Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Interjú Trócsányi László igazságügyi miniszterrel, amelyben az évértékelés mellett a jövő terveiről, a jogalkotás változatosságáról, a jogszabályok érthetőségéről is beszélgettünk, illetve azt is megtudtuk, hogyan és melyik jogszabályba épült be leginkább az ügyvédként szerzett tárgyalótermi tapasztalat. Interjúnk első része következik.
Visszatekintve a 2016-os évre, a minisztériumban készült törvények, illetve törvénymódosítások közül melyeket tartja a legfontosabbaknak?
Úgy gondolom, egy átfogó értékelés esetében nem az év, inkább a munka kezdete az ideális kiindulási pont. Az esetemben ez 2014 nyara, mivel azóta töltöm be az igazságügyi miniszteri posztot. A munkát tekintve a tervezett, – ha szabad itt ezt a szót használnom -, programozott feladatok, így kiemelten a nagy eljárási kódexek, tehát a polgári, büntető és a közigazgatási eljárás reformja mellett az elmúlt két és fél évben igen sokszor előfordult, hogy a mindennapok történéseinek, konfliktusainak hatására, mintegy ad hoc jelleggel, azonnal kellett jogalkotóként beavatkoznunk.
Említene egy példát?
A devizahitelesek ügyeinek rendezése egy olyan, kiemelt jelentőségű ügy volt például, amelyhez ad hoc jelleggel kellett hozzálátnunk, és az összetettsége miatt nagyon hosszú időt is vett igénybe a megoldása. 2014 júniusában vettem át a minisztérium vezetését, júliusban már a Parlament előtt volt az elszámolási törvény, amelyet az elszámolási szabályok, a forintosításra vonatkozó jogszabálytervezet és a fair bank törvény követett. Ez akár egy csomagnak is tekinthető, amelynek a megalkotása és megvalósítása összességében több mint egy évet vett igénybe. A csomag eredményeinek értékelését 2016 őszén kezdhettük el, de természetesen azt is folyamatosan vizsgáljuk, hogy maradt-e fenn bármilyen probléma, amelyet orvosolni kell a jogalkotás eszközeivel.
Szintén ehhez a témakörhöz tartozik a magáncsőd bevezetése. Mit mutatnak az első tapasztalatok, beváltja a hozzá fűzött reményeket?
Míg Európa más országaiban ez nagyon jól működik, Magyarországon teljesen új intézménynek számít, de nem csak emiatt illeszthető be nehezen a hazai jogrendszerbe. Ha belegondolunk, az emberek számára a „csőd” kifejezés önmagában nem egy kimondottan pozitív tartalmú szó, holott a magáncsőd pont a kiutat, ha úgy tetszik az újrakezdés lehetőségét kínálja az adósság rendezésére kötött megállapodással. Kritikát kapunk a kevés belépő miatt is. Valóban nem túl sokan választották eddig ezt a lehetőséget, és ma már megállapítható, hogy túl bonyolult a szabályozás, ezért szükségesnek tartom a törvény egyszerűsítését, az adminisztratív terhek jelentős csökkentését. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy új intézmény bevezetése mindig nehéz feladat, a magáncsődé pedig különösen az, mert ki szeretné azt, hogy az életéről egy vagyonfelügyelő rendelkezzen, aki beleszólhat abba, hogy mikor vehet új televíziót, lecserélheti-e a hűtőszekrényt, elutazhat-e külföldre. Tehát mindenféleképpen egyfajta önmegtartóztatást, fegyelmet igényel ennek a lehetőségnek a kihasználása.
A felsoroltakon túl milyen más fontos jogszabályokat emelne ki és miért?
Az igazságügyi szakértői rendszerrel kezdeném, amely szintén neuralgikus társadalmi kérdéssé vált, sok kritika érte a tevékenységüket – elég, ha csak a Rezesová-ügyet említem példaként. A végrehajtás szabályainak felülvizsgálatához hasonlóan ezen a területen is új szervezeti és részben új anyagi szabályokat fogalmaztunk meg, amelyek – reményeim szerint – mindenféleképpen a pozitív változás irányába hatnak.
