Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Igencsak megosztja a jogászközönséget a dologi hitelbiztosíték, illetve a zálogjog: van, aki szenvedélyesen érdeklődik iránta, de akad, aki legszívesebben inkább nem is akarna tudni a létezéséről. Ők, ha lehet, inkább nem is foglalkoznak ilyen szerződésekkel. A dologi hitelbiztosítékok kérdéskörét Menyhárd Attila elemezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Wolters Kluwer Kft. közös konferenciáján – előadását az Ars Boni jogi folyóirat összegezte.
Lényeges változás az új Polgári Törvénykönyvben (Ptk.), hogy a legjelentősebb dologi hitelbiztosíték, a zálogjog a dologi jogi könyvbe került. A kodifikáció során öt kulcskérdés merült fel, amelyek megválaszolása elengedhetetlen volt a dogmatikai alapokhoz:
1. A tulajdon- és az idegen dologbeli jog, vagy a korlátolt dologi jogok megkülönböztetésén alapuló rendszer rögzítése. Ez első ránézésre banális, de van létező alternatívája, például az angolszász rendszerben.
2. A tulajdonjog tárgyainak meghatározása.
3. Az ingó dolgok tulajdonjogának az átruházása, illetve az ingóságokon keletkező jogok alapítása.
4. A dologi hitelbiztosítékok szerkezete.
5. A nyilvántartások szerepe: elsősorban az ingatlan-nyilvántartás, de általánosságban is a nyilvántartásoknak a dologi jogok alakításában és átruházásában betöltött szerepe.
A fiduciárius hitelbiztosítékok
A dologi hitelbiztosítékokkal kapcsolatban egy nagyon komoly gyakorlati kérdést kellett eldönteni. Ez pedig úgy szólt, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékok a magyar jog számára befogadhatóak-e vagy sem. Magyarán, hogy a biztosítéki célú tulajdon-átruházás és engedményezés, valamint a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása elfogadható alternatív hitelbiztosíték lehet-e a hagyományos zálogjog mellett. Ez a kérdés már legalább 20 éve része a bírói gyakorlatnak.
A biztosítéki célú engedményezés lényege, hogy az adós egy harmadik személlyel szembeni követelését engedményezi a hitelezőnek, aki azt akkor hajthatja be, ha az adós nem fizet. Az elfogadhatóság első körben akkor volt kérdéses, amikor az a probléma merült fel, hogy ha felszámolás alá kerül az adós, akkor az ő hitelezője beszedheti-e a jövőben keletkező és biztosítéki célra átengedett követeléseket. Először az volt a gyakorlat, hogy a jövőbeni követelés esetében ez nem lehetséges. Azt érzékelték ugyanis: nincs rendben, ha valaki – még a hitelezői kielégítési sorrend előtt – egyszerűen kiveszi azt, ami a jövőben keletkezik, azt mondva, „köszönöm ez az enyém, a többivel ti meg boldoguljatok”. Később a gyakorlatban ez úgy korrigálódott, hogy lehet jövőbeni követeléseket engedményezni, de ha ez biztosítéki célú engedményezés, akkor a hitelező csak a biztosított hitelezők rangsorában kerül a kielégítési sorrendbe.
