Magyar ügyben értelmezett fontos dogmatikai kérdéseket az EUB


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe (a továbbiakban: Hochtief) keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékkel szemben bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt, amely ügyben a Székesfehérvári Törvényszék az EUB előzetes döntéshozatalát kezdeményezte.

Az alapügy

Az Észak‑Dunántúli Környezetvédelmi és Kulturális Igazgatóság (a továbbiakban: ajánlatkérő) 2006. július 25‑én a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: régi Kbt.) alapján európai uniós ajánlattételi felhívást tett közzé a Győr‑Gönyű (Magyarország) Országos Közforgalmú Kikötő közlekedési kapcsolatainak fejlesztésére.

A közbeszerzési kiírás szerint nem volt érvényes az ajánlat, ha az ajánlattevő az utolsó három lezárt üzleti év valamelyikében negatív mérleggel zárt.

A Hochtief nem felelt meg e kritériumnak, ezért a Közbeszerzési Döntőbizottság  előtt vitatta annak jogszerűségét. Érvelése szerint a fenti előírás diszkriminatív, másrészt pedig önmagában sem alkalmas egy ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának igazolására.

10      A Közbeszerzési Döntőbizottság részben helyt adott a Hochtief jogorvoslati kérelmének, de nem állapította meg az előírás jogellenességét.

A Hochtief ezt követően keresetet nyújtott be a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata ellen a Fővárosi Bírósághoz, amely megállapította, hogy a mérleg szerinti eredmény alkalmas volt a gazdasági és pénzügyi alkalmasság megítélésére, ezért elutasította a keresetet.

A Hochtief  fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen a Fővárosi Ítélőtáblához, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé.

Az EUB az Édukövízig és Hochtief Solutions Construction ítéletben (C‑218/11, EU:C:2012:643) többek között úgy ítélte meg, hogy a 2004/18 irányelv 44. cikkének (2) bekezdését és 47. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő jogosult a gazdasági és pénzügyi alkalmasság minimális teljesítményszintjét a mérleg egy vagy több mutatószámára való utalással meghatározni, feltéve hogy azok objektíve megfelelnek arra, hogy információt nyújtsanak a gazdasági szereplő ezen alkalmasságáról, és hogy e szint az érintett szerződés jelentőségéhez igazodik abban az értelemben, hogy objektív mutatója annak, hogy az adott gazdasági szereplő megfelelő gazdasági és pénzügyi helyzetben van a szerződés teljesítéséhez, anélkül azonban, hogy túlmenne az e célból észszerűen szükséges mértéken, egyúttal kimondta, hogy a gazdasági és pénzügyi alkalmasság minimális szintjének előírása nem minősül főszabály szerint jogellenesnek pusztán azért, mert e szint elérését a mérleg egy olyan elemére való utalással kell igazolni, amely vonatkozásában a tagállamok jogszabályai eltérőek lehetnek.

A Fővárosi Törvényszék, az EUB ítéletére hivatkozva helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és megállapította, hogy az ajánlatkérő által a gazdasági és pénzügyi alkalmasság értékelésére használt kritérium nem volt diszkriminatív.

A Hochtief felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál a Fővárosi Törvényszék ítélete ellen, amelyben úgy érvelt, hogy a mérleg szerinti eredmény nem alkalmas arra, hogy valamely ajánlatkérő valós és objektív képet kapjon egy ajánlattevő pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Azt is kérte a Kúriától, hogy újból terjesszen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé.

A Kúria azonban elutasította a felülvizsgálati kérelmet azzal az indokkal, hogy e kifogást elkésetten adták elő, mivel a Hochtief e kérdést nem vetette fel a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt az eredeti közigazgatási jogorvoslati kérelmében, hanem csak az ezt követő észrevételeiben.

A Hochtief alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében. A panaszt azonban az AB nem fogadta be.

A Hochtief perújítási kérelemmel fordult a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz a Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben.

A perújítási kérelmének alátámasztására a Hochtief azt hozta fel, hogy azon kérdés, hogy a mérleg szerinti eredmény az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi alkalmasságának megítélésére alkalmas mutatószám volt‑e, ugyanúgy mint a 2012. október 18‑i Édukövízig és Hochtief Construction ítélet (C‑218/11, EU:C:2012:643), végül nem képezte vizsgálat tárgyát. A Hochtief szerint ez a mulasztás a régi Pp. értelmében vett „ténynek” minősül, amely indokolhatja a Fővárosi Törvényszék ezen ítélete elleni perújítás megengedését. A Hochtief hivatkozott az EUB Kühne & Heitz ítéletre és azt állította, hogy amennyiben az EUB valamely ítéletét elkésettsége folytán nem tudták figyelembe venni, úgy azt a perújítás keretében lehet és kell vizsgálni.

