Hitelintézet nevében meghatalmazott is eljárhat


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria jogegységi döntésében úgy határozott, hogy a hitelintézet együttes képviseleti joggal rendelkező vezetői érvényesen adhatnak meghatalmazást banki alkalmazott részére a szerződéskötésre.

A jogegységi indítvány

A Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása céljából – jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta abban a kérdésben, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 47. § (2) bekezdése szerinti aláírási jog együttes átruházására vonatkozó rendelkezés irányadó-e akkor, ha az együttes cégjegyzésre jogosultak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 222. §-a szerinti meghatalmazást adnak a hitelintézet képviseletére, adott szerződéstípusba tartozó szerződések körében.

Az indítványozó javaslata szerint a régi Hpt. 47. § (2) bekezdésében írtak nem irányadóak a meghatalmazott útján történő képviseletre.

Az indítvány alapján a régi Hpt. hatálya alatt kötött ún. deviza hiteles ügyek körében a cégjegyzésre vonatkozó szabály megsértésére alapított kereset esetén a régi
Hpt. 47. § (2) bekezdésének nem megfelelő eljárás nem alapozhatja meg a kölcsönszerződés semmisségét. A régi Hpt. rendelkezése szerint a hitelintézet nevében pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettségvállalásra jogosult két együttesen aláíró személy e jogát átruházhatja, akik nincsenek elzárva attól, hogy együttes aláírásukkal egy harmadik személynek adják meg az ügyleti képviseletre szóló meghatalmazást. Erre figyelemmel a megfelelő meghatalmazással rendelkező ügyleti képviselő egyedüli aláírása nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése szerinti alaki szabály megsértése okán. Az indítványozó álláspontja szerint meghatalmazás esetén nem érvényesül az a korlát, hogy csak két személy együttesen képviselheti a hitelintézetet.

Az indítványban megjelölt döntés mellett ezt a jogértelmezést követi a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Gfv.VII.30.341/2014/5., a Pfv.V.20.323/2015/4. és a Gfv.VII.30.377/2016/6. számú ítélet is.

Ezzel szemben az indítványban megjelölt, a Kúria BHGY-ban közzétett Pfv.VI.20.968/2015/6. számú felülvizsgálati részítéletében (megjelent: BH2016. 83.) kifejtett jogi álláspont szerint a régi Hpt. 47. §-ában foglalt alaki követelmények megsértését jelenti az együttes aláírási jog egyetlen személyre történő átruházása, mert az aláírására nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelőn kerül sor. A hitelintézet részéről aláírásra jogosultak együttes meghatalmazása alapján, az egyszemélyben aláíró alkalmazott a régi Ptk. 221. § (1) bekezdése szerinti álképviselőként jár el. Amennyiben az álképviselő eljárását a hitelintézet utólag jóváhagyja, vagy ráutaló magatartással – tehát a hitelintézet részéről a kölcsön összegének szerződésszerű folyósításával – vagy kifejezett írásbeli nyilatkozattal, úgy a régi Hpt. hatálya alatt folyósított hitelszerződés érvényesen létrejön. Ez a határozat követi a Kúria BHGY-ban közzétett Pfv.I. 21.272/2014/13. számú ítéletében kifejtett jogértelmezést, majd megerősíti a Pfv.I. 21.265/2017/8., a Pfv.I.20.557/2018/4. és a Pfv.I.21.572/2019/2. számú ítélet is.

A legfőbb ügyész álláspontja

A legfőbb ügyész jogegységi indítványra tett nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy a régi Hpt. 47. § (2) bekezdése szerinti együttes aláírási jog átruházása nem a régi Ptk. szerinti képviselet ellátásának módját szabályozza, hanem az együttes aláírási jog belső szabályzatban rögzített eljárási rend szerinti együttes átruházására jogosít fel, a régi Ptk. meghatalmazás adására vonatkozó szabályainak alkalmazása nélkül. Ettől eltérő az az eset, amikor a cégjegyzésre együttes aláírási joggal rendelkezők a régi Ptk. 222. §-a szerinti ügyleti képviseletre adnak meghatalmazást, amelyre nem irányadó a régi Hpt. 47. § (2) bekezdése szerinti aláírási jog együttes jogként való átruházására vonatkozó korlátozás.