Sorolhatnám azokat a jogszabályokat is, amelyek feladatkör szerint ugyan más tárcákhoz tartoztak, de itt, ebben a minisztériumban készültek. Ilyen volt például a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) két kormányrendelete is. A jogszabályok gazdasági hatását az mutatja, hogy hozzá tudnak-e járulni valamivel a versenyképességhez vagy sem. A CSOK, bár alapvetően demográfiai hátterű indíttatásból fakad, az építőipar teljesítményére is kedvező hatással van, és ma már láthatjuk, hogy számos családnak jelent jelentős segítséget. Ez is egy olyan jogalkotási feladat volt, amelyet sikerrel teljesített az igazságügyi tárca.
Természetesen minden elkészült jogszabály lehet kritika tárgya, akár a többszöri módosítások miatt is, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy egy teljesen új terület szabályozásakor csak a gyakorlatból derülhet ki, hogy hozzá kell-e nyúlni később az adott szabályozáshoz. Hiába igyekszik a jogalkotó mindenre gondolni, egyszerűen nem tud, és az életben fogunk olyan kérdésekkel találkozni, amelyek rámutatnak, hogy hol kell tökéletesíteni a jogi szabályozást. Például a CSOK esetében sem tudtuk még 2014-ben, hogy két évvel később mely pontokon kell majd módosítani. Az erre vonatkozó előterjesztés a kormányzati döntést követően alig néhány hét alatt készült el.
Már így is hosszú a lista arról, hogy milyen feladataink voltak 2014-től kezdődően, pedig néhány nagyobb jelentőségű törvényről, illetve az eljárási kódexekről, amelyek hosszabb időszakon keresztül készültek, még nem is ejtettünk szót.
Miért volt szükség új eljárási kódexekre, illetve milyen elvárások fogalmazódtak meg ezekkel kapcsolatban?
Egy hasonlattal élve, ha az anyagi jog a jog teste, akkor az eljárás a lelke. Az új Polgári és az új Büntető Törvénykönyvben foglalt új anyagi szabályozás működtetéséhez új, az eddigieknél hatékonyabb eljárási szabályok megalkotása is indokolttá vált. A hatékonyság szót külön kiemelném, hiszen a perkoncentráció, a felek szerepvállalásának újragondolása, a technológiai lehetőségek kihasználása, valamint az eljárásoknak a professzionális pervitel irányába történő eltolódása is mind ugyanezt a célt szolgálja, illetve aszerint is vizsgáltuk az eljárási szabályokat, hogy valóban segítséget nyújtanak-e a szereplőknek az eljárás hatékonysága érdekében. Amikor egy új törvény elfogadásáról van szó, az ember nem l’art pour l’art vág bele, hanem jobbítani akar, valamint egy új környezetet kíván megteremteni a tapasztalatok alapján. A polgári és a büntető perrendtartás esetében is nagyon nagy viták voltak, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy már csak a különböző iskolák és nézetek miatt is lehetetlen olyan kódexeket alkotni, amelyben mindenki, mindenben maradéktalanul egyetért. Viszont törekedni kell arra, hogy a lehető legjobb eredmény szülessen, és nyilván kompromisszumokat is kell ennek érdekében kötni.
Volt egyáltalán olyan részlet, amiben egyetértettek?
Úgy gondolom, a polgári perrendtartás esetében a közös pont az osztott perszerkezet bevezetése volt, a leghevesebb viták pedig a perelőkészítés szabályai körül dúltak. Ezt azért is tartom nagy felelősségnek, mert magam is gyakorló ügyvéd voltam, jártam bíróságok előtt, és tudom, hogy a taktika nagyon fontos dolog, de akár az eljárás elhúzása is lehet célja. Jogalkotóként a koncentrált pereknél azt látom hatékonyabbnak, hogy már a perelőkészítési szakban rögzüljön a per, tehát később már ne lehessen például azzal játszani, hogy az eljárás elhúzása érdekében az egyik fél a végén hoz be új bizonyítékokat vagy terjeszt elő viszontkeresetet. Amikor gyakorló jogász voltam, mindig zavart, hogy – és ez nem kritika, de tény – néha meglepetésítéletek születtek, amikor igazából nem is értettük a bíróság ítélet-indoklását. Például amikor azt mondtuk végig, hogy ez egy vállalkozási szerződés, a bíró azonban a végén közölte, hogy megbízási szerződésként értékelte, de nem tette vita tárgyává, hogy valóban másfajta megítélés alá esik, ezáltal a végén olyan jogi minősítés keletkezett az ítéletben, amire az ember nem számíthatott. Éppen ezért azt gondoltuk, hogy a polgári perekben a jogcímet, hogy miről is vitatkozunk, a perelőkészítési szakban rögzíteni kell. Úgy gondolom, ebben mindenkinek, így a bírónak is van felelőssége. Kicsit talán nehezebb is lesz a munka, hiszen a feleknek sokkal inkább oda kell figyelniük az előkészítés során. Az ügyvédekre is nagyobb munka fog hárulni ebben, de a perelőkészítésnél azt szerettük volna elérni, hogy az érdemi tárgyalásra szánt második tárgyalási szakban már kalkulálni lehessen bizonyos dolgokat.
