Szavazással is követhet el hűtlen kezelést a képviselő


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria kifejtette, hogy ha egy önkormányzati képviselő a versenyeztetésre vonatkozó törvényi előírások figyelmen kívül hagyásával, annak elmaradásával igenlően szavaz egy önkormányzati ingatlan eladásáról, azzal egyidejűleg belenyugszik az áron alul történő értékesítés (vagyonvesztés) lehetőségének bekövetkezésébe, és nem pedig könnyelműen bízik annak elmaradásában.

Az alapügy

A törvényszék ítéletével a VII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, ezért őt 1 év 8 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A XV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtetteként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, ezért őt 1 év 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Mindkét terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A VII. rendű és XV. rendű terheltet kötelezte – a többi terhelttel – egyetemlegesen az önkormányzat magánfél részére polgári jogi igény címén 131.700.000 forint és annak 2004. június 24. napjától járó törvényes kamata, az állam javára pedig 900.000 forint illeték megfizetésére. A magánfél ezt meghaladó igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.
Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 28-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. rendű és a XV. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta.

A VII. rendű és a XV. rendű terheltnek felrótt bűncselekményt hanyag kezelés vétségének minősítette, a társtettesi elkövetésre utalást mellőzte, és mindkét terheltet megrovásban részesítette. A megítélt polgári jogi igény összegét 123.010.000 forintra mérsékelte, egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. rendű és a XV. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a VII. rendű terhelt és védője az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját, a XV. rendű terhelt védője a 2017. évi XC. törvény (Be.) 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A VII. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elsődlegesen a büntetőeljárás elévülés miatti megszüntetését, másodlagosan a VII. rendű terhelt felmentését célozta.

Indokai szerint a VII. rendű terhelt nem követett el jogsértést, szabályszegést, a VII. rendű terhelttel szemben téves volt a gondatlan elkövetés megállapítása is, tévedése miatt. A szóban forgó ingatlanok esetében az általános pályáztatási kötelezettség alóli kivétel érvényesült, így nem sérült a vagyonkezelői kötelezettség, a terheltek a gazdálkodás során önkormányzati képviselői minőségben (a szavazatukért) nem vonhatók büntetőjogi felelősségre. Az indítvány szerint a VII. rendű terhelt szavazatainak leadásánál jóhiszeműen járt el, sem szándékosan, sem gondatlanul kárt nem okozhatott az önkormányzatnak, és nem is okozott.
A XV. rendű terhelt védőjének álláspontja szerint a XV. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmény büntethetősége elévült, ezért a XV. rendű terhelttel szemben a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetését indítványozta.

A Kúria döntése

A Kúria a VII. rendű terhelt és védője, valamint a XV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A hűtlen kezelés olyan szándékosan megvalósítható bűncselekmény, amely csak akkor állapítható meg, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy magatartása, és a tulajdonos oldalán bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés fennáll; vagyis a törvényi tényállásból az is következik, hogy a vagyoni hátrány elszenvedője végső soron a vagyon tulajdonosa lehet. Az önkormányzat tulajdonában álló vagyon – törvény erejénél fogva (ex lege) – az önkormányzat képviselő-testületére bízott. Ennélfogva a képviselő-testületre bízott önkormányzati vagyon a testület (tagjai) számára idegen vagyon.
Az irányadó tényállás szerint olyan testületi döntések meghozataláról, a döntésben igen szavazat révén való részvételről van szó, amely önkormányzati tulajdont képező, korlátozottan forgalomképes, műemléki ingatlanok esetében, versenyeztetési eljárás lebonyolítása nélkül, a határozatban szereplő vételáron, felhatalmazást ad a polgármester számára az E. Kft.-vel, és az A. Kft.-vel való adásvételi szerződések megkötésére, és hozzájárul a vételár megfizetését követően a vevők tulajdonjogának bejegyzéséhez.

A Kúria álláspontja szerint az ilyen vagyonelidegenítésről való testületi döntésben igen szavazattal résztvevő terheltek esetében a hűtlen (hanyag) kezelés megvalósulása szempontjából a törvényi tényállásba lépés kezdetét, az elkövetési magatartás (kötelességszegés) megkezdését a határozatról történő szavazás pillanata, a szavazat leadása jelenti.

