Kártérítési felelősség az új Ptk. és az új Pp. tükrében


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Áprilisban IV. alkalommal rendezték meg a Wolters Kluwer Polgári Jogi és Eljárásjogi Konferenciáját, melynek kártérítési jogi szemináriumán a kontraktuális és deliktuális felelősség, továbbá az ügyvédi és az egészségügyi szolgáltatók kárfelelősségének gyakorlati kérdéseiről beszéltek az előadók.


A Wolters Kluwer április 18-ai Polgári Jogi és Eljárásjogi Konferenciájának kártérítési jogi szemináriumán dr. Kovács Kázmér (Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettes, Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda) levezető elnöksége alatt dr. Fuglinszky Ádám habilitált egyetemi docens, ügyvéd (ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék) a kontraktuális és deliktuális felelősség viszonyáról, dr. Réti László ügyvéd (a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke; Réti, Antall, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal) az ügyvédi kártérítésről, dr. Döme Attila bíró (Kúria) pedig az új polgári törvénykönyvnek (Ptk.) és az új polgári perrendtartásnak (Pp.) az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségére gyakorolt hatásáról tartott előadást.

Cumul vagy Non-cumul

Dr. Fuglinszky Ádám vizsgálatának tárgyát a Ptk. 6:145. §-a képezte, vagyis a párhuzamos (kontraktuális és deliktuális) kártérítési igényeket kizáró szabály. A fent hivatkozott rendelkezés értelmében a jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza. Hozzá kapcsolódik a Ptk. 6:146. §-a is a teljesítés során okozott károkért való felelősségről, amely így szól: A jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti.

A fenti szabályok indokoltságának vizsgálatánál a kiindulási pontot a Non-cumul szabályt szintén alkalmazó francia polgári jog jelenti. A francia kártérítési jogban számos olyan eltérés mutatkozik a két kártérítési alakzat között, amely a deliktuális alakzat alkalmazása irányába tolná el a jogalkalmazást (ide tartoznak többek között az előreláthatósági, kimentési és elévülési szabályok).

[htmlbox karteritesi_jog]

Érdemes tehát megnézni, hogy a magyar jogban is van-e egy hasonló alapja a szabályozásnak. Először is a magyar rendszerben a kontraktuális felelősség szigorúbb, objektív alapú (vö. Ptk. 6:142. § – 6:519. §). Másodszor, az elévülési idő megegyezik a két alakzatnál. Harmadszor a felelősség korlátozására és kizárására vonatkozó szabályok azonosak (vö: Ptk. 6:152. § – 6:526. §). Az előreláthatóság kérdésében találunk eltérést, mégpedig abban a tekintetben, hogy mikor kell vizsgálni azt. A kontraktuális alakzatnál a szerződés megkötésének időpontja (Ptk. 6:143. § (2) bekezdés), míg a deliktuálisnál a károkozás időpontja az irányadó (Ptk. 6:521. §). Ezek alapján úgy tűnik, a magyar jogban kevéssé indokolt attól tartani, hogy a deliktuális alakzat elvonná az eseteket.

Az előadó ezt követően kitért arra, hogy milyen hatásai vannak a szabályozásnak. Először is, az elindult párhuzamos kártérítési igényeket kizáró gyakorlatot olykor megtörő ítéletek is születtek (pl. Kúria Pfv.20.153/2017/4.), amelyek esetében a kontraktuális viszonyt figyelmen kívül hagyták a bíróságok. Felmerülnek továbbá bizonyos elhatárolási nehézségek, főként a szerződés teljesítése során okozott károk esetében. További nehézségeket okoz, ha veszélyes üzem és szerződéses jogviszony áll fenn. Külön problémát jelent a szívességi fuvarok kezelése. Ezekben az esetekben ugyanis a korábbi gyakorlattal ellentétben, a szerződéses viszony miatt csak kontraktuális alapon lehet igényt érvényesíteni. Erre a kérdésre a jogirodalomban eltérő válaszok alakultak ki. A biztosítók gyakorlata pedig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a változást. Elméletileg elképzelhető lenne az is, hogy a felek a szívességi fuvar kapcsán (szerződésük megkötésekor) kifejezetten eltérnek a Ptk.-tól, de ez teljesen életszerűtlen.

A jelenlegi szabályozás több kérdést is megválaszolatlanul hagy, amikre még egyértelmű gyakorlat sem alakult ki.

