Rágalmazás miatt indult büntetőügyben hozott megsemmisítő határozatot az Alkotmánybíróság

A konkrét joghelyzet érdekessége, hogy az alapul fekvő büntetőügyben vád tárgyává tett cselekmény a Btk. rendelkezés alapján nem büntethető, mivel az inkriminált kijelentés nem tényállítás, hanem értékítélet, ez alapján zárható ki a büntetendőség.

1. A büntetőügy

Az alkotmányjogi panaszeljárás alapjául szolgáló büntetőügyben a bíróságok által megállapított tényállás szerint egy internetes oldalon a véleménycikkek rovatban „Álljunk meg egy szóra Kondek Úr” címen jelent meg egy ismeretlen személy által feltöltött cikk, amely egy önkormányzati képviselő tevékenységét, megnyilvánulásait vizsgálta a Hatvanban létrehozandó főiskolával és útfelújításokkal kapcsolatban, és egy személy közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével is foglalkozott. Az érintett ügyekkel kapcsolatban a cikk az alábbi mondatot is tartalmazta: [az önkormányzati képviselő] „nem kommentálta Havassy Kálmán esetét, vagy azt, amikor polgármestere, Horváth Richárd nőket aláz, és Szikszai Márta jegyző kínai kiruccanását sem véleményezte.” Az ügyben Horváth Richárd polgármester tett feljelentést, az ismeretlen szerző által jegyzett véleménycikk miatt az internetes lap főszerkesztőjével szemben indult meg a büntetőeljárás.

A Hatvani Járásbíróság mint elsőfokú bíróság a  vádlottat a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és – a nagy nyilvánosság előtti elkövetésre figyelemmel – a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében bűnösnek mondta ki, ezért megrovásban részesítette. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a cikk egy önkormányzati képviselő (Kondek Zsolt) tevékenységét, megnyilvánulásait vizsgálta, a Hatvanban létrehozandó főiskolával és útfelújításokkal kapcsolatban, így kétséget kizáróan közügyet érintően keletkezett. A bíróság ezt követően a polgármesterre vonatkozó közlés jellegét vizsgálta, és megállapította, hogy a cikk végén váratlanul, teljesen oda nem illő módon jelent meg a „Horváth Richárd nőket aláz” mondat, az a cikk korábbi tartalmához semmilyen módon, sem logikailag, sem tartalmilag nem kapcsolódik. A bíróság álláspontja szerint a „nőket aláz” mondatrész valótlan tényállítás, amely a közügyek vitatásának körén kívül esik, öncélú, és célja a társadalmi megbecsülés rombolása volt. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért ebben a vonatkozásban már nem nyújt védelmet. A bíróság ezért megállapította a lap főszerkesztőjének a büntetőjogi felelősségét.

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú határozat egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a vád tárgyává tett kijelentés a polgármester tevékenységével nem függ össze, a közélet vitatásán, illetve egy közszereplő bírálatához való jogon egyértelműen túlmutat. A bejegyzés nyilvánvalóan az emberi méltóságot sértő tényállítás, amely túllépi a szabad véleménynyilvánítás, a bírálat, a kritikai megállapítások büntetőjogi korlátját, célzatosan a magánvádló megsértésére irányuló kijelentés.

2. Az Alkotmánybíróság határozata

A jogerős határozattal szemben az elítélt nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben – többek között – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében garantált véleménynyilvánítási szabadságának sérelmét, továbbá a (2) bekezdés által védett sajtószabadság sérelmét állította.

Az Alkotmánybíróság a büntetőbíróság álláspontját a rágalmazási és becsületsértési ügyekben – az Alaptörvény hatályba lépését követő időszakban – alaphatározatnak számító 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban előírt, és azóta számos további határozatában konkretizált szempontok alapján bírálta felül. Az AB gyakorlatában a büntetőjogi korlátozástól védett szólások megítélésére kialakított teszt első lépcsője annak vizsgálata, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Második lépésként a bíróságoknak azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e: a közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. Amíg a tényközlések valóságtartalmának az alapjogi védelem szempontjából relevanciája van – a tudva valótlan tényközlések ugyanis védelmet nem élveznek –, addig az értékítéletek megengedhetőségére nézve magasabb az alapjogi tolerancia küszöbe. Az alapjogi védelem körén kívül csak azok az értékítéletnek minősülő kijelentések esnek, amelyek az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, azaz az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet. Végül vizsgálni kell, hogy a kijelentés nem tartozik-e az alapjogi védelem körén eleve kívül eső, megalázó célzatú, a magán- és a családi életet támadó közlések körébe (Indokolás [32] – [37]).

Az Alkotmánybíróság – az első minősítési lépcső vizsgálatakor – megállapította, hogy a bíróságok egyezően és helyesen ítélték meg, hogy az ügyben vizsgált közlés a közügyek vitatásához kapcsolódott, ezért a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalom alatt áll. Az inkriminált cikk egy önkormányzati képviselő tevékenységét, megnyilvánulásait vizsgálta, a Hatvanban létrehozandó főiskolával és útfelújításokkal kapcsolatban. Azzal azonban már nem értett egyet az Alkotmánybíróság, hogy a Horváth Richárd polgármesterre vonatkozó kijelentés a polgármesteri tevékenységével össze nem függő, és a közélet vitatásán kívül eső közlés lenne.

