Nemi alapú megkülönböztetés a munkahelyeken
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Egyesült Királyságban intézkedési tervet dolgoznak ki a nők és férfiak munkabére közötti különbség megszüntetésére. A cégeket ösztönzik a diszkrimináció önkéntes megszüntetésére, de a vezetők mégsem törekdenek a helyzet megváltoztatása.
A Bizottság az Egyenlő Bánásmódért és Emberi Jogokért brit szervezet álláspontja szerint minden munkakörben lehetővé kellene tenni a munkavállalók számára a részmunkaidős foglalkoztatást. Erre egyre több munkahelyen van lehetőség, de napjainkban még nem igazán elterjedt.
A javaslat egy olyan csomag részét képezi, amellyel a Bizottság célja a nők, fogyatékkal élők és kisebbséghez tartozók fizetését érintő hátrányos megkülönböztetés kezelése.
A részmunkaidő alkalmazása elsősorban a nők és a fogyatékkal élők számára jelentene kedvező változást, mivel általában ők kényszerülnek rá arra, hogy alacsonyabb bérért, részmunkaidőben dolgozzanak.
A Bizottság azt is megfontolásra ajánlotta a cégeknek, hogy készítsenek éves statisztikát a kisebbségekhez tartozók és a fogyatékkal élők fizetésének a többi munkavállalóhoz viszonyított arányáról. Ezenkívül ösztönözték a munkáltatókat az apasági szabadság időtartamának meghosszabbítására, amely elősegíti az egyenlő bánásmód érvényesülését. Az apák otthonmaradása egyrészt lehetővé teszi a nők számára, hogy részmunkaidős állást vállaljanak, illetve a férfiak is több időt tölthetnek gyermekükkel.
Caroline Waters, a Bizottság vezetője szerint: “Olyan ötletekre van szükség, amellyel a férfiak és nők fizetése közötti különbség kiküszöbölhető és itt nemcsak arra gondolok, hogy legyen több nő vezető pozíciókban. Ez ugyan fontos, de a fizetésbeli különbség ennél jóval összetettebb probléma. Érezhető, hogy valami elkezdődött ezen a téren, azonban csak nagyon komótosan haladunk előre. Ha nem történik valami radikális változás, akkor még évtizedek múlva is ugyanott fogunk tartani, mint ma.”
A kormány kampányt indított a munkabérkülönbségek megszüntetésére, de ez nem bizonyult sikeresnek, mert sok cég fel sem ismeri, hogy náluk a fizetések nemi alapon különböznek, más cégeknek pedig nem prioritás a nők és férfiak bérének kiegyensúlyozása.
A Bizottság javaslatában ösztönözte a cégeket, hogy önként tárják fel és szüntessék meg a munkabérkülönbségeket.
Az Oktatási Minisztérium példát kívánt mutatni más munkáltatók számára, ezért júniusban közzétette, hogy az általa foglalkoztatott nők és férfiak bére között átlagosan 5,9% különbség van.
A Bizottság megállapította, hogy a nemek közötti bérszakadék a nemzeti minimálbér bevezetését követően csökkent, különösen az alacsonyabb fizetésűek között, de az átlagfizetés környékén már nem mutatható ki ez a tendencia, mert a jobban fizetett munkakörökben már jóval kevesebb nőt alkalmaznak, mint férfit.
[htmlbox mt_kommentar]
A közvélemény a BBC adatainak közzétételét követően kezdett el foglalkozni a kérdéssel, mivel kiderült, hogy az állami médiavállalatnál a legjobban fizetett munkavállalók kétharmada férfi.
A BBC azt követően tette közzé statisztikáját, hogy az Egyesült Királyságban áprilisban életbe lépett az az új szabályozás, amely szerint azok a magán- és állami szektorban tevékenykedő társaságok, amelyek 250 főnél több munkavállalót foglalkoztatnak jelentést kell készíteniük a vállalatnál foglalkoztatott nők és férfiak fizetésének eltéréséről. Theresa May választási ígérete szerint kiterjeszti a jelentés-készítési kötelezettséget az egyes etnikumok munkabérének eltérésére is.
A munkabérkülönbség a közszférában kisebb, mint a magánszektorban, amely elsősorban arra vezethető vissza, hogy a magánvállalkozásoknál elterjedt a bónuszfizetés, amely a betöltött pozícióhoz igazodik, ezzel pedig növeli a bérkülönbséget.
A legnagyobb mértékben az egyetemi oktatók között csökkentek a fizetési különbségek, amely 2014-ben még elérte a 6%-ot.
A szervezet kutatásaira alapozva kijelentette, a fogyatékkal élők és kisebbséghez tartozók fizetése sokkal kevésbé zárkózott fel, mint a nőké, ezért e csoportok helyzetének javulása csak hosszabb távon várható.
Ugyanakkor érdemes felhívni a figyelmet a férfiak között tapasztalható munkabérkülönbségekre is, amely elsősorban a mentális állapotra vezethető vissza. Az epilepsziás férfiak 40%-kal, a depresszióban szenvedők 30%-kal kerestek kevesebbet egészséges társaiknál.
(telegraph.co.uk)
