Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Várhatóan az Európai Unió Bírósága sem fog pontot tenni a Horvátország és Szlovénia közötti évtizedes határvita végére. A bíróság főtanácsnoka szerint hiányzik az uniós hatáskör.
Új fejlemény – van is, nincs is
Horvátország és Szlovénia Jugoszlávia felbomlása óta vitatkozik a tengeri és szárazföldi határuk nyomvonalán. Szlovénia 2018-ban az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt indított eljárást déli szomszédja ellen.
Az EUB ez ügyben eljáró főtanácsnokának decemberben közzétett állásfoglalása szerint a határvitában nem dönthet a luxemburgi testület.[1] Priit Pikamäe szerint az államterület meghatározása a szuverenitás elválaszthatatlan részét képező, a nemzetközi jog által szabályozott kérdés. Mint ilyen, nem tartozik az EU és ezáltal az EUB hatáskörébe. A megoldást a két érintett államnak kell megtalálnia – így Pikamäe.
Egy évtizedes vita története
Pirán városa és a 19 négyzetkilométeres Piráni-öböl az I. világháborút lezáró békeszerződésekkel került az Osztrák-Magyar Monarchiától a győztes Itáliához. Ekkoriban a lakosság 95 százaléka olasz volt. Minthogy Olaszország a II. világháborúból vesztesként került ki, le kellett mondania a területről. Néhány év nemzetközi ellenőrzés után Jugoszláviakhoz, azon belül a szlovén tagköztársasághoz került a terület, mely 1991-es függetlenedése óta Szlovénia része.
Amikor röviddel Szlovénia után ’91 júniusában Horvátország is kikiáltotta függetlenségét, Zágráb bejelentett igényét Piránra. Ezzel kezdetét vette a máig tartó vita. Az utóbbi évek legfontosabb fejleményei:
A szárazföldön sem jobb a helyzet
A jugoszláv utódállamok közötti határok meghúzása a ’91-ben az EU által létrehozott Badinter-bizottság feladata volt. A korábbi francia igazságügyi miniszter, Robert Badinter vezette testület Horvátország és Szlovénia esetében azzal a problémával szembesült, hogy több határ menti terület mindkét egykori jugoszláv tagköztársaság földhivatali nyilvántartásában szerepelt. A Piráni-félsziget mellett a Mura folyó menti határ pontos kijelölése is nehézségekbe ütközött. A bizottság szakértői véleményt készíttetett. Ennek alapján a vitatott területeket kivétel nélkül Horvátországnak juttatta. Szlovénia máig vitatja a döntést.
A Mura kapcsán 2006-ban eszkalálódott a vita. Egy árvíz után a horvátok – álláspontjuk szerint horvát területen – új védműveket akartak építeni. A kisajátításra kijelölt földterületek szlovének magántulajdonban álltak és a tulajdonosok, valamint Ljubljana álláspontja szerint Szlovéniához tartoztak. A tulajdonosok és a szlovén hatóságok is jogellenesnek tartották a horvát kisajátítást. Ezért a szlovén rendőrség megakadályozta, hogy a horvát hatósági kényszerrel szerezzenek érvényt a kisajátítást elrendelő határozatoknak. A horvát rendőrök visszavonultak, de Zágráb nem adta fel gátépítési terveit. Szlovénia Brüsszelhez fordult. Az Európai Bizottság – az EU hatáskörének hiányára hivatkozva – se dönteni, se állást foglalni nem akart a vitában. Közvetíteni próbált – eredménytelenül.
A Piráni-félszigeten a tengeri mellett a Dragonja folyó menti, szárazföldi határ pontos vonala is vitatott. Az Adriába ömlő folyó mocsaras, nehezen bejárható torkolatánál a jugoszláv időkben elmaradt a két tagköztársaság közötti határvonal pontos kijelölése. A lakatlan területek mellett három település, Škudelini, Bužin és Mlini-Škrile hovatartozása is vitatott. Az 1991 óta Horvátország által ellenőrzött vidéken sok földdarab mindkét ország ingatlan-nyilvántartásában szerepel. Vannak olyanok is, amelyek egyikben sincs feltüntetve. Az egyik vitatott hovatartozású faluban élő szlovén politikus, Joško Joras rendszeresen nagy médiafigyelmet keltő akciókkal nyilvánítja ki, hogy nem ismeri el a horvát fennhatóságot.
Érvek és ellenérvek
Zágráb a Badinter-bizottság számára kedvező döntésének jogi kötőerejére hivatkozik. Szlovénia, amely a jugoszláv időkben a vitatott területek többségét ellenőrizte, a függetlensége kikiáltásakor fennálló, tehát 1991. június 25-ei állapotokat tekinti irányadónak.
Horvátország szerint az 1982. évi ENSZ tengerjogi egyezmény 15. cikkének első mondata alapján is őt illeti a Piráni-öbölnek legalább a fele. E szerint „ahol két állam tengerpartja egymással szemben van, vagy szomszédos, köztük lévő megállapodás hiányában egyik állam sincs feljogosítva, hogy parti tengerét kiterjessze a középvonalon túlra […]”.