Az indítványozó az eljárás során maga is többször hivatkozott arra, hogy a közlés alapját egy személy közszolgálati jogviszonyának megszüntetése képezte, és a polgármesteri hivatalból való elbocsátásának „megalázó” körülményeire vonatkozóan került megfogalmazásra. Amint erre az Alkotmánybíróság több döntésében rámutatott, az inkriminált szövegrészt mindig a teljes szöveg kontextusában kell vizsgálni. Ez alapján pedig egyértelműen megállapítható, hogy annak célja az önkormányzat működésének a kritikája volt, vagyis a cikk az irónia és a túlzás eszközével élve bírálta az önkormányzat működését. Kétségtelen, hogy a vizsgált cikk elsődlegesen az egyik képviselő-testületi tag munkáját kritizálta, ugyanakkor a cikk utolsó bekezdésében az önkormányzat működését érintően megjelent a polgármester és a jegyző kritikája is. A szerző olyan kérdésekben fejtette ki a véleményét, amelyek a helyi közösséget foglalkoztatják, és a kifogásolt mondatrészben annak a véleményének adott hangot, amely szerint több, köztük a megnevezett önkormányzati alkalmazottnak a közszolgálati jogviszonyát „megalázó” módon szüntették meg. Lényeges szempont továbbá az is, hogy a polgármester részéről a kijelentés cáfolatára sor került, a helyi közösség a polgármester álláspontját a kérdésben megismerhette (Indokolás [40]-[42]).

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok az előírt alkotmányos szempontokat nem megfelelően értékelték, és ebből következően az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjog sérelmével terjesztették ki a rágalmazás bűncselekményének törvényi tényállásában szereplő „tényt állít” fordulatot az inkriminált mondatrészre. A közügyek vitájában a közhatalom gyakorlóját vagy közszereplő politikust érintő bírálat, értékítélet főszabály szerint nem lehet alapja büntetőjogi felelősségre vonásnak, kizárólag akkor, ha az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütközik, azaz a méltóságnak az emberi mivolt lényegét jogilag megragadó tartalmát sértik (Indokolás [43]-[44]).

Az AB határozat a panaszeljárás alapjául szolgáló büntetőügy befejezését követően bekövetkezett jogalkotási fejleményre utalással zárul. Eszerint a jogalkotó a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos szempontjaira tekintettel – összhangban az Alkotmánybíróság gyakorlatával – egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás esetén csak végső esetben lehet a büntetőjog eszközéhez folyamodni, és a Btk. 226. §-át a 2023. évi XXX. törvénnyel – 2023. június 2-ával – kiegészítette a következő rendelkezéssel: „Nem büntetendő rágalmazás miatt annak a cselekménye, aki az (1) bekezdésben meghatározottakat a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására.” (Indokolás [48]).

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az első- és másodfokú ítéleteket megsemmisítette.

3. Megjegyzések az AB határozatához

Az AB határozat alapján látható, hogy a büntetőbíróság a vád tárgyává tett kijelentés alapjogi vizsgálatának gyakorlatilag mindkét lépcsőjét tévesen mérlegelte: kizárta az adott kijelentés közügyek vitatásához kapcsolódását, továbbá értékítélet helyett valótlan tényállításnak minősítette azt. Bár az AB határozat e kifejezést nem használja, de dogmatikai szempontból a vád tárgyává tett kijelentést az ún. tényalapú értékítélet kategóriájába szoktuk sorolni [e kategóriához lásd Kovács Kriszta: Az Uj Péter-ügy – egy védett vélemény a tokaji borról. A közérdekű kérdést érintő becsületsértési eljárásokban mérlegelendő szempontokról. Jogesetek Magyarázata (JeMa)2011/4. 61-67.; Koltay András A Karsai-ügy. A történész véleménynyilvánítási szabadsága történelmi kérdésekben. Jogesetek Magyarázata (JeMa)2011/2. 68-71.]. Ennek lényege, hogy a nyilatkozatnak valós ténybeli alapja van (itt az adott személy közszolgálati jogviszonyának megszüntetése), amelyet aztán a nyilatkozó kritikusan minősít („nőket aláz”). A tényháttér és a kritikus értékelés összekapcsolódása mindig a teljes szövegkontextusból következtethető ki. A tényalapú értékítélet a Btk. rendszerében nem a rágalmazás, hanem a becsületsértés törvényi tényállásába illeszkedhet (Btk. 227. §), és a rá alkalmazandó alkotmányos mérce is lényegesen más, ahogy azt az AB határozat is megfogalmazta: ilyen esetben az emberi méltóság sérelmét kizárólag az alapozhatja meg, ha a megszólaló tagadja, kétségbe vonja az érintett emberi mivoltát, emberként kezelésének követelményét, másrészt az, ha az emberi természet legbensőbb köreibe hatol, öncélúan támadva a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat (Indokolás [47]).

