Pethő András: A hozzátartozói igény megítélésének aktuális kérdései az orvosi jog tükrében


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jelen tanulmány vizsgálódásának célját a hozzátartozók által érvényesíthető kártérítéssel és sérelemdíjjal kapcsolatos kérdések képezik. Magyarországon a hozzátartozói igényekre vonatkozó felelősségi gyakorlati kereteket a bírói gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig azzal, hogy tekintettel van a társadalmi és jogszabályi, így utóbbi esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybelépésével együtt járó változásokra is. A tanulmányban be kívánom mutatni, mely hozzátartozók, mely esetekben milyen igénnyel léphetnek fel eredményesen, amennyiben a hozzátartozójukat ért károsodás folytán az…

Jelen tanulmány vizsgálódásának célját a hozzátartozók által érvényesíthető kártérítéssel és sérelemdíjjal kapcsolatos kérdések képezik. Magyarországon a hozzátartozói igényekre vonatkozó felelősségi gyakorlati kereteket a bírói gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig azzal, hogy tekintettel van a társadalmi és jogszabályi, így utóbbi esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybelépésével együtt járó változásokra is. A tanulmányban be kívánom mutatni, mely hozzátartozók, mely esetekben milyen igénnyel léphetnek fel eredményesen, amennyiben a hozzátartozójukat ért károsodás folytán az ő saját személyiségi jogaik sérülnek, vagy egyébként vagyoni kárt szenvednek. A tanulmány középpontjában az orvosi jogban megjelenő hozzátartozói igények állnak, figyelemmel azonban arra is, hogy a magyar polgári jog az orvos és beteg közötti jogviszonyból eredő felelősségi kérdések tekintetében nem hoz létre önálló felelősségi rendszert.

1. Bevezetés

1.1. A tanulmány célja

[1] A magyar polgári jogi szabályozás a Ptk. hatálybalépésével továbbra is a személyiségi jogok általános védelme mellett foglal állást. A Ptk. 2:42. § szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.”

[2] A személyiségi jogok abszolút szerkezetű jogviszonyokat képeznek, bármely személyt bárkivel szemben megilletnek. Abban az esetben azonban, ha ezek sérülnek, egymás közötti viszonyukban egy relatív természetű jogviszony, kötelem jön létre. Így a személyiségvédelmi kötelem két meghatározott személy között jön létre: aközött, aki a személyiségi jogsérelmet elszenvedte, és aközött, aki okozta ezt a sérelmet. Alapesetben két olyan személy között, akik egymással a sérelemokozás által közvetlenül kapcsolatba kerültek (orvos – beteg, autóvezető – gyalogos, eladó – vevő, két járókelő stb.).

[3] Vannak azonban olyan esetek, amikor valakinek anélkül sérülnek a személyiségi jogai, hogy a hátrányért felelős személlyel előzőleg bármiféle kontaktusba került volna. Mivel a felek ebben az esetben eleve nem állnak egymással semmilyen előzetes jogviszonyban, az így létrejövő kártérítési igényekre nézve a deliktuális felelősség szabályai irányadók. Ennek speciális példái a hozzátartozói igények, melyek az orvosi kárfelelősség körében felmerülő esetekben markáns helyet foglalnak el.

[4] Jelen tanulmányban az orvosi jog tükrében kívánom bemutatni azt, milyen esetekben merülhet fel a hozzátartozói igények megtérítésének kérdése. Bemutatom, mely hozzátartozók milyen jogcímek alapján léphetnek fel ilyen igénnyel. Felvázolom a hozzátartozói igények dogmatikai és gyakorlati megalapozottságához szükséges legfontosabb jogelveket.

1.2. A vizsgált körön kívül eső esetek

[5] Ha meg akarjuk határozni a hozzátartozói igények körében megjelenő eseteket, élesen el kell választani tőlük azokat az igényeket, melyeknél a sérelmet szenvedett személy helyett jogutódja érvényesíti kárát, illetőleg sérelemdíj iránti igényét. Ezekben a kivételes esetekben a jogutódként perbe lépő hozzátartozóknál fog részben vagy egészben realizálódni a megítélt kártérítés, illetve sérelemdíj, de ezek továbbra is az elhunyt személy igényei maradnak. Anyagi jogi értelemben a kötelemben változás nem történik, hanem perjogi megoldásnak köszönhetően ad lehetőséget a jogrendszer ezen igények érvényesítésére. Ezekben az esetekben ugyanúgy érvényesülnie kell a keresethez kötöttség elvének, ahogyan annak a perjogi elvárásnak is, hogy a felperes az általa érvényesíteni kívánt jogsérelmet és annak jogcímét pontosan körülhatárolhatóan határozza meg. Az eljáró bíróságoknak ugyanis vizsgálniuk kell azt a kérdést, hogy a hozzátartozó az elhunyt személy jogán vagy saját jogán kívánja-e az alperes(ek) marasztalását.[1]

2. A hozzátartozói igények köre

[6] A vizsgált körben tehát azonos, hogy minden igényérvényesítő fél alanyi jogon, önálló módon kívánja érvényesíteni a saját személyiségi jogaiban beállt hátrányokat. Erre pedig a polgári jog szabályai lehetőséget adnak annak ellenére is, ha előzetesen a sérelmet okozó személlyel semmiféle kapcsolatba sem került. Ez mutatja talán a legjobban, hogy a hatályos magyar jog nem a károkozás, hanem a károsodás momentumát helyezi a jogvita középpontjába.