A vételi jog kapcsán kérdéses volt, hogy zálogjognál köthető-e biztosítéki céllal vételi jog, avagy sem. Erre is megadta a választ a gyakorlat: biztosítékú célú tulajdon-átruházás elfogadható hitelbiztosíték gyanánt. Az adós tulajdont ad biztosítékként, mivel a dolgot (ingót vagy ingatlant) átruházza a hitelezőre, ugyanakkor visszavásárlási jogot biztosítanak neki: ha megvan a pénze, akkor visszavásárolja, ha nem, akkor a dolog marad a hitelezőnél. Ezzel ez utóbbi lényegében a legerősebb dologi biztosítékot, a tulajdont szerzi meg. Ez a kérdés a gyakorlatban is nagyon sok bizonytalanságot okozott. Egyaránt voltak ezt elfogadó és elutasító döntések. Zavarba ejtő, hogy amelyik nem fogadta el, az épp egy büntetőbírósági ítélet volt. A szerződés színleltsége alapján indítottak intellektuális közokirat-hamisítást azzal, hogy a vevő tulajdonosként jegyeztette be magát az ingatlan-nyilvántartásba, pedig ez egy érvénytelen szerződés volt. A kodifikációra hárult a kérdés eldöntése, ennek eredménye pedig az, hogy a szerződésjogi szabályok körében a fiduciárius hitelbiztosítékokat, a biztosítékú célú tulajdon-átruházást, engedményezést és vételi jog alapítását immár semmisnek tekinti a szabályozás.
| Új Ptk – társasági- és cégjogi változások |
|---|
|
Az új Ptk. alapjaiban változtatta meg a társasági jog és a cégjog szabályait. A 2014. május 20-i szakmai előadáson és konzultáción szó lesz a gazdasági társaságok szervezetének és működésének változásairól, valamint arról is, hogyan érinti az új törvény a 2014. március 15. előtt alapított cégek működését. Előadóink kitérnek a Ptk.-ból kimaradó szabályok miatti új szabályozás kérdéskörére is. Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, dr. Kenesei Juditnak, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága kollégium-vezető helyettesének és dr. Noctha Tibornak, a PTE egyetemi docensének. Jöjjön el 2014. május 20-án szakmai konferenciánkra! Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
A zálogjog központi szabályozása megtiltja az adós és a hitelező az irányú megállapodását a kielégítési jog megnyílta előtt, hogy ha az adós nem fizet, akkor a hitelező megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. Ebben az esetben tehát nem csak megállapodnak a közvetlen tulajdonszerzésben, hanem az meg is történik még jóval a kielégítési jog megnyílta előtt. Ez a két gondolat nem egyeztethető össze egymással. A biztosítéki célú tulajdon-átruházás semmissége pedig – logikusan – magával hozta a biztosítéki célú vételi jog és engedményezés semmisségét is. Ezeket viszont a szabályozás megpróbálja megfelelő módon pótolni, például a követelésen alapított zálogjognál. Ennek célja az volt, hogy biztosítéki célú engedményezéssel (amit általában elfogadható és normálisan alkalmazott hitelbiztosítéknak tartunk) egyenértékű megoldást adhasson a zálogjog.
A zálogjog fogalma egyébként nem változott, maradt ugyanaz, mint eddig. Más hitelezőket megelőző, kielégítési elsőbbséget biztosító jogról van szó, amit a szabályozás korlátolt dologi jogként és értékjogként tételez. Érvényesítése – főszabály szerint – bírósági végrehajtással történik, de továbbra is megmaradnak az azon túli érvényesítési lehetőségek (pl.: a zálogjogosult általi értékesítés). Egy másik módja az, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogjogosult megszerzi, de csak a kielégítési jog megnyílta utáni megállapodás alapján.
Az önálló zálogjog
Ami magát a zálogjogi szabályozást illeti, első ránézésre is három változás figyelhető meg, eltűnik a rendszerből az önálló zálogjog, a vagyont terhelő zálogjog, a harmadik pedig a keretbiztosítéki zálog.
