Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elsőfokú döntést hozó közigazgatási szerv a felügyeleti szerv döntését közigazgatási perben nem vitathatja – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a jegyző (felperes) végzésében lakcím-érvénytelenítésre figyelmeztetés terhével felhívta az X. állandó lakcímre bejelentett lakost a lakcímet igazoló hatósági igazolvány adatai valóságának igazolására. A felhívott az igazolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes lakcím érvénytelenítéséről és hivatalból indult eljárás megszüntetéséről rendelkezett. A lakos fellebbezést nyújtott be a felperes végzése ellen. A Kormányhivatal (alperes) felügyeleti jogkörben eljárva meghozott végzésében a felperes elsőfokú végzését megsemmisítette, egyúttal felhívta a felperest, hogy a lakos lakcímének a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban való rendezése érdekében szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg, megjegyezve, hogy a polgár lakcímének rendezése iránti eljárás és a címképzési eljárás két külön eljárás.
A felperes keresetlevelében kérte az alperes végzése jogszerűségének vizsgálatát. Az alperes szerint a közigazgatási perrendtartás (Kp.) alapján a felperes közigazgatási per megindítására jelen ügyben nem jogosult. A Kp. szerint a per megindítására az a közigazgatási szerv jogosult, amely a megelőző eljárásban hatóságként vagy szakhatóságként nem vett részt, ha hatáskörét a közigazgatási tevékenység érinti, továbbá amely a közigazgatási szerződésben részes fél (szerződő közigazgatási szerv).
Az elsőfokú eljárás
A törvényszék visszautasította a felperes keresetlevelét, mivel a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja. Utalt arra, hogy nincs helye közigazgatási jogvitának az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között [Kp. 4. § (4) bekezdésének c) pont]. Az alperes a felperessel irányítás jogviszonyban áll, így az alperes közigazgatási tevékenységének a felperes részéről történő vitatását a törvény kizárja.
A fellebbezés
A felperes szerint az alperes által hozott végzés jogszabályellenes volt a téves jogszabályalkalmazás miatt, valamint azért, mert a központi címregiszter eljárásban az alperesnek nincs hatásköre és illetékessége, emiatt a Kp. 4. § (4) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható. Úgy vélte, tévedett az alperes, mivel nem lakcím érvénytelenítése iránti eljárás folyt, hanem a központi címregiszter szerinti eljárás, amely tekintetében az alperes felülvizsgálati jogkörrel nem rendelkezik. A központi címregiszter rendelet a jegyzőt nevezi meg a címképzésért felelős személynek. A jegyző ebben az esetben a képviselő-testület által delegált jogkörben jár el, amelyben felügyeleti jogkörrel az alperes nem rendelkezik.
Az alperes szerint a felperes az elsőfokú végzés rendelkező részében lakcím-érvénytelenítésről döntött, a lakcím érvénytelenségének megállapítása és a címképzési eljárás pedig két külön eljárás, ugyanakkor a felperes az elsőfokú végzésben az ügyfél lakcímének az érvénytelenítéséről döntött. A felperes tehát a lakcím-érvénytelenítési az általános közigazgatási rendtartásban meghatározott hatóságként eljárva folytatta le, így az ügyben nem minősül ügyfélnek, sem egyéb résztvevőnek, ezáltal a Kp. alapján közigazgatási peres eljárás megindítására az ügyben nem jogosult.
A Kúria megállapításai
A Kúria szintén arra a következtetésre jutott, hogy a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja. Kiemelte, hogy a „Kp. a közigazgatási jog egy bevett elvi, és a bírói gyakorlat által következetesen alkalmazott szabályát kodifikálta. A közigazgatási hierarchia elvéből ugyanis az következik, hogy az egymással hierarchikus irányítási és vezetési viszonyban álló felek nem kezdeményezhetnek egymással szemben pert, mert fogalmilag kizárt, hogy közöttük vita legyen. Az irányító szerv és a vezető utasításait az irányított, illetve vezetett köteles végrehajtani, utóbbi pedig nem sérelmezheti, kifogásolhatja jogi értelemben a felettes utasításait. Vagyis tipikusan nem állhat fenn jogvédelmi igény. A közigazgatási hatósági tevékenységek esetén az 1952-es Pp. alapján is bevett bírói gyakorlat volt […], hogy az elsőfokú hatóság nem támadhatja meg a másodfokú hatóság döntését.” A felperes keresetlevelében a saját elsőfokú végzése kapcsán az alperes által felügyeleti jogkörben eljárva hozott, a felperes végzését megsemmisítő végzést támadja. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek közötti viszonyra figyelemmel a közigazgatási jogvita kizárt, ennek jogkövetkezményeként a keresetlevél visszautasítását helyesen alkalmazta.
Az alperes is helyesen utalt rá, hogy a felperes az elsőfokú végzés rendelkező részében lakcím érvénytelenítésről döntött, az általános közigazgatási rendtartásban meghatározott hatóságként eljárva folytatta le az eljárást, így nincs olyan ügyféli vagy egyéb résztvevői pozíciója, amely alapján a Kp. szerinti perindítási jogosultsága fennállhatna. Emellett a felperessel fennálló viszonyát tekintve egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban állnak, ezáltal közöttük a keresettel támadott alperesi végzés vonatkozásában közigazgatási jogvitának nincs helye. Így a Kúria az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kpkf.V.39.464/2021.) a Kúriai Döntések 2021/6. számában 183. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. törvény 4. § (4) bekezdés c) pont, 17. §, 48. § (1) bekezdés d) pont.