A képviselet módja a régi Ptk. 205. §-a szerinti szerződési akarattal, míg az érvénytelenséget eredményező alaki hiba a régi Ptk. 216. §-a szerinti szerződési akarat kifejezésre juttatásával kapcsolatos. A szerződési akarat a régi Ptk. 219. §-a értelmében más személy (képviselő) útján is kinyilvánítható. Képviselet nemcsak törvényen, hanem jogügyleten is alapulhat. A jogegységi indítvánnyal érintett esetekben a kölcsönszerződések megkötése során ez utóbbi, a jogügyleti képviselet állapítható meg: a két törvényes képviselő által adott írásbeli meghatalmazás képviseleti jogot biztosít az egyedüli meghatalmazott részére a kölcsönszerződés megkötésére.

A jogegységi döntés

A jogegységi tanács az indítványban meghatározott elvi kérdéssel kapcsolatban a következő szempontok vizsgálata alapján alakította ki az álláspontját:

A régi Hpt. rendelkezéseire ezért jellemző, hogy követik a pénzügyi szektorra alkalmazott nemzetközi gyakorlatot, ezzel is elősegítve Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását.

A pénzintézetek nemzetközi szabályozása a vezető testületekre már a régi Hpt. hatályba lépése előtt is tartalmazta a „négy szem elve” elnevezésű alapelvet. Ez azt jelenti, hogy minden jelentős ügyben csak egy megfelelő kontroll (legalább két személy együttes aláírása) beiktatását követően születhet meg a döntés. Egy személyben senki nem jogosult jelentős döntéseket hozni, mert ez veszélyeztetné a hitelintézet prudens működését és csalásokra, illetve rossz döntésekre adna lehetőséget. Az uniós jogalkotásban ez az elv már a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 77/780/EGK tanácsi irányelvben megjelent, amelyet a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikk (1) bekezdése meg is fogalmazott, kimondva, hogy az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az engedélyt a hitelintézet számára, ha az intézmény üzleti tevékenységének tényleges irányítását legalább két személy végzi. A régi Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdésébe ez az elv került beépítésre, amely a hitelintézetet – és nem az adósokat – védi annak kimondásával, hogy a hitelintézet irányítását legalább két személy végzi. Ez az elv most is érvényesül, a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/36/EU parlamenti és tanácsi irányelv – ezt a régi Hpt. hatályon kívül helyezése miatt már a 2013. évi CCXXXVII. törvény ültette át – 13. cikk (1) bekezdése is tartalmazza ezt a rendelkezést.

A régi Hpt. 47. §-ához fűzött indokolás szerint „Hitelintézet esetében a cégjegyzési jognak különleges szerepe van, figyelembevéve a pénzügyi intézménynél kezelt idegen források magas állományát is. Ezért a jogalkotó meghatározza, hogy hitelintézet esetében a cégjegyzésre jogosultságot csak legalább két személy együttesen gyakorolhatja, és azok közül is legalább az egyiknek belső igazgatósági tagnak kell lennie, lehetőség van arra, is, hogy az ügyvezetők gyakorolják a cégjegyzés jogát. A cégjegyzési jog belső szabályzat alapján átruházható, a hitelintézet ügyfelének – kérésére – a hitelintézetek nevében kötelezettséget vállalók aláírási jogosultságát tartalmazó belső szabályzatot be kell mutatni.”

