Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Ptk.-ban szereplő általános szerződési szabályok olyan jól illeszkednek az egyes kontraktustípusok igényeihez, hogy lehetővé teszik a részletekbe menő szabályozás elkerülését, az eltérő normák megfogalmazását, sőt mindezek ésszerű keretek között történő összegzését is. Ezt taglalja az Ars Boni jogi folyóirat írása.
Az új Polgári Törvénykönyv (új Ptk.) a szerződés tárgya szerinti csoportosítással, azaz a kontraktus alapján kifejtendő magatartások szerint tartalmazza az egyes szerződések szabályait. Az egyes szerződéstípusok bemutatásának céljával az ELTE ÁJK Jogi Továbbképző Intézetének aktuális szemináriumán Kisfaludi András, Fuglinszky Ádám és Takáts Péter elemezte a legfontosabb változásokat. Az előadók – és persze a jogalkalmazók – szerencséjére az általános szerződési szabályok olyan jól illeszkednek az egyes szerződési típusok, így különösen a tulajdonátruházó szerződések igényeihez, hogy lehetővé teszik a részletekbe menő szabályozás elkerülését, az eltérő normák megfogalmazását, sőt mindezek ésszerű keretek között történő összegzését is.
Az adásvétel legújabb sajátosságai
Különösen igaz ez a megállapítás, ha áttekintjük az adásvétel szabályait. Példaként említhető ezek általánosodásaként a jogszavatosság, ami a szerződések általános szabályai között kapott helyet. Hasonlóan a tájékoztatási kötelezettséghez vagy a vételár meghatározásához, ami feleslegessé teszi ezen szabályok megismétlését, s ez nem az egyetlen újítás a már hatályos kódexben. Az új Ptk. ugyanis általános szerződéstípusként akarja szabályozni az adásvételt, ami árutulajdon tárgyának, arra irányuló kötelem átruházására kell alkalmasnak lennie. Ellenben az 1959-es Ptk.-val, az új törvény így nem szabályozza a szállítási és a mezőgazdasági értékesítési szerződést, mely kontraktustípusok fogalmilag eddig sem voltak teljes mértékben elhatárolhatóak az adásvételtől.
Teljesen egységessé vált adásvételről azonban ezután sem beszélhetünk. Magyarország az ENSZ – az áruk nemzetközi adásvételéről szóló, Bécsben 1980. április 11-én megkötött – vonatkozó egyezményének továbbra is részese, így a Bécsi Vételi Egyezmény alkalmazási körébe tartozó esetekben továbbra sem az épp hatályban lévő Ptk.-t kell alkalmazni. A jogalkotó igyekezett tehát az egyezmény hatékonynak bizonyult megoldásait hasznosítani, természetesen nem tartotta indokoltnak a nemzetközi adásvételi szabályok alkalmazását a nemzetközi elemet nélkülöző ügyletekre.
Struktúra
Az új Ptk. Ötödik és a Hatodik Könyve konkrét rendelkezéseinek vizsgálata alapján kijelenthető, hogy érdemes odafigyelni a tulajdon-átruházásra, mint jogcímhez kötött származékos tulajdonszerzési módra. Látszólag ugyanis az új Ptk. eltérően szabályozza az eladó kötelezettségeit ingó esetében, ahol csupán a tulajdon átruházására van szükség; illetve ingatlanoknál, ahol tulajdon- és birtokátruházás is szükséges az adásvétellel elérni akart célhoz. Az 5:38. paragrafus alapján azonban ez az ellentét könnyen feloldható, hiszen ingóságok tulajdonának átruházásához már maga a dologi jogi normarendszer is előírja a birtokátruházást, így tehát értelmetlen lenne a szabály megismétlése az egyes kontraktusok körében. Fontos kiemelni azonban, hogy főszabály szerint ingatlan-átruházásához sincs szükség birtokátruházásra, ez a kötelezettség pusztán az adásvételi szerződésen alapul. Vagyis ez esetben a birtokátruházás teljesítésének csak kötelmi jogi hatása van, magához a dologi jogi hatás eléréséhez ez nem szükséges. Nem ez az egyetlen újdonság azonban a birtokátruházással kapcsolatban.