Az ügyvédi kártérítés és az ellene való orvosság

A felelősségi formákat vizsgálva tipikus eset az ügyvéd-ügyfél közötti szerződéses viszony miatt a kontraktuális felelősség. Itt a megbízási szerződés a gondossági mércét jelöli ki (Ptk. 6:272. §). A deliktuális felelősség felmerülése tipikusan az okiratszerkesztési tevékenységhez kapcsolódik (Fotó: jogaszvilag.hu)

Második előadóként dr. Réti László az ügyvédi felelősség, az ügyvédi kártérítés aktualitásairól beszélt, ugyanis az új ügyvédi törvény, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Ütv.) megszigorította az ügyvédi felelősséget.

Általános tendencia, hogy az európai térségben az olyan területeken, ahol jól érzékelhető valamilyen (többnyire információs) asszimetria a felek között, a jogalkotás ezt az állapotot többek között a felelősség szigorításával próbálja orvosolni. Ez figyelhető meg egyebek mellett a fogyasztóvédelem, a versenyjog egyes aspektusai, és most az ügyvédség kapcsán is, tehát nem önálló, ágazatspecifikus szigorításról van szó – hangsúlyozta az előadó.

A felelősségi formákat vizsgálva tipikus eset az ügyvéd-ügyfél közötti szerződéses viszony miatt a kontraktuális felelősség. Itt a megbízási szerződés a gondossági mércét jelöli ki (Ptk. 6:272. §). A deliktuális felelősség felmerülése tipikusan az okiratszerkesztési tevékenységhez kapcsolódik.

Az is tisztázásra szorul, ki minősül ügyfélnek. Ez olyan esetekben lehet kérdéses, amikor egy többszereplős szerződéses viszonyban az ügyvéd csak az egyik féllel kerül jogviszonyba. Ilyenkor, bár fegyelmi, etikai oldalról minden szerződő fél ügyfélnek tekintendő, polgári jogi értelemben csak az lesz ügyfél, akivel az ügyvéd ténylegesen szerződéses viszonyba került. Így vele szemben kontraktuális alapon fog felelni, míg a többi szereplővel (harmadik személlyel) szemben deliktuális alapon.

Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ügyvédi felelősség szabályozása is többszintű. A Ptk.-n belüli szinteken túl (alapelvek, szerződések általános és különös szabályai) ott van az ügyvédi törvény is, illetve a kamara szabályzatai is fontos megállapításokat tartalmazhatnak. Azt is érdemes észben tartani, hogy az ügyvéd vállalkozói jellege miatt a vállalkozó magánszeméllyel kötött szerződése esetére vonatkozó fogyasztóvédelmi szerződésekre irányadó szabályokat is alkalmazni kell.

[htmlbox ptk_kommentar_2018]

Fontos kérdés továbbá a felelősség korlátozása. Itt kiemelendő az Ütv. 28. § (6) bekezdése, amely szerint „A megbízott szerződésszegésért való felelőssége csak egyedileg megtárgyalt szerződési feltételben, és csak a kárnak a megbízott kötelező felelősségbiztosítása káreseményenkénti legmagasabb összegét meghaladó része tekintetében korlátozható”. Az ügyvédi letét vonatkozásában az Ütv. 47. § (5) bekezdése kimondja, hogy semmis a letéti szerződésnek az a rendelkezése, amely az ügyvéd felelősségét a letétkezelési tevékenységgel összefüggésben kizárja vagy korlátozza. Az Ütv. 52. § (5) bekezdése az átvett pénz, dolog és iratok kapcsán előírja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles megtéríteni a kárt a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett pénzben vagy dologban bekövetkezett hiány esetén, kivéve, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.

Érdemes tehát az ügyvédeknek észben tartaniuk, hogy felelősségük vizsgálatakor több jogszabályt, több szinten is vizsgálniuk kell.

