Magyar ezüstérem a jogesetmegoldó világversenyen

A Debreceni Egyetem megszakítás nélküli, 470 éves múlttal ma az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye. Harminckétezer hallgatójával és 1500 oktatójával az ország egyik legnagyobb egyeteme, amely 15 karával és 24 doktori iskolájával a legszélesebb képzési és kutatási kínálatot nyújtja. Az oktatómunka, és különösen a kutatómunka minőségét jelzi, hogy az oktatók mintegy kétharmada tudományos fokozattal rendelkezik, köztük 26 professzor a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagja. Ez a kiemelkedő szellemi központ, hatalmas oktatási és K+F kapacitás egyre jelentősebb hatással van a régió gazdasági és társadalmi fejlődésére, kulturális felemelkedésére, egyre nagyobb figyelmet fordít a tudásalapú gazdaság és társadalom igényeinek minél hatékonyabb kiszolgálására, a regionális tudásközpont szerepkör betöltésére.

Magyar joghallgatók szereztek dobogós helyet a 2009 decemberében Dél-Afrikában első alkalommal megrendezett jogesetmegoldó világversenyen; a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának harmadéves hallgatói, Kató Bernadett és Várvölgyi Csaba az előkelő második helyezést érte el hatvan ország versenyzői között.

A világ minden tájáról érkező joghallgatóknak komplex nemzetközi jogi és emberi jogi problémákkal kapcsolatban kellett állást foglalniuk a dél-afrikai University of Pretoria szervezésében rendezett, 1st World Human Rights Moot Court Competition elnevezésű versenyen.

A feladványban egy fiktív nemzetközi emberi jogi bíróság felperes kérelmezőjeként és alperes bepanaszolt államaként három-háromezer szóban angol nyelven fejtették ki álláspontjaikat a versenyzők, így többek között a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának joghallgatói is.

A december 8–11. között megrendezett világdöntőben két fiktív ország, Livokia és Gallopia nemzetközi jogi vitáját kellett alperesként és felperesként egy fiktív nemzetközi bíróság előtt megoldaniuk. A jogeset központi kérdése az volt, hogy Gallopia egyik – livokiai befolyás alatt álló – szakadár tartománya önállónak tekinthető-e, valamint felelőssé tehető-e egyes feltételezett terroristák tulajdonának kisajátításáért. A magyar joghallgatók előadását és széles körű jogismeretüket bizonyító érveit az öttagú zsűri – Navanethem Pillay nagykövetasszony, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának elnökletével – dobogós második díjjal értékelte.

A versenyre szóló meghívót október elején kaptuk meg, október végéig kellett elkészíteni a beadványunkat, tehát mindössze egy szűk hónap állt rendelkezésünkre annak elkészítéséhez – mondta lapunknak a magyar joghallgatókat felkészítő dr. Szemesi Sándor, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója. November közepén kapták meg az értesítést arról, hogy bejutottak a világdöntőbe. Dr. Szemesi Sándor kiemelte, hogy a debreceni hallgatóknak intenzíven kellett felkészülniük, ami az éppen vizsgaidőszak előtt álló tanulóknak nem volt könnyű feladat.

Az írásbeli fordulót követő pontozás után tíz csapatot választottak ki a világdöntőbe, a résztvevők közül kisorolták, ki képviselje az alperesi, illetve a felperesi álláspontot, a szóbeli döntőben a másik fél előadására is reagálni kellett, illetve a Navanethem Pillay nagykövetasszony, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa elnökölte zsűri folyamatosan érkező kérdéseit is meg kellett válaszolni. Az ezüstérmes magyarok előtt egyébként a Kijevi Nemzeti Egyetem csapata végzett.

A megoldandó jogesetről szólva dr. Szemesi Sándor elmondta: két külön kérdés volt, amely két különböző érvelést igényelt. Elsőként amellett kellett pro vagy kontra érvelni, hogy egy szakadár tartomány önállónak tekinthető-e. Az igen válasz mellett Koszovó helyzetével, a nem mellett Észak-Ciprus és Dél-Oszétia státuszával érveltek a versenyzők. Kató Bernadett joghallgató ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy nem csak az emberi jogok nemzetközi védelmének alapszabályait, és a releváns nemzetközi testületek gyakorlatát, hanem a nemzetközi jog aktuális kérdéseit is elemezték. A másik kérdés arról szólt, hogy e szakadár tartomány felelőssé tehető-e feltételezett terroristák tulajdonának kisajátításáért.

Dr. Szemesi Sándor szerint a debreceni joghallgatók által képviselt felperesi álláspont szerint a szakadár tartomány önállónak tekintendő, voltak ugyanis olyan államok – csakúgy, mint Koszovó esetében –, amelyek elismerték, valamint bizonyítható volt, hogy az adott területen főhatalmat gyakorolt, hiszen hatékony kormánnyal rendelkezett. A hallgatók a Velencei Bizottságtól a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságig hoztak fel indokokat és érveket. Az emberi jogi jogsértések iránti felelősséggel kapcsolatban pedig úgy érveltek, hogy amennyiben a szakadár tartomány önálló államnak tekintendő, akkor felel a jogsértésekért; a feladványban a képzeletbeli tartományban egy etnikai kisebbségi csoport tagjait kollektíven büntették, a csoportba tartozók által elkövetett robbantásokért; tulajdonuktól megfosztották, valamint kiutasították őket az országból, ha csak nem bizonyították, hogy ők maguk nem terroristák. Az alperesi álláspont szerint a kiutasítást és a tulajdontól való megfosztást az állami önvédelmi jog indokolta, amely gyakorlásával – a korábbi robbantások miatt – valós és fennálló veszélyt próbáltak elhárítani.

A jogesetmegoldó világverseny megrendezésével az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága azt akarta elérni, hogy az emberi jogok védelmét, fontosságát megismertessék az egyetemistákkal. A következő évi világversenyen a Debreceni Egyetem intézményként ismét indulhat, a most dobogós helyezést elért hallgatók viszont a szabályok szerint újból már nem.

Kató Bernadett joghallgató lapunknak azt mondta, a felkészülésben talán a legnehezebb az volt, hogy elsajátítsák az angol szaknyelvet, a megfelelő jogi szakkifejezéseket. Tapasztalatként egyértelműen pozitívnak tartja a részvételt és az egyhetes dél-afrikai ott-tartózkodást, amelynek megszervezésében nagy segítséget kaptak Précsényi Árpádtól, a Külügyminisztérium Konzuli Felügyeleti és Tájékoztatási Osztályának vezetőjétől, valamint Emri Istvántól, Magyarország pretoriai nagykövetétől. Mint mondta, régi vágya, hogy a jogi pályára léphessen, de az még nem eldöntött, hogy mely területre specializálódik majd ezen belül. Várvölgyi Csaba joghallgató pedig azt emelte ki, hogy a Debreceni Egyetem oktatói a vizsgaidőszak ellenére is rugalmasak voltak, és lehetőséget adtak nekik a minél alaposabb felkészülésre. Hozzátette, hogy az elért második hely bizonyára előnyt jelent majd a későbbiekben, ha nemzetközi (magán)joggal foglalkozó irodában akarna elhelyezkedni.

Dr. Schmidt Gábor