Érdemes megjegyezni, hogy az e kérdésben alaphatározatnak tekinthető 13/2014. (IV. 18.) AB határozat szintén tényalapú értékítélettel kapcsolatban született. Az a határozat azonban abból a szempontból tartózkodó megközelítést követett, hogy az alapjogi minősítéssel kapcsolatos értékelési folyamat hiányosságai miatt állapította meg az alkotmányellenességet, és tartózkodott attól, hogy az inkriminált kijelentéseket konkrétan értékítéletnek és alkotmányosan nem büntethetőnek minősítse. Ezt a „hatáskört” akkoriban még kizárólag a büntetőbíróságnak tartotta fenn. Ezt a tartózkodó megközelítést – helyesen – a 29/2019. (XI. 4.) AB határozat haladta meg, amikor kimondta: „nincs akadálya annak sem, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közti mérlegelés eredményeképp eltérő következtetésre jusson, mint a támadott döntés. Épp ellenkezőleg: ez a felülvizsgálat valódi tartalma.” [a határozatot elemzi Botos Mihály Bálint – Gál Andor: Az Alkotmánybíróság határozata a véleményszabadság büntetőjogi korlátját tévesen megállapító bírósági döntések megsemmisítéséről. Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2020/1-2.]. Ezt a felfogást követi a jelen AB határozat is, amikor a vád tárgyává tett közlésről kimondja, hogy az nem tényállítás, hanem értékítélet, és elvégzi a büntetendőségi mérce szerinti mérlegelést is, megállapítva, hogy az emberi státuszt kétségbevonó bírálat nem történt. Ez a cselekmény tehát az alkotmányos szempontok alapján nem büntethető.

Utal a határozat a Btk. 2023. június 2-án hatályba lépett módosítására, a Btk. 226. § (3) bekezdésébe foglalt jogellenességet kizáró okra. Ezt a dekriminalizációs rendelkezést korábbi cikkünkben elemeztük: https://jogaszegylet.hu/jogelet/dekriminalizaltak-a-mediaban-elkovetett-ragalmazast-es-becsuletsertest/

A joghelyzet érdekessége, hogy az alapul fekvő büntetőügyben vád tárgyává tett cselekmény e Btk. rendelkezés alapján nem büntethető. Egészen pontosan nem is ezen rendelkezés, hanem – mivel az inkriminált kijelentés nem tényállítás, hanem értékítélet – a becsületsértéshez kapcsolt, a Btk. 227. § (3) bekezdésében azonos szöveggel meghatározott előírás alapján zárható ki a büntetendőség. Mivel azonban a büntetőügy a dekriminalizációs rendelkezés hatályba lépése előtt jogerősen lezárult, ezért a büntetőeljárás keretrendszerében a büntethetőségi akadály érvényesítésére már nincsen lehetőség. A jogerős határozattal szemben igénybe vehető felülvizsgálati eljárásban ugyanis – főszabály szerint – a jogerős határozat meghozatalakor hatályban volt anyagi jogi szabályok vehetők figyelembe [Be. 659. § (2) bekezdés]. Jelen ügyben tehát csak az alkotmányjogi panasz igénybe vétele nyújthatott jogorvoslatot. Hangsúlyozandó, hogy a vád tárgyává tett nyilatkozat a Btk. dekriminalizációs rendelkezése nélkül, a korábbi mércék szerint, az alapjogi szempontok helyes mérlegelésével is büntetlennek minősült.

Ugyanakkor az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre a Btk.-ban foglalt új jogellenességet kizáró ok világosabb „üzenetet” közvetít a büntetőbíróságok számára, az AB határozatkban foglalt mércékhez képest egy egyértelműen alkalmazandó norma képét ölti. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy az AB határozat nem teljesen helytállóan állapítja meg azt, hogy az új dekriminalizációs rendelkezés az alkotmányos szempontokkal és AB gyakorlatával teljesen összhangban lenne. A közügy-kapcsolat és a méltóságsértési mérce vonatkozásában igaz ez az állítás, azok az AB gyakorlatából fakadnak. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Btk. új rendelkezése alapján nem csak az értékítéletek, de a tudva valótlan tényállítások is – az egyéb feltételek mellett – büntetlenné válnak, márpedig az AB gyakorlatából éppen ennek ellenkezője fakad. A tényközlésekre nézve az alkotmányos büntethetőség alsó határát az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat óta, a mai napig változatlanul határozza meg: a tudva valótlan tényközlések nem részesülnek alkotmányos védelemben, ezért büntethetők, ahogy azok a tényközlések is, amelyek valótlanságát a nyilatkozó a rá irányadó gondosság elmulasztása miatt nem ismerte fel. Végül a jogalkotó döntése folytán, a Btk. módosítását követően – a sajtóban, a közügyek vitatása körében – az alkotmányos védelemben egyébként nem részesülő tényközlések is büntetlenné váltak. Ez azonban pusztán kriminálpolitikai döntés következménye, nem az alapjogi mércékből fakad.

A határozat száma: 3325/2024. (VII. 29.) AB határozat, a cikk IDE kattintva érhető el.

Forrás: Magyar Jogász Egylet

---