Az alapvető jogok biztosa a magzat fogalmát értelmezte jelentésében


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A különböző jogszabályi rendelkezések eltérően szabályozzák a természetesen úton történő fogantatás és a művi úton történő megtermékenyítési eljárással történő fogantatás esetében azt, hogy a méhmagzatot, mikortól illeti meg a feltételes jogképesség. Az ombudsman a különbségtétel alkotmányosságát vizsgálta.


Az eljárás megindulása

Az ombudsman eljárását az alapozta meg, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) egyes rendelkezéseiben a magzatra és az embrióra használtfogalmak a gyakorlatban értelmezési nehézségeket vethetnek fel.  Az Eütv.165. §-ában és 179. §-ában foglalt, a méhmagzatra és embrióra vonatkozó rendelkezések ugyanis eltérnek egymástól. Az Eütv. emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokról, az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatásokról és a művi meddővé tételről szóló IX. fejezetének értelmező rendelkezései szerint embrió minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig (165. § a) pont), illetve magzata méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől (165. § b) pont). Az Eütv. 179. § (3) bekezdése az embrióadományozás és az embrióletét szabályai között azonban úgy rendelkezik, hogy a testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg.

[multibox]

A megállapított tényállás

Az emberi reprodukciós eljárások kapcsán köztudomású tény, hogy a testen kívül létrehozott embriók beültetésére kivétel nélkül a 12. hét előtt kerül sor.E rendelkezések nyelvtani értelmezése arra vezet, hogy míg a testen kívül létrehozott és beültetett embriót a beültetés napjától, jellemzően a 12. hét előtt is a méhmagzat jogállása illeti meg, addig a testen belül létrejött embrió a 12. hétig embrió, és csak azt követően méhmagzat, azaz ettől kezdve illeti meg a méhmagzat jogállása.

Az Mvt. a fogantatás pillanatától magzatnak nevezi a fejlődő emberi lényt, a magzat pedig a fogantatás pillanatától „feltételes jogképességgel” rendelkezik, amely feltétel az élve születés.  A fogantatás pillanata az emberi erőforrások minisztériumának államtitkára szerint a beágyazódás időpontja. A mesterséges megtermékenyítés esetén ez a feltételes jogképesség a beültetés (beágyazódás) pillanatától illeti meg a fejlődő emberi lényt. Érvelése szerint ez nem jelent eltérő jogosultságot.

A vizsgálat megállapításai az ügy érdeme tekintetében

Az ombusman azt vizsgálta, hogy az egyes jogszabályokban alkalmazott eltérő embrió és magzat fogalmak használata és az Eütv-ben látható elméleti kollízió a gyakorlatban vajon értelmezési nehézséghez, és ebből adódóan visszás jogalkalmazáshoz vezethet-e. Az alkotmányi kiindulópontot az Alaptörvény I. cikke jelenti, amelynek megfogalmazása szerint az alapvető jogok alanya az Ember. Az ember alapjogi jogképessége teljes és feltétlen, tehát az ember valamennyi alapjog alanya lehet. A megfelelő jogi előírások kialakításához nélkülözhetetlen elvi alapot jelent az asszisztált reprodukciós eljárásokban, „méhen kívül” keletkezett emberi lények státusának tisztázása. Az Alaptörvény II. cikke értemében az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. A hatályos Ptk. 2:2. § (1) bekezdése szerint „a jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától illeti meg.”

Az Alkotmánybíróság 64/1991.(XII.  17.) AB határozat indokolásának megállapításai értelemszerűen vonatkoznak a magzat jogi helyzetére a művi megtermékenyítés esetén is. Az alkotmánybírósági határozat szerint „az állam életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre csakúgy, mint a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítására.„Az Alkotmánybíróság a határozatában rámutatott arra is, hogy nem lehet a nasciturusok között különbséget tenni a fejlettségi fok alapján. Az Alaptörvény és a hivatkozott alkotmánybírósági határozat a magzat fogalmát használja, az embriófogalma csak az Eütv-ben jelenik meg.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Az Alaptörvényből csak az élve születést követően vezethető le a jogosultság az élethez való jogra, az ezt megelőző időpontban objektív intézményvédelmi kötelezettség körében védi az emberi élet alapjait. Az ombudsman álláspontja szerint a testen kívüli embriók jogi státusa megítélésének kérdése több szempontból más megközelítést kívánhat a hagyományos magzati státus megközelítéséhez képest. Az embrió további életének már a lehetősége is mások tevőleges magatartásától függ, e nélkül kifejlődése még potenciálisnak sem tekinthető. Másrészt eltérő megítélést igényelhet a két helyzet azért, mivel az utóbbi esetben olyan emberi lényről van szó, amely más ember testében fejlődik, aki személyes autonómiájából eredően rendelkezhet saját teste felett.

