Bajusz Dániel: A fiktív közösségi termékértékesítés és fuvarozásos láncértékesítés összefüggései


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Bíróság és a Kúria joggyakorlata immár hét éve teljesen új alapokra helyezte az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatát az ún. fiktív számlázásokkal kapcsolatban. A költségvetés kitettsége a kiemelkedően magas áfakulcs miatt továbbra is jelentős ezen a területen, az állami adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak túlnyomó részét ezért továbbra is az áfavisszaélések felderítése és bizonyítása köti le. Az új joggyakorlat azonban olyan szubjektív, tudati elemek bizonyítását követeli meg, melynek a főként még mindig hagyományos bizonyítási eszközökkel és módszerekkel dolgozó civil adóhatóság nehezen tud…

Az Európai Bíróság és a Kúria joggyakorlata immár hét éve teljesen új alapokra helyezte az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatát az ún. fiktív számlázásokkal kapcsolatban. A költségvetés kitettsége a kiemelkedően magas áfakulcs miatt továbbra is jelentős ezen a területen, az állami adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak túlnyomó részét ezért továbbra is az áfavisszaélések felderítése és bizonyítása köti le. Az új joggyakorlat azonban olyan szubjektív, tudati elemek bizonyítását követeli meg, melynek a főként még mindig hagyományos bizonyítási eszközökkel és módszerekkel dolgozó civil adóhatóság nehezen tud megfelelni. A bírósági ítéletekből körvonalazható, hogy e bizonyítási kényszer kiváltására milyen alternatív megközelítéseket dolgozott ki az ellenőrzés, gyakran az eljárás közben módosítva stratégiáján. Ezen alternatív megközelítési/megállapítási módok egyike a közösségi termékértékesítés adómentességének megkérdőjelezésére a fuvarozásos láncértékesítés teljesítési hely szabályainak alkalmazása.

1. Az új ítélkezési megközelítés lényege

Mint közismert, az Európai Unió Bírósága (EUB) 2012. évtől kezdődően több magyar vonatkozású ügyben teljesen átalakította mind a tartalmilag fiktív (nem, vagy nem a felek között teljesített) számla utáni levonási jog (C-80/11. és C-142/11. Mahagében-Dávid egyesített ügyek 2012., C-324/11. Tóth Gábor 2012., C-444/12. Hardimpex 2013., C-446/15. Signum Alfa Sped 2015.), mind pedig a fiktív (külföldre el nem fuvarozott, vagy körhintacsalás keretében onnan visszahozott) közösségi termékértékesítés adómentességének megtagadásával (C-273/11. Mecsek Gabona Kft. 2012.) szemben támasztott követelményeket. A Kúria ezeket a változásokat gyorsan adaptálta, melynek „csúcsterméke” az 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény lett. Az új joggyakorlat lényege, hogy az alapvetően objektív szerkezetű áfaszabályokat a bírói gyakorlat szubjektív elemekkel „hígította fel” – az adózó (intézkedő tagjának, alkalmazottjának) tudata, kellő körültekintése is az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének részévé vált, tehát annak vizsgálata, hogy az adózó tudta, tudhatta-e, felismerte, felismerhette-e, hogy áfakijátszásban vesz részt. Erre vonatkozóan pedig az adóhatóság kötelezettsége és felelőssége lett olyan objektív bizonyítékok beszerzése és felsorakoztatása, melyekkel ez a pozitív tudatállapot alátámasztható. Érdemes a vonatkozó ítéletekből beidézni pár ezzel kapcsolatos megfogalmazást:

– „kijátszására irányuló szándékról”;

– „számlabefogadó részéről felmerülő tudatos, az áfa kijátszására irányuló magatartásnak is”;

– „pozitív tudattartalmat feltételez”;

– „a felperes tudati elemeinek feltárása”;

– „a felperesi tudattartalom vizsgálata jogszabálysértően elmaradt”;

– „átfoghatta-e tudattartama a csalásra utaló körülményt”.