A Hochtief kérte, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nyújtson be előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az EUB-hoz, de e bíróság nem adott helyt a kérelemnek és elutasította a perújítási kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy a Hochtief Solutions által hivatkozott tények és bizonyítékok nem minősültek újnak.

A Hochtief ezt követően fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Törvényszék elé a perújítási kérelmét elutasító végzés ellen, és azt kérte, hogy utóbbi egyrészt állapítsa meg a perújítás megengedhetőségét, rendelje el az érdemi vizsgálatot, másrészt pedig terjesszen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az EUB elé. A Fővárosi Törvényszék 2015. november 18‑án végzést hozott, amelyben helybenhagyta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elsőfokú végzését.

A Hochtief ezért keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszékkel szemben a Székesfehérvári Törvényszékhez azon kár megtérítése iránt, amelyet a Fővárosi Törvényszék a bírósági jogkörében eljárva neki okozott. E tekintetben úgy érvel, hogy nem kapott lehetőséget arra, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt és az alapperben felhozott, ám e bizottság és az eljárt bíróságok által el nem bírált tényeket és körülményeket az uniós joggal összhangban figyelembe lehessen venni. Ezáltal pedig a magyar jogalkalmazó szervek kiüresítették a vonatkozó uniós jogi normák által garantált jogokat.

A Székesfehérvári Törvényszék felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett elő az EUB-hoz.

Az EUB döntése

Előzetes megfontolások

Az EUB szerint az alapügyben felmerült kérdés az, hogy a Fővárosi Törvényszék azzal, hogy helybenhagyta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott elutasító végzést, amely egyrészt megtagadta, hogy a Hochtief előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen az EUB elé, másrészt pedig elutasította a perújítási kérelmet, megsértette‑e az uniós jogot, ami megtérítési kötelezettséget alapozhat meg a Hochtief kára esetében.

Az EUB azt is vizsgálta, hogy a nemzeti bíróságnak, amely egy olyan ítélet elleni perújítási kérelmet bírál el, amely az ezen ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében az EUB által az EUMSZ 267. cikk alapján hozott ítéletet követően emelkedett jogerőre, helyt kell adnia e kérelemnek.

A magyar és az eu-s közbeszerzési eljárásjog összeegyeztethetősége

A Székesfehérvári Törvényszék arra kérte az EUB-ot, hogy határozzon a közbeszerzési jogorvoslati kérelem kötelező tartalmára vonatkozó nemzeti eljárásjogi rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, míg másik kérdésével arra várt választ, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a jelen ügyhöz hasonló ügyekben előterjesztett jogorvoslati kérelmek az uniós jog megsértésével történő rendszeres elutasítása.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze. Tehát csak az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig az EUB elé terjesztendő kérdések relevanciáját.

Az EUB szerint a Székesfehérvári Törvényszék fenti két kérdésében felmerült uniós jogértelmezésre vonatkozó indítvány nem kapcsolódik az alapügy tárgyához, ezért az EUB ezekben a kérdésekben megtagadta a döntéshozatalt.

 Az uniós jog megsértésével okozott károk megtérítése

A Székesfehérvári Törvényszék az EUB által kimunkált, az uniós jog végső fokon eljáró nemzeti bíróság általi megsértésével magánszemélyeknek okozott károkért való tagállami felelősségre vonatkozóan kért iránymutatást. A Székesfehérvári Törvényszék arra volt kíváncsi, hogy

  • az érintett tagállam felelősségét a nemzeti jog alapján kell-e megítélni,
  • illetve, hogy a res iudicata elve kizárja-e, hogy a tagállam felelősségét meg lehessen állapítani,
  • valamint, hogy az uniós jog kellően súlyos megsértése áll-e fenn, ha a végső fokon eljáró bíróság megtagadja, hogy az EUB elé terjesszen egy olyan kérdést, amely előtte az uniós jog értelmezésével kapcsolatban merült fel,
  • továbbá, hogy ezen elvekkel ellentétes-e az olyan nemzeti jogi szabály, amely a valamely félnél felmerült költségeket kizárja a megtéríthető károk köréből.

Az EUB több alkalommal is megállapította, hogy a sérelmet szenvedett magánszemélyek három feltétel együttes fennállásakor rendelkeznek kártérítéshez való joggal, nevezetesen, ha

  • a megsértett uniós jogi szabály célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen,
  • e szabály megsértése kellően súlyos és
  • fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között.

Az EUB úgy érvelt, hogy a fenti három feltétel szükséges és elégséges a magánszemélyek számára a kártérítéshez való jog megállapítására, ugyanakkor a tagállam felelőssége megállapítható a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján is.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a res iudicata elvével nem ellenétes a végső fokon eljáró nemzeti bíróság uniós jogi szabályt sértő határozatáért fennálló tagállami felelősség elvének elismerése. Ugyanis, különösen azon körülmény okán, hogy az uniós jogból eredő jogok megsértését jelentő ilyen határozat ellen rendes úton fellebbezni már nem lehet, a magánszemélyeket nem lehet megfosztani az állami felelősség megállapításának és a jogaik megfelelő védelmének lehetőségétől.

Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint a végső fokon eljáró nemzeti bíróság uniós jogi szabályt sértő határozatával okozott károkért való tagállami felelősséget csak abban a kivételes esetben lehet megállapítani, ha a végső fokon eljáró nemzeti bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon sértette meg.

Az alapügyben az EUB úgy foglalt állást, hogy az a kérdést előterjesztő Székesfehérvári Törvényszék feladata, hogy az alapeljárásban szereplő tényállás összes sajátos körülményét figyelembe véve elbírálja, hogy a Fővárosi Törvényszék végzése kellően súlyosan megsértette‑e az uniós jogot azáltal, hogy nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az alkalmazandó uniós jogot, beleértve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

Az EUB szerint, amennyiben a bíróság kártérítési felelőssége megállapítható, úgy a tagállamnak a felelősségre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezései szerint kell az okozott sérelem következményeit orvosolnia azzal, hogy a károk megtérítésére vonatkozó, a nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak (az egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés elérését (a tényleges érvényesülés elve).

Az EUB szerint a nemzeti jog azon szabálya, amely szerint a jogsértő határozattal összefüggésben valamely félnél felmerült költségek általában ki vannak zárva a megtéríthető károk köréből, a gyakorlatban rendkívül nehézzé vagy akár lehetetlenné teheti azt, hogy e fél az általa elszenvedett sérelemnek megfelelő kártérítéshez jusson.

Az EUB ítéletén alapuló perújítás megtagadása

A Székesfehérvári Törvényszék ezen kérdéseivel lényegében azt kívánta megtudni, hogy az uniós jogot az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét – úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely nem teszi lehetővé a perújítást az említett tagállam azon bíróságának jogerőre emelkedett ítéletével szemben, amely a kérelem tárgyában anélkül döntött, hogy kitért volna az EUB egyik korábbi ítéletében felvetett kérdésre.

Az EUB felhívta a figyelmet, hogy a 89/665 irányelv és a 92/13 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogadjanak el minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az ezen irányelvekkel érintett közbeszerzési eljárások keretében az ajánlatkérő által hozott döntésekkel szemben hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.

A rendelkezések célja a gazdasági szereplőknek az ajánlatkérő önkényétől való megóvása, illetve az, hogy minden tagállamban hatékony jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy a közbeszerzésre vonatkozó uniós szabályokat hatékonyan alkalmazzák, különösen, amikor a szabályok megszegése még orvosolható.

A 89/665 irányelv és a 92/13 irányelv sem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten szabályoznák a jogorvoslati lehetőségeket, hanem csak azokat a minimális feltételeket határozzák meg, amelyeknek a nemzeti jogrend szerinti jogorvoslati eljárásoknak meg kell felelniük.

Az EUB emlékeztetett, hogy a res iudicata elve úgy az európai uniós, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek.

A fentiekre tekintettel az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását.

A Kühne & Heitz ítéletből az EUB szerint az következik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve azt a kötelezettséget rója az ilyen jellegű kérelmet elbíráló közigazgatási szervre, hogy vizsgálja felül a jogerős közigazgatási határozatot annak érdekében, hogy figyelembe vegye a vonatkozó rendelkezés Bíróság által elfogadott értelmezését, különösen, ha e szerv a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik e határozat visszavonására.

Ha az alkalmazandó tagállami jogszabályok lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy bizonyos feltételek mellett visszavonjon egy jogerőre emelkedett határozatot annak érdekében, hogy az a határozat nyomán kialakult helyzetet a nemzeti joggal összeegyeztethetővé tegye, e feltételek teljesülése esetén az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés követelményének megfelelően e lehetőségnek érvényesülnie kell abból a célból, hogy a helyzet uniós joggal való összeegyeztethetőségét helyreállítsák.

Az EUB úgy foglalt állást, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a magyar eljárási szabályok lehetővé teszik‑e egy jogerőre emelkedett ítélet visszavonását annak érdekében, hogy az ezen ítélet nyomán kialakult helyzetet összeegyeztethetővé tegyék egy korábbi jogerős bírósági határozattal, amelyről az ezen ítéletet hozó bíróságnak és az ítélet alapjául szolgáló eljárásban részt vevő feleknek már tudomásuk volt.

Amennyiben igen, úgy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelve a határozatot az EUB ítélete alapján is vissza kellene vonni a bírósági határozatot.

Az EUB felhívta a figyelmet, hogy az uniós jogból eredő jogok megsértését jelentő ilyen jogerős bírósági határozat ellen rendes úton fellebbezni már nem lehet, de a magánszemélyeket nem lehet megfosztani az állami felelősség megállapításának lehetőségétől, és ezáltal jogaik megfelelő védelmének lehetőségétől.

(curia.europa.eu)


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.