Kiemelném a változtatások közül a csoportpert, ami még soha nem volt Magyarországon szabályozva. Teljesen új helyzetet fog teremteni a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi ügyekben, és úgy látom, hogy ez is egy jó bizonyíték arra, hogy az új kérdésfelvetések alapján hatékony és hasznos megoldások születtek. Vita volt arról is, hogy a járásbíróságra vagy pedig a törvényszékre épüljön az új polgári perrendtartás – a döntés a törvényszéki modellre helyezte a hangsúlyt azzal, hogy könnyítő szabályokat vezettünk be a járásbíróságokat illetően. Minden döntést nagyon széles körű szakmai konzultációk előztek meg – a tudomány képviselői mellett a jogalkalmazók, ügyvédek, bírók véleményét is kikértük.
Nagyon hálás vagyok annak a több mint száz embernek, aki ebben a munkában közreműködött, akár munkabizottsági, szakértői bizottsági szintjén, akár a szerkesztőbizottság tagjaként, vagy miniszteri biztosként. Az ő munkájuk nélkül ez az eljárási kódex nem születhetett volna meg.
A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslattal egy időben került az Országgyűlés elé az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat, amely tulajdonképpen a 2004-es Ket.-et fogja felváltani. Mi tette szükségessé ezt a lépést?
Valóban jogos kérdés, hogy egy 2004-es törvény helyett miért van szükség 2016-ban ismét egy gyakorlatilag új közigazgatási rendtartásra. Kicsit távolinak tűnik a példa, de az egyetemen mi még az 1957. évi IV. törvényt tanultuk, az volt akkor az államigazgatási eljárási törvény, ami egy nagyon sommás, de ideológiailag áthatott kódex volt. Ezt váltotta le a Ket., amibe annyira bele akartak tenni mindent, hogy a végén egy szép kézikönyv lett belőle, amit sem az állampolgár, sem az ügyintéző nem értett meg, nem szerették az emberek. Sem kézbe venni, sem az egyetemen tanítani nem volt jó érzés.
Egy eljárási kódexnek érthetőnek kell lennie, a Ket. pedig nem volt az. Az Ákr. csak az eljárások közös szabályait tartalmazza, az ágazatokra vonatkozó további speciális rendelkezések pedig már az ágazati szabályokban találhatóak. Nyilván teljesen más a tűzrendészeti és a szociális igazgatás. Nem szabad mindent egy kódexbe belepréselni, csak a törzsanyagot, a mindenhol ugyanúgy számonkérhető kógens szabályokat. Az ügyintézési határidők, eljárási típusok és az eljárási cselekmények legfontosabb szabályai az Ákr.-ben mind benne vannak.
Rengeteget konzultáltunk közigazgatási szakemberekkel, leginkább olyanokkal, akik naponta szembesülnek a gyakorlati problémákkal, mert az nem járható út, hogy az ember bezárkózik az elefántcsonttoronyba, és azt mondja, hogy ő mindent jobban tud. Hozzáértő emberek gyakorlati tapasztalatai nélkül nagyon nehéz lenne kódexet alkotni.
Az elmúlt években jelentősen nőtt az elektronikusan is intézhető hatósági ügyek száma. A bíróságok hogy állnak az elektronikus ügyintézés bevezetésével?
A jövő nyilván ez. Tulajdonképpen már ma nagyon sok dolgot meg tudtunk valósítani – az egyik az, hogy maga a perindítás már elektronikusan is lehetséges. Vannak távmeghallgatási rendszerek is, tehát az elektronizációnak már vannak látható és jól működő eredményei, de ez egy olyan folyamat, amelyben lépésenként kell előre haladnunk. Az, hogy milyen ütemben tudjuk megtenni ezt, fejlesztés és pénz kérdése is, de ha eljutnánk abba a pozícióba, hogy már csak e-akták vannak, az nagyon komoly eredmény lenne.
