A visszafizetési szándék hiányának büntetőjogi megítélése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem feltétele a megtévesztésnek valamilyen valótlan ígéret tétele, mint ahogyan konkrét visszafizetési határidő kikötése nélkül is megvalósul a csalás akkor, ha az elkövető a kapott összeget már a kéréskor sem kívánja visszaadni.

Az alapügy

A járásbíróság a 2017. december 8. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc) pont, (5) bekezdés b) pont – tényállás I/1. és I/2. pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. § – tényállás I/2. pont) miatt – halmazati büntetésül – 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre és 540 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 540.000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy végrehajtásának elrendelése esetén a (szabadságvesztés) büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a polgári jogi igényről, a zár alá vételről és a bűnügyi költségről.

A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. február 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: a bűncselekményeket 3 rendbeli – 2 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc) pont, 1 esetben a (4) bekezdés b) pont, 2 esetben az (5) bekezdés b) pont] minősítette, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte, a terheltet 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, korrigálta a polgári jogi igényre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az I. rendű terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által korrigált történeti tényállás lényege szerint az ügyvéd foglalkozású I. rendű terhelt a sértettől 2007. szeptember 7-én két hétre 1.000.000 forint, majd 2008. július 23. és 2009. április 21. napjai között meg nem jelölt tartamra további nyolc alkalommal összesen 6.300.000 forint, mindösszesen 7.300.000 forint pénzkölcsönt kért és kapott. Az I. rendű terheltnek már a kölcsönösszegek felvételekor sem állt szándékában azok visszafizetése, azonban erre vonatkozóan jogtalan haszonszerzés érdekében a sértettet megtévesztette. Időközben az I. rendű terheltnek komolyabb anyagi nehézségei is adódtak, több millió forint nagyságrendű körbetartozásokat halmozott fel, melyek jövedelmét lényegesen meghaladták, így később már nem csupán készsége, de képessége is hiányzott a felvett kölcsönök teljes körű visszafizetésére. Az I. rendű terhelt „azért, hogy visszafizetési készsége tekintetében a sértettet tévedésben tartsa” több részletben, összesen 2.300.000 forintot visszafizetett a sértett részére.

A sértett sérelmére elkövetett csalás során az I. rendű terhelt 2010. május 10. napján kért és kapott 6.000 euró összegű pénzkölcsön kapcsán egy valótlan tartalmú, a kölcsönt felvevőként egy gazdasági társaságot megjelölő bevételei bizonylat állított ki és adott át a sértettnek. Az I. rendű terhelt az e sértettől a 2010. július 1. napján kért és kapott 10.000.000 forint összegű pénzkölcsön kapcsán 2010. július 8. napján egy valótlan tartalmú ügyvédi letéti szerződés-tervezet küldött a sértettnek, aki azt nem írta alá.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 608. § a) pontját megjelölve, azon álláspontjának hangot adva, hogy a bűnösség megállapítása és részben a bűncselekmények minősítése, valamint a kiszabott büntetés törvénysértő.

A Kúria döntése

A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

A kifogásolt részében is törvényes a bűnösség megállapítása és a bűncselekmények minősítése.

Nem feltétele a megtévesztésnek valamilyen valótlan ígéret tétele, mint ahogyan konkrét visszafizetési határidő kikötése nélkül is megvalósul a bűncselekmény akkor, ha az elkövető a kapott összeget már a kéréskor sem kívánja visszaadni. A visszafizetési szándék hiányára vonatkozó terhelti szándéknak minden egyes pénzátvételnél külön szerepeltetése nem szükséges, a csalárd szándék összefoglaló leírása a bűncselekmény megállapításához elégséges. A bűncselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából irreleváns, hogy a jogügyletek polgári jogi szempontból kölcsönszerződésnek minősíthetőek-e, a csalás megállapítása ennek hiányában is lehetséges. Mindezek alapján megállapítható, hogy a védő olyan tények rögzítését hiányolja a tényállásból, amelyek megtörténte vagy a tényállásban való rögzítése nem szükségszerű.

A felülvizsgálati indítványban a kár alacsonyabb összegére hivatkozás a kár büntetőjogi fogalmának téves értelmezésén alapszik. A csalás célzatos cselekmény, a törvény azonban a kárt nem mint célt, hanem eredményt elöli meg, mely szerint az elkövető tudatának azt kell átfognia, hogy a megtévesztéssel a sértett vagyonában értékcsökkenés következik be. Az ügyben a kár már bekövetkezett, amikor az I. rendű terhelt visszafizetési szándék nélkül a kölcsönösszegeket átvette. Nem változtatott ezen az sem, hogy a sértett kára kisebb részben utólag megtérült (BH 2000.6.). Az eljárt bíróságok helyesen jártak el, amikor a bűncselekményeket az átvett összegek alapján, és nem pedig a fennmaradó tartozás szerint minősítették. Amennyiben a csalást a passzív alany tévedésbe ejtésével, formálisan kölcsönkéréssel és ebből következően visszafizetési kötelezettség elismerésével követik el, az utóbbi visszafizetés mindössze kártérítésnek tekintendő.

Ha az elkövető a formálisan kölcsönkéréssel elkövett csalással megszerzett pénz átvételére a passzív alanynak olyan okirati bizonylatot ad, amelyen átvevőként harmadik személyt tüntet fel, vagy a passzív alanynak az ügyletet más természetűnek feltüntető okiratot küld, a felhasznált egyszerű magánokiratok objektíve alkalmasak azon joghatás kiváltására, hogy a visszafizetési kötelezettség létezésének fennállta bizonyíthatóságát meggátolja. Ezért az elkövető a (tartalmilag) hamis magánokirat felhasználásának vétségét valósítja meg.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A magyar kartelljog fejlődéséről szervezett szakmai konferenciát a GVH

A kartelljog hazai fejlődését járta körül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által életre hívott Magyar Compliance Akadémia (MCA) második rendezvénye. A szakmai esemény keretében a GVH szakértői és hazai jogi szakértők vitatták meg a kartelljog témakörét, kiemelten fókuszálva a jogterület fejlődésére – tájékoztott csütörtökön a versenyhatóság.