EU-bíróság: fellebbezéskor is vizsgálni kell a tisztességtelen szerződéseket


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Polgári peres eljárásoknál a fellebbviteli bíróság is köteles hivatalból értékelni, hogy egy szerződés egyes feltételei tisztességtelenek-e, ha a törvényszék az elsőfokú eljárás adatai alapján rendelkezik az ehhez szükséges ténybeli és jogi elemekkel – állapította meg egy devizahiteles ügyében az Európai Unió Bírósága.


A jogvitában a Fővárosi Törvényszék kérte ki az uniós bíróság véleményét egy olyan ügyben, amelyben a felperes azt kérte, hogy az igazságszolgáltatás mondja ki: a svájcifrankhiteléről szóló szerződésének egyes pontjai tisztességtelenek és ezért semmisek. A felperes azokat a pontokat kifogásolja, amelyek meghatározott körülmények között egyoldalú szerződésmódosításra, akár kamatemelésre, vagy új díjak és költségek bevezetésére jogosítják fel a bankot.

A Fővárosi Törvényszék azért nem volt biztos a dolgában, mert az elsőfokú eljárásban az igazságszolgáltatás ezt nem vizsgálta, a magyar szabályozás szerint pedig a fellebbezési eljárásban új tények és új bizonyítékok főszabályként már nem vehetők figyelembe.

Az Európai Bíróság megítélése szerint viszont ebben az esetben nincs szó új tényekről vagy bizonyítékokról, ezért a fellebbviteli bíróságnak az első fokú eljárás adatai, bizonyítékai alapján van hatásköre arra, hogy megvizsgálja, fennáll-e semmisségi ok valamely szerződési feltétel vonatkozásában még akkor is, ha az a peres fél, aki fellebbezési kérelmét erre alapozhatta volna, e semmisségi okra nem hivatkozott.

„Ilyen körülmények között (…) a fellebbviteli bíróság nemcsak jogosult, hanem köteles is a vitatott szerződési feltételek tisztességtelen jellegének az értékelésére” – fogalmaz az Európai Bíróság által kiadott sajtóközlemény.

(Forrás: MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.