A régi Hpt. miniszteri indokolása azt az értelmezést támasztja alá, hogy a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése szerinti „korlátozás” objektív célja – a cégjegyzéssel kapcsolatos „többlet” követelmény – a hitelintézet védelmét szolgálja. A törvényes képviseleti jogra vonatkozó „többletkövetelmény” nem zárja ki a régi Ptk. szerinti ügyleti képviseletet, a jogalkotó „szubjektív” szándéka nem értelmezhető kiterjesztően. A régi Hpt. 47. § (2) bekezdése pedig a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése szerinti együttes cégjegyzésre jogosult törvényes képviselők szervezeti képviseleti jogának átruházására vonatkozik.

A jogegységi indítvánnyal érintett pénzügyi szolgáltatási tevékenységhez tartozó szerződések létrejöttének vizsgálatánál ezért abból kell kiindulni, hogy a régi Hpt. 47. § (1) és (2) bekezdése csupán arról rendelkezik, hogy a hitelintézet részéről ki, hogyan jogosult cégjegyzésre, illetve a hitelintézet nevében pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggő kötelezettségvállalásra. Az együttes cégjegyzési jog a régi Hpt. 47. § (1) bekezdésében meghatározott cégformában működő hitelintézetekre irányadó anyagi jogi jogszabályoknak a cégjegyzési joggal kapcsolatos rendelkezéseit szigorítja, meghatalmazással kapcsolatos rendelkezéseket azonban nem tartalmaz. Ezért a jogegységi tanács azt is vizsgálta, hogy ennek a „hiányosságnak” van-e, és ha igen, milyen jogkövetkezménye.

Az elvi kérdés kiindulópontja az a tény, hogy a cégjegyzési jog, a szervezeti, a törvényes és a meghatalmazotti képviselet szabályai az egyes cégformáknál eltérőek, más jogszabályok rendelkeznek erről, ezek a fogalmak nem azonosíthatóak egymással.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 5. alcíme is megkülönbözteti a képviseletet a cégjegyzéstől. A Ctv. 8. § (1) bekezdése 2014. március 14-ig a cég szervezeti képviseletéről és cégjegyzéséről rendelkezett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatályba lépéséig a cég szervezeti képviseletére vonatkozó rendelkezéseknél az adott cégformára irányadó jogszabályra utalva. A Ctv. 8. § (1) bekezdése szerinti cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság, amely nem zárja ki, hogy a céget meghatározott jogügyleteknél meghatalmazott képviselje. A meghatalmazott személye a cégjegyzékbe nem kerül, nem kerülhet bejegyzésre. A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a meghatalmazás igazolja az abban megjelölt módon és körben.

A régi Hpt. 47. § (1) bekezdésében meghatározott hitelintézetek nevében együttes cégjegyzésre jogosultak által adott meghatalmazásra a régi Ptk. szabályait kell alkalmazni a Ctv. 8. § (1) bekezdése és a régi Hpt. 8. § (2) bekezdésének utaló rendelkezései alapján.  A részvénytársasági formában működő hitelintézetek esetén a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. § (1) – (3) bekezdése és 243. §-a nem rendelkezik az ügyleti képviseletről. A Gt. 9. § (2) bekezdésének utaló rendelkezése miatt ezért a régi Ptk. szabályai irányadóak a részvénytársasági formában működő hitelintézet ügyleti képviseletre.  A külföldi hitelintézet fióktelepére pedig a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Fkt.) 2. § b) pontja, 2012. október 28-től az Fkt.  3. § (1a) bekezdése alapján alkalmazható a régi Ptk.

A régi Hpt. 47. § (1) bekezdésében írt cégformákra vonatkozó speciális anyagi jogi szabályozás „tartománya” is azt az értelmezést erősíti, hogy az aláírási jog együttes átruházására alkalmazható a régi Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó rendelkezése. A régi Hpt. ezt kizáró rendelkezése, a jogi szabályozás „hiánya” nem eredményezhet olyan kiterjesztő értelmezést, ami a régi Hpt. 47. § (1) bekezdésében említett hitelintézeteknél kizárja a meghatalmazás útján való képviseletet.