Az önálló zálogjogot – a gyakorlati tapasztalatok szerint – kétféle helyzetben alkalmazzák. Az egyik a hitelrefinanszírozás, amikor a hitelező maga is hitelből fedezi a hitelnyújtást, így az önálló zálogjogot tovább engedheti, biztosítékul saját hitelezőinek. Az önálló zálogjognak tehát ez az elfogadott és normális alkalmazása. Ezen kívül viszont, úgy tűnik, a gyakorlatban az önálló zálogjogot legalább a homályos vagy szürke, de lehet, hogy még inkább a feketébe hajló tranzakciók esetében alkalmazták. Feltételezve, hogy azt akarták: keletkezzen egy hitelezői pozíció, de nem akarták, hogy kiderüljön, ez milyen jogcímen, milyen alapon és hogyan keletkezett. A jogalkotó ezért úgy ítélte meg, hogy az önálló zálogjogra igazából nincs is szükség. Hitelek refinanszírozása esetében az önáll zálogjoggal azonos lehetőséget biztosít a szabályozás a különvált zálogjogban: lehetővé teszi, hogy a hitelezés biztosítékául kapott zálogjogot a hitelező a saját hitelezőjére átruházza.
A teremből kivitt székre már nem érvényes a zálogjog
A vagyont terhelő zálogjog
A vagyont terhelő zálogjogot kiváltja egy zálogjogi megoldás: a felek a zálogtárgyakat nagyon rugalmasan, körülírással is meghatározhatják. A tapasztalatok szerint a vagyont terhelő zálogot nagyon széles körben alkalmazták, de problémát jelentett annak megállapítása, hogy vajon milyen biztosítéki értéke van egy olyan zálogjognak, amit még nem konkretizáltunk vagyontárgyakra, és amiről még nem tudjuk, hogy amikor konkretizáljuk, milyen tárgyak vannak a vállalkozás vagyonában. Mivel ugyanezt a megoldást képes nyújtani a szabályozás körülírással, tulajdonképpen erre a zálogjogi formára – a jövőt illetően – nem volt szükség.
A keretbiztosítéki zálogjog
A keretbiztosítéki zálogjog nem tűnt el a rendszerből, csak nem érdemes külön nevesíteni, hiszen a felek nemcsak a zálogtárgyakat határozzák meg szabadon, hanem azokat a követeléseket is, amelyeket a zálogjog biztosít. Egy jogviszonyra, több jogviszonyra történő utalással bárhogy lehet felső összeghatárt is szabni rá. A szabályozás csak a fogyasztói zálogszerződéseknél várja el a felső összeghatárt, egyébként nem.
A zálogjogosulti bizományos
Megjelent még egy új intézmény a szabályozásban, mégpedig a zálogjogosulti bizományos. Létrehozására azért volt szükség, mert a tranzakciós gyakorlat folyamatosan felvetette ugyanazt a problémát: ha például több hitelintézet finanszíroz valamilyen projektet, akkor azt szeretnék, ha később akadna egy jogosult arra, hogy a zálogjogból fakadó jogokat gyakorolja és a kötelezettségeket teljesítse.
A zálogjog keletkezése és a hitelbiztosítéki nyilvántartás
A zálogjog keletkezése két logikai lépcsőt feltételez, ami összesen három elemet tartalmaz. Ami az előbbieket illeti, az a zálogjog alapításának és létrejövetelének a megkülönböztetése. Ahhoz, hogy létrejöjjön a zálogjog, a zálogkötelezettnek meg kell alapítania és meg kell szereznie a rendelkezési jogot a zálogtárgy felett. A kettébontást az indokolja, hogy az adás-vételi szerződések esetében is normálisnak tartjuk, ha eladunk valamit, amit amúgy még nem hoztunk létre. Ez nem okoz problémát, mert a dolgot a szerződés teljesítésekor kell szolgáltatni. Ám ha ezt mégsem tudjuk – mert például nem sikerült megszerezni a tulajdont –, akkor szerződésszegésért kell helytállnunk. Ezzel párhuzamos született az a gondolat, miért ne alapíthatnánk zálogjogot akkor is, ha a rendelkezési jogot még nem szerezte meg a zálogkötelezett, különösen, ha a zálogtárgyat éppen abból a hitelből szeretné megvásárolni, amit biztosítékként engedünk.
