Habilitáció késedelme, mint nem vagyoni kár

A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában – személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül – még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére.

Az alapügy

Ami a tényállást illeti, a felperes egyetemi docens munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2014. szeptember 5-én habilitációs kérelmet nyújtott be a központi adminisztrációhoz, egyidejűleg jelezte, hogy esetében dönteni kell a tudományág váltásról is. Ez utóbbi kérdésben az egyetemi habilitációs bizottság dönt és ezt követően kerül sor a habilitációs eljárásra vonatkozó kérelem kari habilitációs bizottság részére történő megküldésre. A tudományág váltásról az egyetemi habilitációs bizottság 2014. november 25-én döntött, a habilitációs kérelem megküldésére 2014. december 3-án került sor.

A kari habilitációs bizottság 2014. december 10-én döntött a szakmai bíráló bizottság felállításáról és annak tagjairól. A külsős bírálók közül a megbízást többen visszautasították, ezért a bírálat végül csak 2016. február 10-én készült el. A kari habilitációs bizottság 2016. február 29-én döntött a habilitációs fokozat odaítéléséről, a teljes eljárás 2016. március 8-án zárult le.

Az alperes a 2016. november 29-én kelt intézkedésével a nyugdíjkorhatár betöltésére hivatkozva a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette.

A felperes a keresetében – többek között – 2.500.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A sérelemdíj alapjául szolgáló személyiségi joga megsértéseként a habilitáció eljárás jogszabálysértő elhúzódására, ezáltal szakmai előmenetele akadályozására is hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 500.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes habilitációs eljárási késedelme meghaladta a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 24. § (4) bekezdésében foglalt egy évet. Álláspontja szerint az alperes ügyintézése nem volt kellően gördülékeny, amely alkalmas volt arra, hogy a felperes részére érdeksérelmet okozzon.

Precedensjog Konferencia

A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és a sérelemdíj összegét 1.500.000,- Ft-ra felemelte. Az elsőfokú bíróságtól eltérően – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – a habilitációs eljárás kezdő napjának 2014. szeptember 5-ét tekintette függetlenül attól, hogy a felperes esetében a tudományág váltásról is intézkedni kellett.

Rögzítette, hogy a Ptk. 2:42. § (1) bekezdése alapján a nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, amelynek megsértése esetén a felperes a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében követelhetett sérelemdíjat. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy az általa lefolytatott habilitáció eljárást a jogszabályban rögzített határidőnél több mint 6 hónappal később fejezte be, jogsérelmet okozott. Kiemelte, hogy a sérelemdíj esetében az igény érvényesítőjének az őt ért hátrányt nem kell bizonyítani.

A Kúria döntése

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a törvényszék ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a sérelemdíj összegét 1.500.000,- Ft-ra felemelte hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes sérelemdíj megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasította.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Ptk. a Második Könyv Harmadik Részében rendelkezik a személyiségi jogokról, illetve azok védelméről anélkül, hogy az ember személyiségét definiálná, ugyanis azt jellege miatt lehetetlen teljes körűen megfogalmazni.

A Kúria szerint a másodfokú bíróság helyállóan állapította meg, hogy a Ptk. a személyiségi jogok védelmét általános jelleggel határozza meg és a nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, ugyanakkor nem volt figyelemmel arra, hogy az igényt érvényesítőnek a perben meg kell jelölnie, hogy az alperes milyen magatartással, mely személyiségi jogát sértette meg.

A Ptk. 2:52. § (1)-(3) bekezdései alapján a sérelemdíj megállapításnak feltétele a személyiségi jogsértés, azaz a jogellenesség fennállta és a nemvagyoni sérelem bekövetkezése; a magatartás és a sérelem közötti okozati összefüggés fennállta. A szabályozásból következően a jogosultat ugyan nem terheli a hátrány bizonyítása, ez nem feltétele a sérelemdíj megítélésének, azonban az érintett az őt ért nemvagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, amelynek megjelölése a perben az ő érdekében áll.

A felperes a habilitáció eljárás elhúzódása körében nem határozta meg, hogy az alperes mely személyiségi jogát sértette meg és tényelőadást sem tett arra vonatkozóan, hogy őt milyen nemvagyoni sérelem érte, csupán azt állította, hogy a munkáltató késedelme az egyetemi tanári cím megszerzésének lehetőségét, ezáltal foglalkozásának 70 éves életkorig történő gyakorlását gátolta meg. A felperes által előadottak azonban nem minősülnek személyiségi jogsértésből eredő nemvagyoni sérelemnek, csupán a jogellenes magatartásból eredő hátránynak, amely sérelemdíjjal nem szankcionálható.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Korlátozások az amerikai börtönökben
2020. április 3.

Korlátozások az amerikai börtönökben

A koronavírus terjedésének korlátozása érdekében, a raboknak napig a celláikban kell maradniuk, látogatási tilalmat vezettek be és a rabszállításokat is leállították.