Keith Richards, az öntörvényű zsivány


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Rolling Stones gitárosának könyvéből megtudhatjuk, hogyan lehet túlélni a rock and rollt.

„Törékeny kis banda voltunk: senki nem nézte volna ki belőlünk a szárnyalást. Popellenes, iskolazenekar-ellenes, mindenellenes. Mást se akartunk, csak a legjobb londoni bluesbanda lenni… Nem állt szándékunkban, hogy mi magunk bármivé is váljunk. Még az ötlet is elrugaszkodottnak tűnt, hogy lemezünk legyen. Főállású idealisták voltunk…” Nem más mondja ezt, mint Keith Richards, a Rolling Stones egyik motorja, a rock 1943-as születésű nagy öregje.

Ő a rocknagypapa, aki régi idők tanúja, van is miről mesélnie az unokáknak. Egyszerre misztikus hős és hétköznapi figura, aki őszintén, olykor keresetlen szavakkal idézi fel a szórakozásokkal, lázadásokkal, botrányokkal, vad dolgokkal teli évtizedeket. Melyek együtt jártak sok-sok zenével, kreativitással, alkotással, koncerttel, stúdiómunkával. Megfűszerezve persze némi droggal, nők tucatjaival, szerelmekkel, balhékkal. Drogfüggőséggel és leszokással, letartóztatásokkal és kiszabadulásokkal, válságokkal és megnyugvásokkal, menekülésekkel és országváltásokkal. (Anglia mellett olykor kényszerűségből élt Franciaországban és Svájcban, Jamaicában és Ausztráliában.) Szinte csoda, hogy még életben van, hiszen nagy kanállal falta az életet a világháború idején, bombák között született és cseperedett kisember. Aki később szerzeményeivel, gitárjátékával milliók bálványa lett. Miközben megmaradt öntörvényű, zsivány, magának való fickónak.

Keith Richards – James Fox: Aki túlélte a rock ’n’ rollt c. kötete

Keith Richards, a Rolling Stones egyik motorja (Fotó: Pixabay)

Ez derül ki az Élet – Aki túlélte a rock ’n’ rollt című vaskos vallomáskötetéből is, melyet James Fox segítségével vetett papírra. Keith Richards mindig is a két végén égette a gyertyát: „Évekig átlagban heti kétszer aludtam. Ez azt jelenti, hogy legalább három emberöltőt éltem végig, és még e három élet előtt ott volt a gyerekkorom…” Az a gyerekkor, amit egy kisvárosban, a Temze partján, a London közelében fekvő Dartfordban élt meg. Szegény sorban a második világégés idején, majd közvetlenül utána. Kemény hely volt, sok verés is érte, a suliban pedig megannyi csalódás. De a zene mindig felvillanyozta. Nagyapjától tanulta meg a zene szeretetét, anyja jó ízlése terelte a blues, a fekete muzsika, majd a rock and roll irányába. Elvistől a Heartbreak Hotel teljesen elvarázsolta, amit még a Radio Luxembourg rádióállomáson hallott, ha éppen sikerült befognia. Első gitárját tizenöt évesen kapta anyjától, aki hitelbe vásárolta neki. Little Richard, Fats Domino, Chuck Berry ragadta meg a tinédzsert, de nem elsősorban az énekesek, hanem a mögöttük álló bandák. A művészeti középiskolában inkább reklámgrafikust akartak belőle faragni, ám ő inkább maradt faragatlan. De legalább már koedukált volt a suli, megengedték a hosszúhajat, és a gitározást is. Hallás után, lemezekről fejlesztette tudását; nem akart ő zenész lenni, csak a hétköznapokból kitörni. Ugyanúgy, ahogy a blues kitör a hangjegyek alkotta kottasorokból.

Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy Keith Richards 1961-ben találkozott Mick Jaggerrel. Az is, hogy miként, és talán az is, hogyan adja ezt közre a gitáros. E könyv megírása előtt nem sokkal egy ötven éve általa írt levelet nyomott kezébe nagynénikéje, amely nem másról szól, mint megismerkedését Mickkel. E levelet teljes terjedelmében tartalmazza a kötet. Jagger sétált oda hozzá a helyi vasútállomáson, mert látta, hogy a hóna alatt egy Chuck Berry-lemezt szorongat. Neki megvan az összes – mondta, és hozzátette, hogy énekel. Innen már egyenes út vezetett a beszélgetéshez. Mielőtt megalakították volna a Rolling Stonest egy évig már együtt zenéltek. Éjt nappallá téve hallgatták a friss rhythm and blues-lemezeket, és megfejtették őket: megtanulták, majd eljátszották őket, énekhangra és gitárra. Tízszer jobb volt az iskolánál – vallotta Keith, aki ráébredt: Mickkel teljesen azonos a zenei ízlésük. Majd megismerkedtek Brian Jones gitáros-énekessel, és 1969 júliusában, alkalmi társakkal, egy klubban léptek fel először együtt, immáron Rolling Stones néven.

Keith Richards – James Fox: Aki túlélte a rock ’n’ rollt c. kötete

A vallomáskötet borítója

A többi már történelem, ahogy mondani szokás – de Keith Richards esetében maga az Élet. Olvasmányosan, jó emlékezőképességgel, olykor sztorizósan, nyomdafestéket alig tűrő szavakkal mesél a Stones éveiről, évtizedeiről: tag- és stílusváltásairól, alkotófolyamatukról, életvitelükről, összeveszésekről és kibékülésekről. Öltözői jelenetek részesei lehetünk. Megtudhatjuk, miért térdelt le Tom Jones Little Richard előtt, miért zárta rá a konyhaajtót a Stones menedzsere Mickre és Keith-re („Dal nélkül ki ne gyertek!”). Miért kötött a Decca Records szerződést a zenekarral (a Beatlest ugyanis elutasította, így még egy blamát már nem engedhetett meg magának). A gitáros azt is elárulja, miként került Jimi Hendrixhez egy demokazettája, melyen Tim Rose énekli a Hey Joe című dalt. Jiminek ez nagyon megtetszett… Elmeséli azt is, hogyan vásárolta meg West Sussexben Redlands nevű házát („…amelyben letartóztattak, amely kétszer leégett, és amelyet még mindig szeretek.”). John Lennonnal történt LSD-s kiruccanásáról is lehull a lepel.

Mindeközben azért szó esik a zenéről is („…elkezdtem öthúros nyitott hangolással játszani. Ez átformálta az életemet. Ezt használtam azokhoz a riffekhez és dalokhoz, amikről a Stones leginkább ismert: Honky Tonk Women, Brown Sugar…”), beszámol a Rolling Stones felemelkedéséről, szárnyalásáról. Kiderül, hogyan született meg 1965-ben a legnépszerűbb Stones-nóta, a Satisfaction. Hosszú évekig nem merték játszani koncerten, annyira féltek tőle, mert nehéznek tartották megszólaltatni. Beszámol arról is, mikor és kiről írta világsikerű balladáját, az Angie-t. A dalszerzésről pedig így vall: „Néha azt hiszem, a dalszerzés lényege, hogy a legtovább feszítsük a szív húrjait, ameddig még büntetlenül szívroham nélkül tehetjük.”

Szinte kézikönyv e kötet a Stones-rajongóknak és mindazoknak, akik az együttes valamely korszakának szerelmesei voltak, de azoknak is, akik a rock and roll, a blues, a rhythm and blues műfajok kedvelői, zenészeinek tisztelői.

A stílusosan, jól megírt mű Magyarországon a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 2019 legvégén.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 1.

Élmény + Utazás + Kiállítás

A magyarok körében középpontban áll az utazás, az élményszerzés, s kialakulóban vannak új trendek is.