Özvegyi nyugdíj holtnak nyilvánítás esetén


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Tny. 47. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy az egyéves időtartam az igényérvényesítésre nyitva álló határidő lenne, csupán az, hogy az ideiglenes özvegyi nyugdíj a halál időpontjától számítottan legkevesebb egy évig folyósítható.

Az alapügy

A felperes 2011. november 6-án bejelentette a Rendőrkapitányságon, hogy a tőle külön élő férje 2011. október 23-át követően ismeretlen helyre távozott és azóta nem adott életjelet magáról.

A Rendőrkapitányság az eljárását 2012. február 8-án befejezte. A felperes 2016. október 24. napján eltűnt férje holtnak nyilvánítása iránt terjesztett elő kérelmet. A bíróság a 2017. március 13. napján kelt végzéssel a felperes házastársát 2011. november 15. napjától holtnak nyilvánította.

A társadalombiztosítási szerv a felperes elhunyt házastársa jogán előterjesztett ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti igényét elutasította, egyben 2016. november 1-től özvegyi nyugdíjat állapított meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szó 1997. évi LXXXI. törvény (Tny) 45. § (1) bekezdése, 47. § (1)-(3) bekezdései és a 44. § (1) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy a felperes 2017. május 23. napján, vagyis a jogszerző elhalálozását követő egy éven túl terjesztette elő igényét, a házastársa eltűnésekor azt nem jelentette be, ezért az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti igénye elutasításra került.

A Kúria döntése

A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével, amely szerint a Tny. 47. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy az egyéves időtartam az igényérvényesítésre nyitva álló határidő lenne, csupán az, hogy az ideiglenes özvegyi nyugdíj a halál időpontjától számítottan legkevesebb egy évig folyósítható (Mfv. III. 10.337/2018., Kfv. X. 37606/2018., stb.).

Ellenkező értelmezés mellett az ideiglenes özvegyi nyugdíj nem lenne megállapítható mindazok számára, akik önhibájukon kívül a halált követő egy év elteltével szereznek tudomást a jogszerző haláláról vagy csak ezt követően tudják a halál tényét igazolni. Ez sértené a Tny. 1. § (1) bekezdésében rögzített alapelvet, miszerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer a biztosított elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján biztosít nyugellátást (Mfv.III.10.337/2018/4.).

Az özvegyi nyugdíj a jogszerző halála, mint egyik jogosultsági feltétel fennállta esetén igényelhető. A házastárs halála fogalmi körébe tartozik az eltűnés is akkor, ha az eltűnés okán a halál időpontját a bíróság jogerős döntésében állapítja meg. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapíthatóságának feltétele a halál időpontjának pontos ismerete.

A Tny. rendelkezései alapján különbséget kell tenni, ha a jogszerző halálának időpontja okirattal igazolható, illetőleg ha a jogszerző halálának időpontját anyagi jogszabályok alapján bíróság állapítja meg. Amennyiben a jogszerző halálának időpontja okirattal (halotti anyakönyv) igazolható, úgy az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti igény bejelentésére a halál ismert időpontjától kezdődően egy éven belül kerülhet sor.

Amennyiben a halál időpontjának megállapítására utólagosan, bírósági határozattal kerül sor, úgy az igénybejelentésre csupán a halál vélelmezett időpontját is tartalmazó jogerős bírósági határozatról való tudomásszerzést követően nyílik meg a lehetőség egy éven belül az igény bejelentésére.

A felperes önmagában azért, mert önhibáján kívül csak később szerez tudomást a jogszerző halálának időpontjáról, nem eshet el az ideiglenes özvegyi nyugdíjtól. Amennyiben az igénylő a holtnak nyilvánító bírósági határozat jogerőre emelkedését követő 6 hónapon belül benyújtja ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti kérelmét, úgy a hozzátartozói nyugellátást az eredeti igénybejelentés napjának figyelembe vételével kell megállapítani.

Ha a hozzátartozói nyugdíj igény benyújtásakor a jogszerző halálát bizonyító okirat ugyan nem áll rendelkezésre, de az ellátást igénylő bizonyítja, hogy az eltűnés megállapítását, a holttá nyilvánítást bíróságnál kezdeményezte, úgy a hatóságnak az eljárást fel kell függesztenie. Ebben az esetben a bírói határozat jogerőre emelkedését követő 6 hónapon belül nyújthatja be az igénylő a halál tényét megállapító vagy holttá nyilvánító jogerős bírói határozatot, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek pedig az eredeti igénybejelentés napját alapul véve az igénybejelentéskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell eljárnia.

Ez a kedvezmény szabály a túlélő házastárs részére csak lehetőséget biztosít az özvegyi nyugdíj igénylésére, kötelezettséget nem, kötelezettséget csak a társadalombiztosítási szerv vonatkozásában tartalmaz. A fentiek szerint a felperes az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti kérelmét határidőben terjesztette elő.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. április 19.

Csökkenő kkv terhek, szigorítások a közreműködők tevékenységében – Módosult az ESG törvény

Négy hónappal az új ESG törvény elfogadását követően jelent meg a törvény első módosítása, amely számos ponton átalakítja, illetve kiegészíti az ESG adatszolgáltatásra, a nyilvántartásokra és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát (SZTFH) megillető hatósági jogkörökre vonatkozó rendelkezéseket. A módosításról Györfi-Tóth Péter, partner, a DLA Piper Hungary ESG szakterületének vezetője és Dránovits Dóra, a DLA Piper Hungary szenior ügyvédje készítettek összefoglalót.