Mikor jár műszakpótlék a munkavállalóknak?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Mt. 141. § (2) bekezdése szerinti rendszeres változás feltételeinek vizsgálatánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.

Az alperesi hatóság határozatában kötelezte a felperest a munkavállalói részére műszakpótlék megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 141. § (1-2) bekezdése, 134. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján.

A munkaügyi bíróság döntése
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkanapok egyharmada esetében akkor van eltérés, ha az adott hónapban a beosztás szerinti munkanapoknak csak a kétharmada esetén egységes a munkakezdés kezdő időpontja, vagy ha az egyharmad munkanapokon egységes, de a többi munkanapon eltérő a munkaidő kezdete. A napi munkaidő kezdete időpontja rendszeres változásának további feltétele a munkaidő kezdő időpontjának a munkanapok egyharmadában való eltérése mellett, hogy az egyharmad munkanapokon belül legalább négy óra eltérés legyen a legkorábbi és a legkésőbbi kezdő időpont között. Az érintett munkavállalók esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltérő volt, azonban nem volt az egyharmadnak megfelelő számú munkanap, amikor nem volt az egyharmadnak megfelelő számú munkanap, amikor legalább négy óra eltérés lett volna a legkorábbi és a legkésőbbi munkaidő kezdete között. A munkaügyi bíróság szerint az alperes határozata jogszabálysértő volt és az érintett munkavállalók 2017. május és június hónapokra műszakpótlékra nem jogosultak.

A Kúria megállapításai
A Kúria érvelése szerint az Mt. 141. § (2) bekezdése értelmében rendszeres változásnak kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér. További feltétel, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés legyen. A jogalkotó a két feltételt a „valamint” szóval kapcsolta össze, ami azt jelenti, hogy két független, de konjunktív feltételről van szó, amelyek együttes fennállása eredményezi a változás rendszerességét. Azaz, az első feltétel azt kívánja meg, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. Ettől függetlenül, az első feltételben foglalt elemekre tekintet nélkül kell azt megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e.

A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, úgy a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négy órást eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, úgy ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania. A rendszeres változás fennállásának vizsgálatakor meg kell határozni, hogy az adott hónapban a beosztása szerint hány munkanapot dolgozott a munkavállaló, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidő kezdési időpontja volt. Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.

A fenti megállapításokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

(lb.hu)

---