A jogügylet nemcsak tartalmánál, hanem joghatásánál fogva is minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaszerződés megkötésének, módosításainak időpontjaiban a felek elérni kívánt céljának, a megállapodás – esetleg – módosult tartalmának, a vállalt kötelezettség jellegének és joghatásának vizsgálata szükséges annak megítélésekor, hogy a munkaszerződés kikötése jó erkölcsbe ütközik-e.

Az alapügy

A felperes 1990-től vezető tisztségviselőként, ügyvezetőként dolgozott az alperes jogelődjénél. A felperes munkaszerződését később akként módosították, hogy a felperes munkaviszonya a munkaszerződésben kikötött határozott idő elteltével megszűnik. A határozott idő letelte előtt a munkaviszony közös megegyezéssel (a közgyűlés hozzájárulásával) vagy rendkívüli felmondással szüntethető meg. Amennyiben a vezető tisztségviselő határozott idejű megbízása visszavonással, valamint a közgyűlés általi visszahívással szűnik meg, vagy a határozott idő lejárta után a munkavállalóval újabb munkaszerződést nem kötnek, úgyszintén ha a munkavállaló él rendkívüli felmondással, a munkavállalót 36 havi távolléti díj illeti meg. A felperes munkaviszonya a határozott idő lejártával, 2016. május 4-én megszűnt.

Az alperes jogelődje a felperes részére végkielégítés címén bruttó 26.000.000 forint kifizetését engedélyezte, majd az összeget átutalta. A felperes keresetében kérte az alperest elsődlegesen végkielégítés, másodlagosan a munkaviszony megszűnéséhez kötött juttatás címén 46.000.000 forint és járulékai, továbbá a keresetlevél benyújtását követően teljesített 26.000.000 forint kifizetése után késedelmi kamat megfizetésére kötelezni.

Az alperes jogelődje ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes követelése idő előtti, mivel a megállapodásban a felek nem határozták meg az esedékesség időpontját. Másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 46.000.000 forintot és járulékait, 20.300 forint késedelmi kamatot, valamint első- és másodfokú perköltséget.

Az alperes a felülvizsgálati kérelemében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú, a keresetet elutasító ítélet helybenhagyását. Másodlagosan kérte a másodfokú és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A feleket megillető szerződéskötési szabadság, az Mt. rendelkezéseitől a munkavállaló javára történő eltérés lehetősége bizonyos jogszabályi keretek között korlátozott. Az egyik ilyen korlát a jóerkölcsbe ütköző megállapodás tilalma. A kialakult joggyakorlatnak megfelelően jóerkölcsbe ütközik az olyan szerződés, amelynek a megkötését jogszabály nem tiltja ugyan, de az azzal elérni kívánt cél, a szerződés tárgya, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása nyilvánvalóan sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, a kialakult szokásokat, és azt az általánosan kialakult társadalmi megítélés is tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti (BH2005.1234.).

Helytállóan hivatkozott arra az alperes, miszerint a javadalmazási politikával kapcsolatban vizsgálandó, hogy a 36 havi végkielégítésre vonatkozó megállapodás jóerkölcsbe ütközik-e tekintettel arra is, hogy az alperes jogelődjének törvényi kötelezettsége volt a javadalmazási politika elfogadása és alkalmazása. A szerződés jóerkölcsbe ütközésének a szerződéskötéskor kell fennállnia. Az eljárt bíróságok azonban nem értékelték megfelelően a perrel érintett megállapodás megkötésekori körülményeket.

A jogügylet nemcsak tartalmánál, hanem joghatásánál fogva is minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek (BH+2010.7.309.). A bíróságok azonban a joghatást csak a kifizetés időpontjában fennálló körülmények szempontjából vizsgálták, a felek által a megállapodáskor (illetve annak módosításaikor) elérni kívánt közös célt nem. Minderre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem kellően megalapozott, a tényállás hiányos, a levont jogi következtetések, a jogi értékelés, annak a megítélése, hogy a megállapodás nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközött-e vagy sem nem volt teljes, ezért a másodfokú ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(kuria-birosag.hu)

---