Fogalmi kérdések régen és most
Az 1959-es Ptk. az átadás fogalmát használta, amit a jogalkotó az új törvényben következetesen birtokátruházásra cserélt mind a dologi jogi, mind ezzel összhangban a kötelmi jogi szabályok vonatkozásában. Ennek oka, hogy az eladó kötelezettségének teljesítését nem pusztán a dolog fizikai átadásával teljesítheti, hanem bármely más módon, ami a birtokátruházás fogalmi körébe tartozik. A birtokátruházás tehát egy ügyleti természeti jogi tényként definiálható, ami a felek akaratán alapszik. Ez alatt a létező és ép akaratot kell érteni, nem csupán a „fizikai odakerülést”. A Kisfaludi András által említett példával szemléltetve mindez azt jelenti, hogy egy gépjármű adásvételi szerződése során az semmiképpen nem tekinthető adásvételi átadásnak, ha a vevő becsenget az eladó lakásába, ahol csak annak gyermeke nyit ajtót, majd ezután a gyermektől elkért kulcs segítségével elviszi a garázsból az ott parkoló autót.
| Új Ptk – társasági- és cégjogi változások |
|---|
|
Az új Ptk. alapjaiban változtatta meg a társasági jog és a cégjog szabályait. A 2014. május 20-i szakmai előadáson és konzultáción szó lesz a gazdasági társaságok szervezetének és működésének változásairól, valamint arról is, hogyan érinti az új törvény a 2014. március 15. előtt alapított cégek működését. Előadóink kitérnek a Ptk.-ból kimaradó szabályok miatti új szabályozás kérdéskörére is. Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, dr. Kenesei Juditnak, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága kollégium-vezető helyettesének és dr. Noctha Tibornak, a PTE egyetemi docensének. Jöjjön el 2014. május 20-án szakmai konferenciánkra! Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
Mindezekkel szemben viszont nem változik a dolog fogalma, ami megmarad a régi Ptk. általi formában, vagyis az – szűk kivételtől eltekintve – csak birtokba vehető testi tárgy lehet. Hogy ez kardinális kérdés-e avagy sem mindannak tükrében, hogy tulajdonjog tárgya csak dolog lehet, adásvétel tárgya pedig csak az, ami tulajdon tárgya lehet, a válasz meglepő: nem. Mert bár az adásvételi szerződés a tulajdonátruházó kontraktusok között helyezkedik el a Ptk.-ban, az nem csak tulajdon-átruházási szerződés lett. Így ugyan jogon és követelésen nem lehet tulajdonjog, azok mégis szoros kapcsolatban állnak az adásvételi szerződés szabályaival, tekintve, hogy a jog- és követelésátruházó szerződésekre a Ptk. az adásvétel szabályait rendeli alkalmazni.
„Jogalkotói túlkapás”?
Annak megválaszolásához, miszerint túl messzire ment-e a jogalkotó, a választ – mint oly sok más esetben is – a Ptk. szerkezetében érdemes keresni. Jól látható, hogy a törvény a Hatodik Könyv harmadik részében külön cím alatt szabályozza a tulajdonátruházó szerződéseket, ellenben mindez korántsem jelenti azt, hogy a Ptk. más részeiben ne találhatna a jogalkalmazó tulajdon-átruházásra alkalmas kontraktusokat. Kiváló példa a társasági szerződés, ami azonban épp abban különbözik az egy közös helyen összegyűjtött társaitól, hogy a funkciója elsődlegesen nem a tulajdon-átruházásban keresendő. Érdemes tehát az esetlegesen felmerülő „jogalkotói túlkapást” is e rendszerben értékelni, amellyel kapcsolatban kontraérvként említhető a társasági jogi üzletrész-átruházási szerződés, amit a hasonlóságok ellenére sem illettek adásvételi szerződés elnevezéssel. Így jóllehet – Kisfaludi András szavaival élve – „maradtak egyenetlenségek”, a megoldás értéke épp az, hogy a változásokkal elérni akart cél a megszokott és jól működő tulajdon-átruházási struktúra legcsekélyebb felborítását vonja maga után.
Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere. |
|---|
