Kovács Attila: Építmény- és telekadó gyakorlati jogalkalmazásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk az épület(rész) utáni építményadó, illetőleg a telekadó hatályos anyagi és eljárási szabályain alapuló jogalkalmazási gyakorlathoz kíván támpontokat nyújtani. Egyes adótényállási elemek részletes ismertetésével, gyakran felmerülő témák (kérdések) kifejtése révén, kapcsolódó példákon keresztül a jogkövető adózás segítését célozzuk. Hivatkozott jogszabályhelyek: Htv. 3. § (2)-(3) bekezdés, Htv. 6. § c) pont, Htv. 11-12. §, Htv. 17-19. §, Art. 141. § (2) bekezdés és 2. melléklet II/A/4. pont 1. Általános, mindkét adónemre vonatkozó sajátosságok 1.1. Az adónemek elvi alapjai Az épület, épületrész…

Cikkünk az épület(rész) utáni építményadó, illetőleg a telekadó hatályos anyagi és eljárási szabályain alapuló jogalkalmazási gyakorlathoz kíván támpontokat nyújtani. Egyes adótényállási elemek részletes ismertetésével, gyakran felmerülő témák (kérdések) kifejtése révén, kapcsolódó példákon keresztül a jogkövető adózás segítését célozzuk.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Htv. 3. § (2)-(3) bekezdés, Htv. 6. § c) pont, Htv. 11-12. §, Htv. 17-19. §, Art. 141. § (2) bekezdés és 2. melléklet II/A/4. pont

1. Általános, mindkét adónemre vonatkozó sajátosságok

1.1. Az adónemek elvi alapjai

Az épület, épületrész utáni építményadó (e cikk tekintetében a továbbiakban: építményadó), illetve a telekadó a magyar adórendszerben a helyi adók körébe tartozó, jellegüket tekintve ún. vagyoni típusú, tárgyi adók.

Ezen adónemek kapcsán kétféle adókötelezettségről szokás beszélni,

– egyfelől tárgyi adókötelezettség, azaz, amikor a helyi önkormányzat az önkormányzat illetékességi területére bevezeti az adónemet, akkor az épület(rész), a telek az anyagi jogszabályok [a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) és az adórendelet] hatályánál fogva adókötelessé válik;

– másfelől alanyi adókötelezettségről, azaz a Htv. szerinti adóalany (adózó) az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 9. §-ában foglalt eljárási kötelezettségek közül – adókötelezettsége keletkezése vagy éppen változása okán – adatbejelentésre, adófizetésre kötelezett.

Értelemszerűen a tárgyi és az alanyi adókötelezettség együttes fennállása vált ki joghatást. A tárgyi adónemekben az önkormányzati adóhatóság az adófizetési kötelezettséget vagy az adómentességet – adózói adatbejelentés alapján, más hatóságtól kapott adatokra alapozva vagy adóellenőrzés eredményeként – határozatban állapítja meg; ezen eljárási mód kapcsán hívják az említett adónemeket ún. kivetéses adóknak is. Az adófizetési kötelezettség adózó általi teljesíthetőségéhez a kivető határozat léte (pontosabban annak véglegessé válása) elengedhetetlen feltétel, mindez azt is jelenti, hogy az adózó számára az anyagi jogszabályok hatályosulása önmagában nem eredményez adófizetési kötelezettséget.

1.2. Az adómérték megállapításának elvi alapjai a négyzetméter szerinti adóztatásnál

Magyarország Alaptörvénye 32. cikk (1) bekezdés h) pontja szerint a helyi önkormányzat – a törvény keretei között – dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. Az Alaptörvény a helyi önkormányzatot önálló adópolitika kialakítására, fenntartására és gyakorlására jogosítja fel azáltal, hogy rendeletében maga dönt az önkormányzat illetékességi területén lévő adótárgyak és adóalanyok körét érintő gazdaságpolitikai, adópolitikai kérdésekről; az önkormányzat igen széles körű hatáskörét a Htv. keretei között gyakorolhatja. A Htv. 1. § (1)-(2) bekezdése értelmében a települési önkormányzat, Budapest Főváros esetében a kerületi önkormányzat jogosult az építményadó, a telekadó bevezetésére, s ennek keretében az adó mértékének vagy mértékeinek a megállapítására is.

