Van-e helye felülvizsgálatnak előkészítő ülésen meghozott jogerős ügydöntő határozat ellen?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Be. 565. § (1) és (2) bekezdésében foglalt eljárási szabály megsértése miatt nem lenne helye felülvizsgálatnak akkor sem, ha e szabály megsértésével valóban hátrányosabb büntetést szabott volna ki a bíróság az ügyész által indítványozottnál. Ennek a szabálynak a megsértése ugyanis nem szerepel a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt, egyben a 649. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között.
Az alapügy
A törvényszék ítéletében a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében, ezért három év két hónap szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.
Az előkészítő ülésen meghozott jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja és a (2) bekezdés d) pontja szerinti okból. Abban kifejtette, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartama törvénysértő, mivel az ügyet előkészítő ülésen, „ügyészi kiegyezés” alapján bírálták el, és az ilyen esetben kiszabható szabadságvesztés nem haladhatja meg a három évet.
A törvényszék a II. rendű terhelttel szemben előkészítő ülésen hozott ítéletet. Erre tekintettel eljárásában a 2018. július 1. napján hatályba lépett 2017. évi XC. törvény (Be.) 868. §-ára tekintettel a LXXVI. Fejezet rendelkezéseit (Be. 499-508. §) alkalmazta.
Az adott ügyben az előkészítő ülésen az ügyész a vádat alátámasztó bizonyítékok megjelölését követően indítványt tett a terheltekkel szemben kiszabandó büntetés, illetve alkalmazandó intézkedés nemére és mértékére arra az esetre, ha a terheltek bűnösségüket a vádirattal egyezően beismerik; a II. rendű terhelttel szemben három év két hónap börtönbüntetés kiszabását indítványozta.
A Be. 500. § (2) bekezdésében írt kioktatás után a II. rendű terhelt úgy nyilatkozott, hogy a tárgyaláshoz való jogáról lemond, bűnösségét elismeri, emellett védője is kérte a beismerő nyilatkozat elfogadását. Ezért a bíróság a terhelt bűnösségét beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadta, majd ítéletet hozott, melyet az ügyész is, valamint a II. rendű terhelt és védője is tudomásul vett. Ezért a törvényszék megállapította, hogy az ítélet ugyanezen a napon jogerőre emelkedett.
A Kúria döntése
A bíróság akkor, ha a Be. LXXVI. Fejezete szerint jár el, és a bűnösséget kimondó ítéletét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, valamint az eljárás ügyirataira alapítja, a Be. 565. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az ügyésznek a Be. 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványa tartalmaz.
Megjegyzi a Kúria, hogy akkor sem lenne helye felülvizsgálatnak, ha e szabály megsértésével valóban hátrányosabb büntetést szabott volna ki a bíróság az ügyész által indítványozottnál. Ennek a szabálynak a megsértése ugyanis nem szerepel a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt, egyben a 649. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között.
Ez a rendelkezés, illetve a korábbi Be. XXVI. Fejezetében szabályozott tárgyalásról lemondás szabályai 2018. július 1. napjától már nincsenek hatályban; a hatályos Be., valamint Btk. ezt a jogintézményt nem tartalmazza, ezért nem helytálló az a terhelti érvelés sem, amely erre alapozva a szabadságvesztés vele szemben kiszabható mértékének felső határára vonatkozott.
A Btk. 83. § (1) bekezdése szerint a Be. XCIX. Fejezete szerinti eljárásban az egyezség jóváhagyása esetén a büntetés kiszabásakor a 82. § (2) bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell alapul venni.
A Be. XCIX. Fejezetében szabályozott, az egyezség esetére irányadó külön eljárás szabályai és így a Btk. ezen rendelkezése azonban a terhelttel szemben nem voltak alkalmazhatóak, mivel a vádemelésre vele szemben nem a Be. 424. § (1) bekezdése alapján – azaz az ügyészség és a terhelt között a vádemelés előtt megkötött egyezségre tekintettel – került sor; az egyezség esetén folyó eljárás szabályai nem azonosak az előkészítő ülésen a bűnösség beismerése esetén folyó eljárás szabályaival. Emellett a kiszabott büntetés még a külön eljárásban sem sértette volna meg a Btk. idézett rendelkezését, mivel az csak a büntetési tétel alsó határára nézve tartalmaz rendelkezést.
Ekként a Kúria a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.
(kuria-birosag.hu)