Szlovénia ugyan ezen cikk második mondatára hivatkozik. Ez kimondja, hogy „az első mondta nem alkalmazandó ott, ahol történelmi jogcím vagy más különleges körülmények folytán a két állam parti tengerét ettől eltérő módon kell elhatárolni”. Ljubljanai argumentáció szerint ilyen „történelmi jogcím”, hogy a jugoszláv időkben szlovén ellenőrzés alatt állt a terület. Az pedig, hogy az öböl ellenőrzése nélkül Szlovéniának nem lenne kijutása a nemzetközi vizekre, a rendelkezésben szereplő „különös körülmény” – érvel Ljubljana.
A tengerjogi egyezmény 17. cikke lefekteti a békés áthaladás jogát – hívják fel a figyelmet a horvátok. Ezt Zágráb kész biztosítani Ljubljanának, ezért a nemzetközi vizekre való kijutás lehetősége nem „különös körülmény” – teszik hozzá.
Döntőbírósági határozat
Horvátország a 2013-as EU-csatlakozás feltételeként 2009-ben megállapodott Szlovéniával az évtizedes konfliktus nemzetközi fórum előtti rendezésére. A szlovének 2010-ben kis többséggel népszavazáson is áldásukat adták erre. A döntőbíróság felállására 2012 januárjáig kellett várni. Az első alkalommal Stockholmban, a horvát, a szlovén és a svéd miniszterelnök, valamint az Európai Tanács elnöke jelenlétében összeült testület 5 nemzetközi jogászból állt. A francia Gilbert Guillaume, a brit Vaughan Lowe, az osztrák Bruno Simma, a horvát Budislav Vukas és a szlovén Jernej Sekolec voltak a tagok.
A választottbíróság 2017. június 27-ei döntésében a Piráni-öböl háromnegyedét Szlovéniának ítélte. Emellett kimondta, hogy a horvátoknak tengeri korridort kell biztosítaniuk, amelyen a szlovén partoktól horvát, illetve olasz felségterület érintése nélkül is elérhetőek a nemzetközi vizek.
A tengerjogi egyezmény alapján az öböl legalább felére igényt tartó Horvátország nem ismerte el az ítéletet. Szlovénia megsértette a választottbíróság eljárási szabályait – érvelt Zágráb egy eljárást övező botrányra utalva. Egy horvát napilap, a ’Večernji list’ egy titokban rögzített felvételt hozott nyilvánosságra egy privát beszélgetésről, amely a választottbíróság szlovén bírája, Jernej Sekolec és a Szlovéniát a testület előtt képviselő delegáció egyik tagja, Simona Drenik között folyt. Zágráb véleménye szerint Sekolec bennfentes információkat adott Drenik tudtára. Ezt a döntőbíróság is megerősítette. Sekolecet kizárta tagjai sorából. Az eljárást viszont tovább folytatta, mert az átadott információkat nem tartotta az eljárást érdemben befolyásoló súlyúaknak.
Szlovénia 2017. december 30-án rendőri erők bevetésével szerzett érvényt a Zágráb által el nem fogadott nemzetközi ítéletnek. A horvát halászok ennek ellenére – horvát rendőrök kíséretében – azóta is behajóznak a Piráni-öbölbe. A szlovén hatóságok bírságolják a hajókat, a határozataiknak azonban nem tudnak érvényt szerezni.
Az EU nem oldja meg a vitát
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke 2018-ban közvetíteni próbált a két fél között. A kísérlet kudarcba fulladása után kijelentette, hogy az EU nem fog a jövőben olyan országot tagjai közé fogadni, amelynek határai rendezetlenek. Ez különösen a csatlakozási tárgyalásokat folytató Szerbiát érintheti érzékenyen Koszovó rendezetlen státusza miatt.
2018-ban Szlovénia az EUB előtt indított eljárást a döntőbíróság ítéletét el nem ismerő déli szomszédja ellen. Ljubljana véleménye szerint Zágráb megsérti az EUSzSz 2. cikkében lefektetett jogállamiság[3] és a 4. cikk (3) szerinti lojális együttműködés[4] elvét, amikor nem hajtja végre a választottbíróság határozatát, pedig erre az uniós csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállalt. Ljubljana szerint Zágráb a halászati politika terén a másodlagos uniós jogforrások (rendeletek, irányelvek) érvényesülését is akadályozza.
Az EUB még nem hozott ítéletet. A bírák a legtöbb esetben követik az ügyben eljáró főtanácsnokok véleményét. Ezért kapott nagy visszhangot Pikamäe decemberben közzétett záróindítványa. Eszerint:
Várhatóan tehát továbbra sem fog pont kerülni az évtizedes vita végére. Rosszabb hír a horvátoknak, mint Szlovéniának. Ljubljana ugyanis a határvitára hivatkozva évek óta blokkolja a feltételeket egyébként teljesítő Horvátország csatlakozását a Schengeni-övezethez, ami áldatlan állapot a jelentős mértékben a turizmusból élő horvátok számára.
Lábjegyzetek:
[1] C-457/18.
[2] A kizárólagos gazdasági övezet a parti tengeren túl lévő és azzal szomszédos terület, amely a parti állam joghatósága alá tartozik
[3] Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul
[4] Az unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában
