Családban marad…Családban marad? – Avagy az öröklési jog érvényesülése a mozaikcsaládok esetében

A válások számának emelkedésével és a házasságkötések visszaesésével a mozaikcsaládok száma megnövekedett, a szűk családi kör fogalma kiszélesedett. Ez a fajta változás a klasszikus családmodellen alapuló öröklési jogunkra is kihatással van; számos új kérdés merül fel az öröklés témakörében.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), mely számos újítást eszközölt az öröklési jog területén is. A mai társadalmi viszonyok mellett az öröklési jognak kezelnie kell többek között azt, hogy az örökhagyó magánvagyonának szerepe megnövekedett, emellett figyelemmel kell lenni a családi kapcsolatok átalakulására is: megnőtt a válások száma, gyakoribbá vált az élettársi kapcsolatok előfordulása, kitolódott a tanulmányok befejezésének ideje, így az önálló életkezdés, családalapítás is. A bekövetkező gazdasági és a társadalmi változások miatt egyre nagyobb jelentősége lett a végrendelkezésnek. Az új, 2014-ben hatályba lépett Ptk.-ban a törvényes és a végintézkedési öröklési fejezetek sorrendje felcserélődött a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: régi Ptk.) képest, továbbá változás állt be a kötelesrész csökkentésével és a kitagadási okok kibővítésével is.

A törvényalkotó szándéka ezekkel az újításokkal az volt, hogy nagyobb mozgásteret hagyjon az örökhagyó számára az örökségről való rendelkezése során.

Változó világ, bővülő család

A régi Ptk. a törvényes öröklést helyezte előtérbe, ami a klasszikus családmodellt alapul véve kellőképpen lefedte az örökös-örökhagyó közt fennálló viszonyokat. Az új Ptk.-ban ezzel szemben a végintézkedésen alapuló öröklés élvez elsőbbséget, miután a megváltozott társadalmi berendezkedés mellett is biztosítani kell az örökhagyó végakaratának érvényesülését.

A családi kapcsolatok megváltozásához jelentősen hozzájárult, hogy az embereknek jellemzően több kapcsolatuk/ házasságuk köttetik életük során, melyekből több gyermek is származik. A megváltozott családi kötelékek tették szükségessé  a mozaikcsalád fogalmának bevezetését.

A szövevényes családi viszonyok hálójában fontos meghatározni, mit is tekintünk mozaikcsaládnak. Erre szociológiai megközelítést alkalmazhatunk, tekintettel arra, hogy a jog eddig nem vonta fogalmi körébe a mozaikcsalád fogalmát. Mozaikcsaládoknak azokat tekinthetjük, ahol “két szülő neveli a gyereket, de a családban legalább egy olyan gyermek él, akinek csak az egyik ott élő szülő a vér szerinti szülője”. Ebből a definícióból is sejteni lehet, hogy a mozaikcsalád fogalomkörét nem a házasság intézménye, hanem maga a gyermek határozza meg.

A jog csupán a közeli hozzátartozó kategóriájába emeli be a mostohagyermeket, azonban az öröklési jog hetedik könyvében sehol sem találunk említést a közeli hozzátartozóra, így a mostohagyermek öröklését a hiátusból tudjuk megállítani.

Azért végrendelet nélkül is vannak örökösök?

A ki-kinek-kije kérdéskör még számos családi eseményen is külön rejtvény, a tiszteletbeli nagybácsi, a sógornő lányának új férje és a nagyi kiskutyájának eredeti gazdája is belekerülhet a képletbe, azonban a törvényes öröklés szempontjából kevéssé értelmezhető viszonyokról van ilyen esetekben szó. A törvényes öröklés az a klasszikus örökösödési felállás, mely a leszármazók, majd ági örökösök tekintetében automatikusan értelmezendő. Amennyiben tehát nincs végrendelkezés, a törvényes öröklési sorrend a mérvadó. De kik számítanak törvényes örökösnek?

A törvényes öröklés esetében egy kizárásos alapon működő rendszert kell elképzelnünk. Az első számú örökös az örökhagyó gyermeke, mely vagy azt jelenti, hogy a gyermeket vér szerinti kötelék, vagy örökbefogadással jogi kötelék fűzi az örökhagyóhoz.

Amennyiben az örökhagyónak nincs gyermeke, a szülők örökölnek. Ha a szülők már nem élnek, de a nagyszülők igen, akkor ők. Az új Ptk. hatálybalépésével pedig bekerültek a törvényes öröklés sorába a dédszülők is, mint potenciális örökösök.

Ha az egyenes ági öröklés nem jöhet szóba, akkor kerül sor az ági öröklésre, ez azonban más szabályok szerint működik. Ha nincs leszármazó, az ági vagyon terjedelméig a vagyon arra az ágra száll vissza, ahonnan ered, de csak addig a fokig, ahonnan ered. Mit is jelent ez egészen pontosan? Az ági vagyon azt a vagyont foglalja magába, melyet az örökhagyó valamelyik felmenőjétől, testvérétől örökölt vagy amelyet tőlük ajándékozás útján szerzett (például szülőktől kapott ingatlanok, ingóságok).

A törvényes öröklés csupán ezt a két esetet nevesíti, mint potenciális örökösödési forma. A mozaikcsaládok tekintetében tehát megállapítható, hogy a mostohagyermek, amennyiben nem fogadták örökbe, csak vérszerinti szülőtől jogosult az öröklésre. A családi kötelék szorossága teljesen független a törvényes öröklés szempontjából, hiába neveli születése óta a gyermeket a mostoha, önmagában ez a tény nem elegendő az örökléshez.

A végintézkedés, az örökösödés ütőkártyája

Az öröklés másik formája a végintézkedésen alapuló öröklés, mely az utóbbi időben oly mértékű népszerűségre tett szert, hogy azt az új Ptk. a fejezetszámozás tekintetében a törvényes öröklésnél előrébb sorolta. Az örökhagyó végintézkedése során dönt fennálló vagyona sorsáról, vagyis arról, ki és milyen mértékben részesülhet belőle. A végintézkedés többféleképp történhet: végrendelettel, örökösödési szerződéssel vagy halál esetére szóló ajándékozással.

A végrendelet az örökhagyó olyan végintézkedése, amelyben vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik, akár az örökösök tudta vagy beleegyezése nélkül. Hazánkban a végintézkedésen alapuló öröklés élvez elsőbbséget, hiszen képes módosítani az öröklés rendjét. Végrendelkezni csak személyesen, közjegyző által készített közokiratban vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet; szóbeli végrendelkezésnek pedig törvényben meghatározott, kivételes esetben van helye. Az örökhagyó önrendelkezési jogkörét tágítva, a végrendelet ki is bővítheti az örökösök körét, hogy olyanok is részesülhessenek a vagyonból, akik számára ez nincs a törvényes öröklés útján biztosítva. A végrendeletben az örökhagyó lényegében bárkit örökösnek nevezhet.  Így, bár a mostoha- és nevelt gyermek a Ptk. alapján nem törvényes örökös, végrendelet alapján természetesen örökölhetnek mostoha- és nevelőszüleiktől.

Végrendelkezés során nem csupán örököst nevezhet meg az örökhagyó, de kizárhat vagy súlyosabb esetben ki is tagadhat örökösöket.

Mi a különbség kizárás és kitagadás között? A kizárás esetében az örököst ugyan jelentős hátrány éri, a kötelesrészre jogosult marad. Ahogy azt a Ptk. kommentárja kimondja; “a  kötelesrészt elsősorban az  a  társadalmi elvárás alapozza meg, hogy az örökhagyó gondoskodjon a hozzá legközelebb álló hozzátartozóiról, függetlenül attól, hogy velük milyen személyes viszonyban van”. Amennyiben azonban az örökös oly mértékű/súlyosságú magatartást tanúsít, mely megalapozhatja valamely kitagadási okot, úgy az örökhagyó dönthet a teljes örökségből való kitagadásról, vagyis a kötelesrész megtagadásáról is. Örökségből kizárni vagy kitagadni értelemszerűen csak olyan örököst lehet, aki számára a törvény erejénél fogva járna örökség.

Az öröklési szerződés a végrendelkezés egyik formájaként jelenik meg az öröklésben. Általánosságban olyan örökhagyók választják ezt a formát, akik gondoskodásra szorulnak és egyedül maradtak idős korukra. Bár formailag végrendeletről beszélünk, természetét tekintve tartási vagy életjáradéki szerződés. Lényege, hogy az örökhagyó meghatározott életjáradékért, tartásért vagy gondozásért cserébe örökösévé nevezi gondviselőjét. Az örökség ebben az esetben ugyanúgy a halált követően száll az örökösre, amennyiben a kijelölt örökös ténylegesen gondját viseli. Ez a formája az öröklésnek egyfajta garanciális gondviselés az örökhagyó érdekében. Azonban, ha az örökhagyó a szerződés megkötését követő két éven belül halálozik el, úgy a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési szerződéssel megörökölt vagyontárgy értékének azt a részét, amit a ténylegesen nyújtott ellenszolgáltatás nem fedez. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha valaki csupán pár hónapig gondozta az örökhagyót a halálát megelőzően, akkor nem tudja az örökhagyó erre jogosult hozzátartozóit megfosztani az őket megillető kötelesrésztől.

Ha valaki pedig azt szeretné, hogy egy vagyontárgya dedikáltan és biztosan egy bizonyos személyhez kerüljön (például nagyszülő mindenképp az unokájára hagyná az autóját), ebben az esetben ajánlott a halál esetére szóló ajándékozási szerződés. A halál esetére szóló ajándékozás a nevéből is adódóan abban tér el az általános ajándékozástól, hogy a megajándékozott az ajándékozó halála esetén kapja meg az ajándékozás tárgyát, amennyiben túléli az örökhagyót. Ez az esemény egy biztosan bekövetkező történés, melynek csupán pontos dátuma kérdéses. A halál esetére szóló ajándékozáskor az ajándéktárgy kikerül a hagyatéki körből, egy örökös sem tarthat rá igényt.

Fontos különbség a halál esetére szóló ajándékozási szerződés és az öröklési szerződés között, hogy míg az ajándékozás ingyenes, az öröklési szerződés visszterhes kötelem. Ez azt jelenti, hogy míg az örökösnek ajándékozás esetén nem kell az ajándékért cserébe ellenszolgáltatást nyújtania, addig az öröklési szerződés alapján fennáll a gondozási kötelezettség.

Tükröm tükröm mondd meg nékem, mit tegyek, hogy mindenki elégedett legyen?

Mozaikcsaládok esetén a törvényes öröklési rend nem a legkézenfekvőbb megoldás, de pontosan miért?

A törvényes öröklés szabályai szerint, hiába szeretné a pár a közös vagyonát* egyenlően elosztani nem közös gyermekeik között, mégis kevesebbet fog annak a gyermeke örökölni, akinek a szülője hamarabb halálozik el. Ennek oka, hogy a túlélő házastárs számára jár egy gyermekrész, így az elhalálozott szülő gyermeke egynegyed részt kap az örökségből, míg a másik gyermek végül háromnegyedet.

*Mi számít közös vagyonnak? A házassági vagyonjog alapján, az életközösség idejére vagyonközösség jön létre, melybe beletartozik minden olyan vagyontárgy, melyet ezidő alatt együtt vagy külön szereztek. Ezen vagyontárgyak felett a házastársak osztatlanul, egyenlő arányban rendelkeznek. Azonban mozaikcsaládok esetén, védve ezzel gyermekeik örökségét, a feleknek érdemes házassági vagyonjogi szerződést kötni, mely rendelkezik a közös vagy külön vagyonról.

A közös vagyon elosztása mellett a vér szerinti szülők után a szülő saját vagyona annak gyermeke/gyermekei számára lesz biztosítva, a mostohatestvérek nem részesülnek belőle. Amennyiben azonban született közös gyermeke a szülőknek, úgy a közös gyermek a szülők közös és különálló vagyonából is részesül az öröklés szabályainak megfelelően.

A törvényes öröklési rend a fenti esetben igazságtalanságot eredményezhet a vér szerinti és nem vér szerinti gyermekek között.

Példa: Kiss József (45) előző házasságából született 2 gyermeke, Lili és Panka. A válást követően rátalált a szerelem Vár Janka (38), egyedülálló anyuka személyében, akinek 2 fia született előző házasságából, Zoli és Laci. A középkorú pár házasságkötésük után a boldogságtól megittasodva nem gondolt végintézkedésre. Egy este azonban József tragikus hirtelenséggel elhunyt és az örökösödési folyamat elindult. A közös vagyonak a fele lett a hagyaték tárgya (bár az életközösség fennállása alatt az édesapa jóval jelentősebb mértékben szállt be a kiadásokba), azonban lányok legnagyobb meglepetésére apjuk különvagyona sem csupán kettejük között oszlott meg, hanem mostohaanyjukra is jutott egy gyermekrésznyi örökség. Az igazságtalan vagyoni helyzet okozta feszültség hatására a családi béke erősen megingott, miután a lányok realizálták, hogy Zoli és Laci  hosszútávon jelentősebb örökségre számíthatnak, mint amit ők kaphattak, hiszen József lányai a mostohaanya miatt kevesebbet örökölnek egy gyermekrésszel, ezzel szemben a fiúknak nem kell hasonló problémával szembesülnie a jövőben.