Nemzetközi konszenzus hiányában relatíve kevés és tartalmában is szűk körű nemzetközi standard vonatkozik e kérdéskörre. Az ENSZ, illetve az Európa Tanács chartái egyfelől nem biztosítanak teljes értékű emberi jogi védelmet az embriók számára, mivel ehhez el kellene ismerniük annak jogalanyiságát, vagyis emberi státusát. Másfelől – főként a tudományos kutatás lehetőségének korlátozásával –azonban igyekeznek mégis kifejezésre juttatni egyfajta különleges jogállást, amely az embriót kiemeli a puszta dologként vagy testrészként való kezelés köréből.

Az egységes definíció hiányát megerősítve, az Evans kontra Egyesült Királyság ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága az emberi embrió jogállása kapcsán kifejtette, hogy tekintettel az általános európai konszenzus hiányára az élet kezdetére vonatkozóan, ez a kérdés az egyes államok mérlegelési körébe tartozik. Kifejtette továbbá: az IVF eljárás során létrejött embriók nem (feltétlenül) rendelkeznek élethez való joggal. A nemzeti szabályozás értékelése során a Nagykamara elismerte annak létjogosultságát, hogy a jogi szabályozás különbséget tesz a természetes úton fogant embriók és az IVF által létrejött embriók között.

A vizsgálat szempontjából lényeges volt az a kérdés, hogy a tételes jogszabályi rendelkezések értelmezésének milyen módjai vannak.

A jogszabály nyelvtani és logikai értelmezésével alapján a testen kívül létrejött embriót nem illeti meg a méhmagzat jogállása, a testen kívül létrejött és beültetett embriót a beültetéstől (tipikusan a 8-9. héttől) illeti meg a méhmagzat jogállása, addig a természetes úton, testen belül létrejött embriót a 12. héttől illeti meg a méhmagzat jogállása.

A rendelkezések rendszertani értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó az embrió beültetését követően biztosított méhmagzati jogállás kimondásával csak a testen kívül létrehozott és beültetett embriót emeli a testen belül létrejött embrióval azonos védelmi szintre.

A testen kívül létrejött és testen kívül lévő embriókkal kapcsolatos előírások már nem alkalmazhatóak a beültetés pillanatában, azaz például megszűnik a velük kapcsolatos rendelkezés lehetősége. Azzal, hogy a jogalkotó az Eütv. e fejezetének elején kifejezetten rögzíti, hogy az értelmező rendelkezések csak e jogszabálynak és csak e fejezetében alkalmazandók, állást foglal a mellett is, hogy a jogrendszer más jogszabályaiban alkalmazott magzatfogalmat a fejezet rendelkezései nem érintik. Azzal tehát, hogy rendszertanilag csak egy adott élethelyzetre, és egyben egy jogszabály néhány jogi normájára szűkíti az efféle értelmezést, elismeri azt is, hogy valós különbség áll fenn a testen kívül lévő embrió, és a testen kívül létrejött, de már beültetett embrió között.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az állam ugyanakkor eleget tesz objektív intézményvédelmi kötelezettségének akkor, amikor a testen kívül létrejött embriókkal kapcsolatos szabályokat létrehozva azok védelmének elismerése mellett egzakt rendelkezéseket alkot a tárolásuk, kezelésük, velük kapcsolatos rendelkezés, az azokat érintő kutatások, végső soron pedig esetleges megsemmisítésük tekintetében. Egyúttal azonban elismeri azt is, hogy az egyébként külső személy tevőleges magatartása függvényében (beültetés) anyaméhbe kerülő embrió más státuszba, a méhmagzat státuszába kerül a beültetés utáni beágyazódáskor, azaz jogi helyzetére más szabályok irányadóak. Hasonló következtetésre juthatunk a jogalkotó történetileg megragadható szabályozási szándékából, azaz a történeti, illetve a szabályozás célját alapul vevő, teleologikus értelmezésből is.

Nyilvánvaló, és ezt az államtitkár válasza is megerősíti, hogy a jogalkotó szándéka az volt a szabályozás megalkotásakor, hogy a testen kívül létrehozott embriót a beültetés pillanatától fogva a természetes úton fogant embrióval azonos státuszúvá nyilvánítsa és azzal egyenlő védelmet biztosítson számára.

A képek forrása: http://2010-2014.kormany.hu/download/0/30/b0000/20121001KAR_7539_AK.jpg

http://www.webbeteg.hu/images/mediatar/xmagzat_fejlodese.jpg.pagespeed.ic.QJyeTKxNwD.jpg


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A magyar kartelljog fejlődéséről szervezett szakmai konferenciát a GVH

A kartelljog hazai fejlődését járta körül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által életre hívott Magyar Compliance Akadémia (MCA) második rendezvénye. A szakmai esemény keretében a GVH szakértői és hazai jogi szakértők vitatták meg a kartelljog témakörét, kiemelten fókuszálva a jogterület fejlődésére – tájékoztott csütörtökön a versenyhatóság.