A Htv. 7. § c) pontja a jogalkotó önkormányzat számára az adómérték-megállapítás tekintetében abszolút korlátot szab, ezáltal a m2 alapú építményadóban, telekadóban a naptári évi adó mértékeként nem állapítható meg az évi adómaximumnál magasabb adómérték.

Az önkormányzat a Htv. 6. § c) pontja szerint az adó mértékét az e törvényben meghatározott felső határnak – építményadó esetén 1100 Ft/m2 [Htv. 16. § a) pont], telekadó esetén 200 Ft/m2 [Htv. 22. § a) pont] – a KSH által a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évekre közzétett fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegéig (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) állapíthatja meg. Ezen jogszabályhely alapján a 2019. évi adómaximum

– építményadó esetén: 1898,4 Ft/m2,

– telekadó esetén: 345,1 Ft/m2.

Az önkormányzat jogalkotó szerve a 2019. naptári évre az abszolút korlátot betartva az építményadóban 0 Ft/m2 és 1898,4 Ft/m2 között, míg a telekadóban 0 Ft/m2 és 345,1 Ft/m2 között állapíthatta meg az adó mértékét vagy több mérték esetén a legmagasabb mértéket az önkormányzat illetékességi területén fekvő adótárgyakra.

A 2017. évtől beiktatott Htv. 7. § g) pontja részben új relatív rendeletalkotási korlátot is tartalmaz. Eszerint az önkormányzatnak az adó mértékét, mértékeit, valamint – figyelemmel hivatkozott § e) pont első mondatának korlátozására – magánszemély adózók számára a rendeleti adómentességek, adókedvezmények körét úgy kell megállapítania, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Több adómérték kialakításánál vagyoni típusú, tárgyi adónemek esetén megalapozott és objektív differenciálásai szempont lehet az adótárgy fizikai paraméterei [fajtája, földrajzi elhelyezkedése, funkciója (használati módja) vagy/és az adóalap nagysága] szerinti különbségtétel.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. CLXI. törvény IV. fejezete alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának kizárólagos hatásköre (2012. évtől) a törvénysértő adórendeleti szabályozás (így az adómértékszabály) megsemmisítése, alkalmazhatóságának felfüggesztése. A Kúria több határozatának (pl. Köf. I.5.081/2012/4., Köf. 5.024/2016/5., Köf. 5.021/2017/4., Köf. 5.035/2017/3.) indokolása szerint konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Telekadóval összefüggésben a Kúria 34/2013. számú közigazgatási elvi határozatának 3. pontja szerint súlyosan aránytalannak minősülő adómérték többek között az, amely évente a vagyon értékének közel 60-70 százalékát teszi ki, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat.

A hatályos törvényi szabályozás alapján az adóalany a rendeleti adómértéket közvetlenül nem vitathatja a Kúria Önkormányzati Tanácsánál, azonban a másodfokú adóhatározattal szembeni keresetlevélben a közigazgatási és munkaügyi bírósági eljárásban, a fővárosi/megyei kormányhivatalnál vagy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál „sérelmezheti” azt.

Az Adó szaklap 2019/14. számában megjelent cikkünk teljes szövegét a következő linkre kattintva érheti el >>


Kapcsolódó cikkek

2021. július 8.

Jogtár®-kisokos: a Döntvénykeresés új lehetőségei a Jogtáron

Az idei évben különösen nagy hangsúlyt fektetünk a döntvénykeresés fejlesztésére. Ennek részeként újabb funkciók érhetők el a Jogtáron: szövegkörnyezet mutatása a döntvénykereső találati listájában, valamint speciális szűkítési és listarendezési lehetőségek.