Jelen ügyben nem lehet azt mondani, hogy az igennel szavazó terheltek tudattartalmának értelmi eleme – az igen szavazatuk leadását megelőzően – hiányzott. Ez pedig a következő volt: önkormányzati tulajdont képező ingatlan értékesítése, versenyeztetés nélkül, az előterjesztésben és a határozati javaslatban szereplő áron és vevő részére. Ha pedig a tudattartalom szempontjából az értelmi oldal megvan, akkor a hanyag gondatlanság eleve fel sem merülhet. Az értelmi oldal megléte esetében ugyanis az igennel szavazó tudattartalma – értelemszerűen – 3 lehetséges következményre vonatkozó: (forgalmi) értéken felüli áron történő elidegenítés, értékarányos elidegenítés, áron aluli értékesítés, elidegenítés. Itt válik kérdésessé az, hogy az igen szavazat egyes terheltek esetében az érzelmi viszonyulás körében tudatos gondatlanságot jelent (alappal bízhat-e abban, hogy a 3 lehetséges következmény közül csupán az első kettő következhet be), avagy belenyugszik abba, hogy akár áron (forgalmi értéken) alul történik az ingatlan eladása, és ezáltal akár vagyonvesztés is bekövetkezhet. Az eredmény elmaradásába vetett bizakodás a veszély mértékének felismerésével és az eredmény bekövetkezése valószínűségének az előrelátásával függ össze. Minél nagyobb a magatartással létrehozott s felismert veszély mértéke és minél nagyobb az eredmény bekövetkezésének előre látott valószínűsége, annál inkább köteles az elkövető a magatartás tanúsításától tartózkodni. Ha pedig az eredmény bekövetkezését valószínűnek tartja és a magatartást e felismerése ellenére is tanúsítja, az eredmény bekövetkezését értelmileg elfogadta. Az eredmény értelmi elfogadása mellett jelentőségét veszti annak érzelmi elutasítása, a „jószerencsében” bizakodás.

A Kúria álláspontja szerint a versenyeztetési eljárás kötelezővé tétele éppen azt a jogalkotói célt szolgálta, hogy az állami, önkormányzati vagyont érintően kiküszöbölje azt az esetlegességet, amely az áron alul történő eladás lehetőségét magában hordozza. Az ugyanis nem más, mint csupán szerencse elemen nyugvó, vakmerő bizakodás, és nélkülözi az igazolt ismeretet.
Az Áht. rendelkezése egyértelmű a tekintetben, hogy a vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni; a versenyeztetés elvárása valójában kívülállók számára is megismerhetővé, ellenőrizhetővé teszi egy adott döntés indokait, melynek célja nyilvánvalóan a legjobb ajánlat kiválasztása. Ha versenyeztetési eljárás keretében kerül sor akár egy kedvezőtlenebb ajánlat elfogadására, az nem jelent feltétlen bűnös szándékot, mivel indokai megismerhetők. Ez esetben ugyanis maga az eljárás rendje, törvényi szabályozásba illeszkedő feltételrendszere teremti meg a döntés jogszerűségét.
Ehhez képest, aki ilyen körülmények között a versenyeztetésre vonatkozó törvényi előírások figyelmen kívül hagyásával, annak elmaradásával igenlően szavaz a szóban forgó ingatlanok eladásáról, az egyidejűleg belenyugszik az áron alul történő értékesítés (vagyonvesztés) lehetőségének bekövetkezésébe, és nem pedig könnyelműen bízik annak elmaradásában. Ilyenkor ugyanis valójában az ilyen (igen) szavazatával a képviselő megkérdőjelezi a törvényi szintű szabályozás kockázat kiküszöbölő hatását, ezáltal pedig teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.
A versenyeztetés elmaradása esetén a vakmerőség, kockázati és szerencse elemek válnak a döntés részévé. Ez utóbbi viszont a közvagyont érintően nem megengedett.

Ekként a VII. rendű terhelt és a XV. rendű terhelt cselekményének törvényes minősítése jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, melyet mint önálló tettesek valósítottak meg.
Az eljárt bíróság a VII. rendű terheltet és a XV. rendű terheltet az régi Btk. alapján megrovásban részesítette. Ezen intézkedés alkalmazására elviekben bármely bűncselekmény miatt sor kerülhet. Jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány benyújtása mindkét terhelt esetében a Be. 651. § (2) bekezdésére tekintettel, javukra szólóan történt. Ehhez képest az alkalmazott joghátrány további vizsgálata a Be. 659. § (5) bekezdésének korlátjába ütközött.

A Kúria nem találta alaposnak a cselekmény elévülésére vonatkozó hivatkozásokat sem. Az elévülést félbeszakító egyes eljárási cselekmények között a régi Btk-ban meghatározott, VII. rendű terhelt esetében az 1. és 2. tényállási pontban, XV. rendű terhelt esetében a 2. tényállási pontban írt cselekmények kapcsán a három éves elévülési határidő nem telt el. A helyes minősítéshez igazodóan a cselekmény büntetési tételkerete két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, elévülési ideje – mindkét törvény alapján egyezően – nyolc év, így büntethetőséget megszüntető ok, miként a polgári jogi igény elévülése fel sem merülhet.

Ekként a Kúria a VII. rendű terhelt és védője, a XV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján mindkét terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A magyar kartelljog fejlődéséről szervezett szakmai konferenciát a GVH

A kartelljog hazai fejlődését járta körül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által életre hívott Magyar Compliance Akadémia (MCA) második rendezvénye. A szakmai esemény keretében a GVH szakértői és hazai jogi szakértők vitatták meg a kartelljog témakörét, kiemelten fókuszálva a jogterület fejlődésére – tájékoztott csütörtökön a versenyhatóság.