Kártérítés jogellenes felmondás esetén

Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ez, ha a munkavállalónak felróható okból történik, az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető.


Az alapügy

A felperes 1983. augusztus 22-től állt az alperes jogelődje alkalmazásában. Az alperes 2015. október 9-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel elmaradt jövedelmen alapuló kártérítés, valamint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt jövedelem, valamint végkielégítés felperesnek történő megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan a marasztalás összegének az elmaradt jövedelem körében történő leszállítását indítványozta. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény 7.) pontja szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót, mint károkozót terheli. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségét akkor teljesíti, ha minden tőle elvárhatót megtett a kár csökkentése érdekében. Nem szegi meg kárenyhítési kötelezettségét, ha bizonyítottan aktívan állást keres, hirdetésekre válaszol, állásinterjún vesz részt. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor az adott munkavállaló körülményeit is figyelembe kell venni, így életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit (Mfv.I.10.036/2019/7.).

Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a következő munkáltató Kft-nél a munkaviszony megszüntetése a felperesnek felróható. A felperes csatolta a Kft. munkáltatói intézkedését, mellyel próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az a körülmény, hogy a felperes az intézkedésbe belenyugodott, azt tudomásul vette, nem értékelhető a terhére. Ezt követően próbált munkát keresni, majd tagfelvételi kérelmet nyújtott be a Szociális Szövetkezetbe. A kárenyhítési kötelezettségnél az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a képzettségével lényegesen magasabb jövedelmet is el tudott volna érni. Nem volt vitatott, hogy az alperes a vele kapcsolatban álló cégek közül többet is értesített arról, hogy a felperessel szemben üzleti titok megsértése miatt büntető feljelentést tett, valamint a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette.

Helytállóan fejtette ki a Törvényszék, hogy az alperes néhány céggel közölte a felperes „nem kívánatos magatartását”, a tájékoztatása miatt a felperessel szemben a bizalmatlanság tovább terjedhetett a megkeresett cégektől. Ezt a körülményt is mérlegelni kellett az elvárhatóság vizsgálatánál. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kárenyhítés „nem korlátlan”, az alperes pedig nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az elhelyezkedését nem segítette elő, vagy azt esetlegesen szándékosan hátráltatta volna (Mfv.I.10.036/2019/7.). A felperes regisztrált álláskeresőként elhelyezkedett egy másik munkáltatónál, a munkaviszonya megszüntetését követően több céget is megkeresett az elhelyezkedés reményében, majd ezt követően létesített szövetkezeti tagsági viszonyt.

A felperes a fentiek alapján tehát nem sértette meg kárenyhítési kötelezettségét. A kártérítés mértékének a korlátját az Mt. 82. § (2) bekezdésében foglaltak jelentik, amely összegszerűségi limit, nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy az alperes felelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszüntetéséig tart, a korlátot csupán a 12 havi távolléti díj összege képezi. A bíróságok az ítéletben ezt figyelembe vették, és az összegszerűséget ennek megfelelően határozták meg. Helyesen értékelték az elmaradt jövedelem körében is, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése a Kft-nél nem róható a terhére, ezért az alperes kárfelelőssége az ítélethozatalig áll fenn. A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(kuria-birosag.hu)



Kapcsolódó cikkek:


Külföldi cégrészesedés: a tranzakciók nagy része érintett lehet
2020. május 29.

2020. május 26-án a Kormány elfogadta a 227/2020. (V.25.) sz. Kormányendeletet, ami 2020. december 31. napjáig új hatósági bejelentési kötelezettséget határozott meg az úgynevezett stratégiai társaságokban történő bizonyos részesedés és egyéb jogosultság szerzésére vonatkozó, illetve egyéb, külföldi vagy külföldi hátterű cégek által megvalósított tranzakciókkal kapcsolatban, hívja fel a figyelmet a Baker Mckenzie budapesti irodájának társasági jog és vállalatfelvásárlási csoportja.