A régi Ptk. 219. §-a értelmében a szerződési akarat más személy (képviselő) útján is kinyilvánítható. Képviselet nemcsak törvényen, hanem jogügyleten is alapulhat. A jogegységi indítvánnyal érintett esetekben a kölcsönszerződések megkötése során ez utóbbi, a jogügyleti képviselet állapítható meg: a két törvényes képviselő által adott írásbeli meghatalmazás képviseleti jogot biztosít az egyedüli meghatalmazott részére a kölcsönszerződés megkötésére.

A fenti szempontokat értékelve az a következtetés tehető, hogy bár a régi Hpt. rendelkezései hitelintézet esetén két személy együttes eljárásához kötik a 3. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti szerződés létrejöttét, ez azonban nemcsak akként valósulhat meg, hogy a hitelintézet részéről a cégjegyzékbe bejegyzett képviseleti joggal rendelkező két személy vagy a belső szabályzat szerint együttes átruházott aláírási joggal rendelkező személyek írják alá a szerződést. A szerződés létrejöhet a fent írtakon túl úgy is, hogy a régi Ptk. 222. § (1) bekezdése alapján az egyik együttes képviseletre jogosult a másik együttes képviseletre jogosultnak ad meghatalmazást, másrészről azonban úgy is, hogy a két együttes képviseletre jogosult egy harmadik személynek ad meghatalmazást. Ez utóbbi esetben a hitelintézet által kötött szerződés egy személy aláírásával is érvényesen létrejön. Eljárása nem álképviselői eljárás, amelyre figyelemmel nincs szükség sem ráutaló magatartással, sem kifejezett nyilatkozattal történő utólagos jóváhagyásra.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1) és (2) bekezdése alapján a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (2) – (3) bekezdés] érdekében, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2024. október 8.

Magyar jelentéstevő: romlik a jogállamiság Magyarországon

Romlik a jogállamiság helyzete Magyarországon Tineke Strik, az Európai Parlament új állandó magyar jelentéstevője szerint, aki kedden Strasbourgban a többi között a bírói függetlenség hiányát és a korrupció elharapózását vetette a magyar kormány szemére.

2024. október 8.

Az EUB új ítélete az árcsökkentés kommunikációjáról

Korábban tisztázatlan kérdésben adott iránymutatást az Európai Bíróság a fogyasztói árcsökkentés mértékének megjelölésére használható marketing megoldásokra vonatkozóan. A C-330/23 sz., Aldi Süd ügyben 2024. szeptember 26-án hozott kimondta: az árcsökkentés mértékének feltüntetésekor az előző 30 napban alkalmazott legalacsonyabb ár a viszonyítási pont, egyéb, annál magasabb árak nem jeleníthetőek meg az árcsökkentés mértékének hivatkozási alapjaként, derül ki Csépai Balázs, a DLA Piper Posztl, Nemescsói, Györfi-Tóth és Társai Ügyvédi Irodával együttműködésben álló önálló ügyvéd által készített összefoglalóból.

2024. október 8.

Vége a közösségi oldalak önkényének?

Az online platformok használata során – ideértve különösen a különböző közösségi és tartalommegosztó oldalakat – a felhasználók gyakran szembesülhettek azzal, hogy egy-egy bejegyzésük, hozzászólásuk, de akár a profiljuk is anélkül került korlátozásra vagy törlésre, hogy az érintett szolgáltató ezirányú döntését indokolta volna. A szolgáltatók – egységes jogi szabályrendszer hiányában – ilyen esetekben legfeljebb annyit tettek, hogy döntésük indokolásaként általános jelleggel hívták fel felhasználási feltételeik megsértését. Ez már Magyarországon is megváltozhat az Online Platform Vitarendező Tanács létrehozása következtében? De hogy mi is ez a lehetőség, azt dr. Hegedűs Eszter, a Jaczkovics Ügyvédi Iroda szakértője foglalta össze.