Egy jogász számára az előbbi megfogalmazások erősen emlékeztetnek a büntetőjogi fogalmakra. Tehát a tudat, tudatállapot vizsgálata, gyakorlatilag a bűnösség kérdése büntetőjogi megközelítést jelent és az ilyen tudati elemek bizonyítása a civil adóellenőröket teljesen felkészületlenül érte.

2. A megváltozott bírósági gyakorlatra adott adóhatósági válaszok

Az egyik reakció erre az volt, hogy mind az adóhatóság szervezetileg, mind az adóellenőrzések módszertanilag elkezdtek „kriminalizálódni”, azaz a NAV bűnügyi ágán gyakran párhuzamosan folyó büntetőeljárásából a bizonyítékok elkezdtek átvándorolni az adóeljárásokba, mely számos probléma forrásává vált.

Ami a témánk szempontjából lényegesebb, hogy az adóellenőrzés maga is elkezdett olyan alternatív megállapítási módok után kutatni, melyekkel kiváltható a tudatállapotra vonatkozó „bizonyítékínség”. A levonási jog kapcsán ilyen alternatív módszernek számít, mikor az igazolatlan eredetű áru esetén (mely a Hardimpex-végzés alapján kifejezetten nem elegendő a kellő körültekintés hiányának megállapításához) inkább ejtik a levonási jog megtagadását, ellenben kiszabják a szintén elég tetemes (a forgalmi érték 40 százalékára rúgó) speciális mulasztási bírságot. Ez ugyanis jóval objektívebben megközelíthető és könnyebben bizonyítható, ezért sikeresebben védhető meg a bíróságok előtt (Kfv.V.35.169.2017.9., Kfv.V.35.357.2018.9.). De ilyen alternatív megközelítés az ún. közvetítővé minősítés, melynek során az adásvételi, szállítási szerződések és a közbenső értékesítő magatartásának az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. §-án alapuló tartalom szerinti átminősítésével megkérdőjelezik az értékesítési számla utáni levonási jogot, arra hivatkozva, hogy az értékesítő valójában (tartalmában) legfeljebb közvetítői szolgáltatást nyújtott, de az áru felett nem szerzett olyan rendelkezési jogot, mely alapján azt átengedhette volna, azaz a termékértékesítés törvényi feltételei nem állnak fenn. Ennek a megközelítésnek a bíróság előtti megvédése már vegyesebb képet mutat (NAV pernyertes pl.: Kfv.I.35.212.2018.5., Kfv.I.35.590.2017.4.; NAV pervesztes pl.: Kfv.V.35.349.2016.5., Kfv.V.35.353.2016.5.). Végezetül az adóhatóság próbálkozik azzal is, hogy a Halifax és hasonló ítéletek (C-55/02., C-159/17. Dobre M. Marius, C-251/16. Cussens) alapján az ügylet(sorozat) tisztán mesterséges jellegére, esetleg nem az adóköteles gazdasági tevékenység érdekében történő beszerzésre hivatkozzon, szintén váltakozó eredménnyel (NAV pernyertes pl.: Kfv.I.35.018.2017.5., Kfv.I.35.146.2018.5.; NAV pervesztes pl.: Kfv.V.35.225.2016.11., Kfv.I.35.326.2016.7.).

Az Adó szaklap 2019/12–13. számában megjelent cikkünk teljes szövegét a következő linkre kattintva érheti el >>


Kapcsolódó cikkek

2021. július 8.

Jogtár®-kisokos: a Döntvénykeresés új lehetőségei a Jogtáron

Az idei évben különösen nagy hangsúlyt fektetünk a döntvénykeresés fejlesztésére. Ennek részeként újabb funkciók érhetők el a Jogtáron: szövegkörnyezet mutatása a döntvénykereső találati listájában, valamint speciális szűkítési és listarendezési lehetőségek.