[7] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alapján, 1977-es Novellájának beiktatásával[2] nyílt lehetőség a legközelebbi hozzátartozók (szülő, gyermek, testvér, házastárs) személyiségi jogsérelmének érvényesítésére nem vagyoni kártérítés jogcímén. A jogintézmény polgári peres gyakorlatának térnyerésében a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvének döntő jelentősége van, mely kifejezetten is rendelkezett arról, hogy hozzátartozói önálló jogcímen is lehet nem vagyoni kártérítési igénnyel fellépni. Azonban egyúttal egyértelművé is tette, hogy az ilyen igények megítélésére csak szűk körben van lehetőség, illetőleg elengedhetetlen a családi kapcsolaton túlmutató többlet, így magának a nem vagyoni hátránynak a bizonyítása.[3] A téma feldolgozói a részletes kutatásaikban azonban arról számoltak be, hogy különösen a ’80-as években[4] csak igen szűk körben ítéltek meg hozzátartozói igény címén kártérítést. Lábady Tamás idézi[5] a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.984/1988. számú ítéletét, amelyben a bíróság a várandós állapotban megözvegyült feleségnek nem ítélte meg a hozzátartozói jogon kért igényt.

[8] Ugyan a Polgári Törvénykönyv sem régi, sem új formájában az ún. hozzátartozói igénnyel kapcsolatban külön rendelkezést nem tartalmaz, a bírói gyakorlatban mára ez mindennapossá vált. Különösen az egészségügyi kártérítési jogi perekben, ahol számottevő esetben előfordul, hogy a beteg a kezeléssel összefüggésben meghal, vagy maradandó egészségkárosodást szenved. A hozzátartozói igényekre mint sui generis igényekre a jog nem hoz létre külön kárfelelősségi szabályokat, így a kártérítés mértékére és megtérítésének módjára is az általános szabályok irányadók. Ennek megfelelően a teljes kártérítés elve érvényesül. Már Marton Géza is amellett foglal állást, hogy amennyiben hazai jogunk a teljes kártérítés talaján mozog, úgy nincs semmiféle indoka annak, hogy az elhunyt hozzátartozói körében megszorításokat tegyünk, csak bizonyos káraikat térítsék meg:[6] „Ha egyszer a jogsértés, mint a jogrend sérelme, mely a szankciószükségletet magának a jogrendnek érdekében felidézi, megvan, akárkit ért is a belőle folyó hátrány, helye van a szankciónak.”[7]

A Polgári Jog folyóirat 2019/11–12. számában megjelent cikk teljes szövegét a linkre kattintva érheti el >>

 

*A szerző az SZE-ÁJDI doktorandusza.

[1] Elvi éllel jelent meg ez a vizsgálat a Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 2043. számú polgári elvi határozatában. Az ügyben a közlekedési baleset következtében egészségkárosodott, majd elhunyt apa után a gyermek előbb külön eljárásban még az apa által peresítetten, az apa jogutódjaként kapott nem vagyoni kártérítést. Ezt követően a gyermek önállóan, saját jogán is pert indított a károkozó felelősségbiztosítója ellen. A bíróságok megállapítása szerint nincs szó ítélt dologról, hiszen két külön igény érvényesítése történt.

[2] Az 1959-es Ptk.-t módosító 1977. évi IV. törvény.

[3] A későbbiekben a Legfelsőbb Bíróság 21. számú Irányelve már enged a megszorításból.

[4] Lábady Tamás: A nem vagyoni kárpótlás iránti igények a bírói gyakorlatban. Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1986.

[5] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992, 52. o.

[6] Marton Géza: A polgári jogi felelősség. TRIORG, Budapest, 1993, 182. o.

[7] Marton Géza i. m. 309. o.


Kapcsolódó cikkek

2021. július 8.

Jogtár®-kisokos: a Döntvénykeresés új lehetőségei a Jogtáron

Az idei évben különösen nagy hangsúlyt fektetünk a döntvénykeresés fejlesztésére. Ennek részeként újabb funkciók érhetők el a Jogtáron: szövegkörnyezet mutatása a döntvénykereső találati listájában, valamint speciális szűkítési és listarendezési lehetőségek.