. Mára az újabb kutatások megerősítették: a félfokos különbségnek is hatalmas a jelentősége, s ennek a tudósok hangot is adtak e legfrissebb IPCC-jelentésben. Két Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés esetén az északi féltekén például még gyakoribbá válnának a szélsőséges hőhullámok, csökkenne a terményhozam. A trópusi övezetben élőket el kellene költöztetni lakóhelyüktől, illetve onnan észak felé a népvándorlás hatalmas méreteket öltene.
A klímaváltozás már jelenlegi, hazai következményeire pedig csak egyetlen példa: a Magyar Tudomány 2018 szeptemberi tematikus, a környezeti kihívásokról szóló számából kiderül: az elmúlt évtizedben Magyarországon a megemelkedett hőhullámos napok idején országos átlagban 15 százalékkal nőtt meg a napi halálozás, s 2013 és 2017 között 3840 ember halála közvetlenül is összefüggésbe hozható az extrém hőséggel.
Képünk illusztráció (Fotó: Pixabay)
E kérdések álltak a középpontban a Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2018 elnevezésű konferencián is. A Piac és Profit által 2018. november 21-én, Budapesten szervezett tanácskozás plenáris ülésén magyar szakemberek népes hallgatóság előtt számoltak be arról, milyen lehetőségek állnak még az emberiség előtt, mit lehet és kell tenni a nagyvilágban és Magyarországon is a klímaváltozás megfékezése érdekében. Demcsák Mária főszervező-fővédnök már meghívójában megadta az alaphangot Gro Harlem Brundtland norvég orvos-politikust idézve: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedék esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” Bartholy Judit egyetemi tanár, az ELTE meteorológiai tanszékének vezetője előadásában Ban Ki-moont idézte. A párizsi klímacsúcs idején az akkori ENSZ-főtitkár egy kérdésre válaszolva jelentette ki: „Nincs B-terv, mert nincs B-bolygó”. Az egyetemi tanár figyelmeztetett: míg 800 ezer éven át szinte nem növekedett az üvegházhatású gázok koncentrációja a Föld légkörében, az utóbbi 60 év elég volt ahhoz, hogy az drasztikusan megemelkedjen. Ismertetve az IPCC legújabb jelentésének főbb megállapításait, kiemelte: 2017-ben elérte a Föld az 1 Celsius-fokos felmelegedési szintet, mely már most jelentős hatással van a természetre és az élővilágra, s 2030 és 2052 között éri el a 1,5 Celsius-fokos növekedést, ha nem teszünk ellene.
Demcsák Mária főszervező-fővédnök (A szerző felvétele)
Juhász Árpád geológus, a konferencia másik fővédnöke a demográfiarobbanás és a természeti erőforrások csökkenése közötti szoros összefüggésre hívta fel a figyelmet: amikor fél évszázada először járt afrikai expedíción, a kontinens lakossága félmilliárd volt, mai száma viszont már több mint 1,1 milliárd. A geológus már korábban is az elhúzódó szíriai válság okait hozta fel érdekes példaként. Úgy látja, a polgárháborús folyamatok a negatív környezeti változásokban is gyökereznek. Szíria száraz éghajlatú ország, s az Eufrátesz vízhozama az elmúlt bő két évtizedben jelentősen csökkent. Mindez az országon belül nagy belső vándorlást váltott ki. A mezőgazdasági területekről, főleg Kelet-Szíriából csaknem másfélmillió földműves költözött a nagyvárosokba. Ez a réteg gyakorlatilag munkanélkülivé, hazáján belül hontalanná vált, növelve a társadalmi feszültségeket. Eközben Szíriában demográfiai robbanás is történt: míg 1950-ben hárommillió lakója volt, ma 24 millióan élnek az országban. Tehát minden mindennel összefügg.
A konferencián gondolatébresztőként sok szó esett a gazdasági fenntarthatóságról, az innováció, az új technológiák szerepéről, a társadalom – az egyén, a csoportok, a civil és gazdasági szervezetek – felelősségéről a helyzet felismerésében, a megoldási és cselekvési lehetőségekről, a kultúra fontosságáról, sőt az árnyékgazdaság helyzetéről is. De a politika irányítóiról is, akik általában utolsóként reagálnak a felvetődő környezeti kérdésekre. Felvetődött az is, vajon Donald Trump amerikai elnök kiugrási kísérlete a párizsi klímaegyezményből eredménnyel járhat-e? (Nem).
Bartholy Judit egyetemi tanár (A szerző felvétele)
László Ervin tudományfilozófus, író, a Budapest Klub alapítója, a konferencia harmadik fővédnöke úgy gondolja: a természeti és az emberi világ egyaránt válaszúthoz érkezett. A következő évek eldöntik, fenntartható lesz-e a világunk. Kedvező jelnek tartja, hogy az emberiség már belátta, a jelenlegi folyamatok nem mehetnek tovább, s új utat kell keresnie. A klímaváltozás már megkezdődött, alkalmazkodni kell hozzá, ám nem passzívan – emelte ki. Ő is látja, válságban vagyunk. Az egyik út válság, amelyet követhet káosz, csőd, összeomlás. Ezt elkerülendő, aktívnak kell lennünk – figyelmeztetett. Most még éppen van idő befolyásolni természeti környezetünket, tehát saját kezünkben van a sorsunk, rajtunk múlik milyen világot teremtünk magunknak, utódainknak. „Optimista vagyok” – jelentette ki a világhírű gondolkodó.