Az új Ptk. és az új Pp. hatása az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségére

Dr. Döme Attila a Ptk. és az új Pp. orvosi műhibaperekre gyakorolt hatását mutatta be. Az új Ptk. egyik legnagyobb változtatása e téren a sérelemdíj szabályozása volt. A sérelemdíj önálló szabályrendszere sok kérdést vet fel. Az összegszerűség tekintetében a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a bíróság az eset körülményeit mérlegelve állapítja meg azt. Megnevezi azonban, hogy ennek során a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására kell figyelemmel lennie a bíróságoknak. Ebből a felsorolásból egyes elemek kapcsán (felróhatóság mértéke, ismétlődő jelleg) felmerülhet a büntető funkció is, de pusztán ezek alapján poenális jelleget még nem ölt a sérelemdíj. A jogszabályi változás rögzítette továbbá azt a gyakorlatot is, ami szerint a sérelemdíj egy összegben ítélendő meg (Ptk. 2:52. § (3) bekezdés).

Az orvosi műhiba perek kapcsán az előadó kiemelte a szemléletmód fokozatos változását. A személyiségi jogsértés kártérítési viszonya igazodik az alapjogviszony alakzatához, tehát kontraktuális vagy deliktuális jellegéhez. Egy ideig az a szemlélet uralkodott, hogy az orvosi beavatkozás személyiségi jogot sért, de azt a beteg beleegyezése jogszerűvé teszi. Ezt a szemléletet váltotta fel az, hogy ez egyszerűen egy kontraktuális viszony. Innen lehet megérteni, miért olyan fontos az új Ptk.-nak a kontraktuális felelősséget objektívként kezelő rendszere. Ezért volt szükség az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 244. § (2) bekezdése szerinti kitételre, amely a felelősséget a deliktuális szabályok alkalmazására tereli: az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre, illetve a személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Így ugyanis a szigorú objektív rezsimből az enyhébb deliktuális alakzatba léphetnek az egészségügyi szolgáltatók.

Az új Ptk. változtatásai körében megemlítendő még a kár elemeit felsoroló 6:522. § (2) bekezdés változtatása a korábbi felsoroláshoz képest. A hatályos normaszöveg a c) pontban a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket említi, míg a korábbi szabály idevette a károsultat ért nem vagyoni hátrányok kiküszöbölésének költségeit is. Ezek azonban a törvény szerint most nem térítendők meg. A bírói gyakorlat azonban továbbra is kitartani látszik a régi megoldás mellett, és az ápolói, kísérői, gyógyászati segédeszközi stb. költségeket is megítéli a kártérítés keretében.

[htmlbox pp_eljarasjog]

Az új Pp. kapcsán konkrét tapasztalatokról még nem lehet beszélni. Annyi azonban bizonyos, hogy az állítási szükséghelyzet (Pp. 184. §) és a bizonyítási szükséghelyzet (Pp. 265. § (2) és (3) bekezdés) kulcsfontosságú lesz az elkövetkezendő perekben. Az orvosi műhibaperek ugyanis a tipikus esetei annak, amikor olyan mértékű információs asszimetria áll fenn a felek között, hogy a páciens nem tud eleget tenni az idevonatkozó kötelezettségeinek, ezért indokolt megfordítani a kötelezettséget a peres felek között. Bizonyos esetekben azonban ez további kérdéseket vet fel. Érdekes megítélés alá esik a páciens gyógyulási esélyének romlása az orvosi hiba miatt. Az esély romlása kapcsán egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként a joggyakorlat eljutott odáig, hogy abban az esetben, ha a hiba objektíve alkalmas a romlás előidézésére, akkor vélelmezik, hogy az okozta. Természetesen ellenbizonyításnak van helye ilyen esetekben is. Ezzel azonban van egy probléma. A bizonyítási szükséghelyzet Pp. 265. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetének szükséges eleme, hogy az ellenérdekű fél rendelkezzen a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal. A legtöbb esetben azonban nincs semmilyen adat az esélyromlásra nézve, és tudományos módszer sincs többnyire, hogy az esélyromlás körülményeit, okait tisztázzák. Így a szükséghelyzet sem alkalmazható.

Jól látható tehát, hogy az anyagi jogi változások kapcsán sok kérdésre tudunk konkrét választ adni az azóta megmutatkozni látszó gyakorlat alapján, bár ezen a téren is számos megválaszolandó kérdés van (pl. milyen hátrányként kezelhető a gyógyulási esély romlása, az miként kezelhető a személyiségi jog területén?). Az eljárásjogi változások kapcsán viszont annyira friss a jogszabály, hogy komoly következtetéseket még nem lehet levonni a jövőre nézve.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 15.

Jogszabályfigyelő 2024 – 15. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2024/42-44. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.