A fenti példán keresztül ismertettem, hogy a mozaikcsaládok esetén a törvényes öröklés milyen, előre nem látható igazságtalanságokat szülhet, még abban az esetben is, ha a felek  házasságot kötöttek egymással. E körben meg kell azonban jegyezni, hogy az élettársak között szinte elengedhetetlen a végrendelkezés, miután a törvényes öröklés nem terjed ki rájuk.

A mozaikcsaládok esetében kijelenthetjük tehát, hogy a végintézkedés alapján történő öröklés erősen ajánlott, többek között a családi harmónia fenntartása érdekében.

Végrendelet alapján a vagyon újraosztható; nem vér szerinti örökös is megnevezhető, így amennyiben a viszony mostohagyermek-szülő között jó, a végintézkedés során ő is bevehető az öröklésbe. Azonban örökségtől való megfosztás esetén is a végrendelet ad teret az örökhagyónak. A törvényes örökös, akár vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek is eltávolítható az örökösök köréből, ha az örökhagyó valamilyen okból kifolyólag nem kíván részükre örökséget biztosítani (a korábban ismertetett kizárás vagy kitagadás útján). A végrendelkezés mellett mozaikcsaládok esetében gyakori még az ajándékozási és a házassági vagyonjogi szerződések kötése, melyek befolyásolhatják a későbbi öröklést. Ezen szerződések hivatottak a korábbi kapcsolatokból eredő jogokat és kötelezettségeket tisztázni, hogy a család a veszteség ellenére is a lehető legjobb végkimenetelre számíthasson, ahogy az alábbi esetben is történt:

Nagy Bálint (55) előző házasságából született egy gyermeke, Lilla. Egy igen csúnya válást követően újra kész volt megállapodni, miután megismerte Vég Anikót (48). A válásból okulva Bálint szorgalmazta a házassági szerződés megkötését, ahol a házasságuk előtt szerzett javakat tisztázva kezdhettek új életet. Ennek érdekében a pár közjegyzői okiratba foglalta házassági vagyonjogi szerződését, mivel ügyvédjük felvilágosította őket arról, hogy csupán két tanú és a felek aláírásával az irat nem lenne érvényes! Ezt követően a párnak hamar született egy közös gyermeke is. Az évek során számos alkalommal esett szó köztük az öröklés kérdéséről és mindkét fél egyetértett abban, hogy a gyerekek közti gondtalan öröklés érdekében érdemes végrendelkezniük, hogy biztosítsák mindkettejük számára az egyenlő örökösödést, az özvegy öröksége mellett is. Mivel tartottak attól, hogy az általuk készített végrendeletbe hiba csúszik vagy nyoma veszik idővel, újfent felkerestek egy közjegyzőt. A közjegyző által készített végrendelet közokiratnak minősül, így tudták, hogy minden szempontból védelem alatt áll, továbbá a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába is felkerült.

Amikor az apa elhunyt, a család a hitelesített végrendelet alapján, alapvetően kérdések nélkül elfogadta örökségét. A letisztázott vagyonmegosztás megkímélte a feleket az örökösödési vitáktól. Külön megállapodás alapján, egy halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel az elhunyt apa külön házasságából született lánya pedig külön megörökölte azt az antik relikviát, melyet szülei a nászútjuk során vettek 25 évvel korábban.

Összegzés

A családi kötelék az egyik legerősebb, de egyben legkényesebb kötelék, mellyel az ember élete során találkozhat. Nem hiába a mondás, miszerint azok tudnak a legtöbbet ártani, akik a legfontosabbak nekünk. Bár az öröklés során az örökhagyót nagy valószínűséggel nem a szándékos rosszakarás vezérli mulasztásai vagy döntései során, mégis hatalmas károkat képes okozni a hátramaradt rokonok körében egy rosszul vagy épp semennyire sem végiggondolt örökösödési folyamat. Ez különösen igaz a mozaikcsaládok esetében. Mivel a feleket a szülők egymás iránti szeretete köti össze elsősorban, valamelyik fél eltávozása megbonthatja ezt az egységet, főleg, ha nem biztosítják az igazságos öröklést minden érintett számára. A harmonikus kapcsolathoz és a családi béke hosszútávú fenntartásához ennek érdekében közel elengedhetetlen a végintézkedés megtétele. A felek így sok felesleges stressztől és fájdalomtól kímélik meg az örökösöket és kevesebb meglepetés-faktor jelenhet meg az osztozáskor.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Forrás: arsboni.hu

---