A zálogjog alapítása során a felek nagyon nagy szabadsággal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy lehet egy vagy több, fennálló és jövőbeni követelésekre is zálogjogot alapítani, ez a követelés lehet feltétlen vagy feltételes is. Azon túl, hogy ez a követelés meghatározható legyen, az egyetlen elvárás, hogy pénzkövetelésre vonatkozzon. Ha azonban véletlenül mégis úgy sikerül zálogjogot alapítani, hogy például egy dolog kiadása iránti követelésre lenne biztosíték, ez nem teszi érvénytelenné a zálogalapítást, csak annyit jelent, hogy a zálogjogot a követelés nem teljesítéséből fakadó kártérítési igényre megalapított biztosítéknak tekintjük.
A zálogtárgy meghatározását is széles körben biztosítja a szabályozás. Bármilyen forgalomképes dolog, jog vagy követelés lehet zálogjog tárgya, amit körülírással is meg lehet határozni. Például, ha a teremben lévő székeket zálogosítjuk el, akkor egy adott időpillanatban azokon a székeken létezik a zálogjog, amelyek a teremben vannak. Ha kivisznek egyet, azon már nincs, de ha behoznak egyet, azon pedig lesz. Ez tulajdonképpen a vagyont terhelő zálogjoghoz hasonló.
Maga a zálogjog alapítása szintén kétmozzanatú: szükség van egy szerződésre vagy jogszabályra, ami megteremti a jogcímet, és szükség van egy dologi aktusra (kézi zálog esetén a dolog átadása, jelzálogjogok esetén pedig valamilyen nyilvántartásba való bejegyzés). Ingatlanok esetében ingatlan-nyilvántartásba, lajstromozott dolgokéban abba a nyilvántartásba, ahol pedig nincsen ilyen, ott a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön a zálog.
A hitelbiztosítéki nyilvántartással kapcsolatban (ami több egy zálogjogi nyilvántartásnál, mert például a tulajdonjog-fenntartás is csak akkor válik harmadik személlyel szemben hatályossá, ha ebbe a nyilvántartásba bejegyezték) a fő kérdés az volt, hogy pontosan milyen is legyen ez a nyilvántartás. Az eredeti koncepciót a Ptk.-szabályozás is visszatükrözi: ez egy olyan nyilvántartás legyen, ami bárki számára könnyen hozzáférhető, könnyű a bejegyezés és a törlés. Az ideáltípus egy interneten elérhető, regisztráció után szabadon hozzáférhető nyilvántartás lenne, ahol természetesen nem arról van szó, hogy a kötelezett hozzájárulása nélkül lehet bejegyezni vagy a jogosult hozzájárulása nélkül lehet bármit törölni, de a felek ezt egész egyszerűen, tranzakciós költségek nélkül meg tudnák tenni. Jóllehet ezzel elveszítjük a nyilvántartás közhiteles jellegét, de a tapasztalat alapján az ingó zálogjogi nyilvántartás egyébként sem tud igazán közhitelesként működni.
Megszületett ugyan a szabályozás, bár a nyilvántartáshoz való ingyenes hozzáférés még nem tudott megvalósulni. Lényegi sajátossága, hogy ez a nyilvántartás nem a jogot tartja nyilván, hanem a zálogjogot, tehát azt, hogy a zálogalapításhoz szükséges nyilatkozatokat a felek megtették. Azt nem tudjuk, van-e zálogjog vagy nincs, de nem is tudhatjuk, hiszen ha a zálogkötelezett nem szerzett rendelkezési jogot a zálogtárgy felett – ami a nyilvántartáson keresztül nem ellenőrizhető –, akkor igazából annak ellenére sincs zálogjog, hogy ezt a nyilvántartásba bejegyezték. A felek a rendszert regisztráció után használhatják, ami a közjegyzőn keresztül történik, azonossági nyilatkozattal. A rendszer csupán tulajdonfenntartás esetén működik egy kicsit másképp, mert a vevőnek nem kell feltétlenül regisztráltnak lennie.
Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere. |
|---|
