Foci, foci, foci – könyvben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hétről hétre neves futballcsapatok és sztárjátékosok mérkőzéseit kísérhetjük figyelemmel a televíziós csatornákon. Történetüket ma már sportkönyvek tucatjai is megismertetik a szurkolókkal. Közülük három színvonalas kötetet ajánlunk a focibarátok figyelmébe.


A Liverpool története 10 meccsben

Egyedi módot választott Jonathan Wilson, a kötet szerzője, hogy bemutassa az 1892-ben alapított neves angol futballklub sztoriját. Kiválasztott tíz legendás mérkőzést, hogy leírásukon keresztül vázolja fel az egyesület egy-egy korszakát. (Ő a szerzője a Futballforradalmak című kiváló munkának is, melyről az Ügyvédvilág 2015/5. számában írtunk bővebben.) Ugyan nem biztos, hogy ezek voltak a Liverpool FC legjobb vagy legizgalmasabb meccsei, ám valamilyen szempontból meghatározóak a múlt vagy a jövő szempontjából: egy periódus lezártátf vagy kezdetét jelentették.

[multibox]

A 2005 májusában rendezett Bajnokok Ligája-döntő, mely a könyv tizedik, utolsó elemzett mérkőzése, igencsak izgalmasra sikerült. Olyannyira, hogy a futballtörténelem egyik legérdekesebb találkozójának számít. Isztambulban a Pool ellenfele a nála jóval esélyesebb AC Milan volt, olyan világsztárokkal felvértezve, mint Maldini, Pirlo, Kaka vagy Sevcsenko. És olyan sztáredzővel, mint Carlo Ancelotti (akit 2017 szeptember végén a Bayern München kispadjáról állítottak fel). Maldini az első percben megszerezte a vezetést, és a félidőben már 3-0 volt az olaszok javára. De aztán a Liverpool legendája, Steven Gerrard fejjel szépített, majd az egyenlítés is sikerült Šmicer és Xabi Alonso révén. A hosszabbítás már nem hozott gólt, és a tizenegyespárbajban a Rafael Benitez irányította angol csapat bizonyult jobbnak. Hatalmas fordulat, nagy meglepetés, a történteket pedig máig lehet elemezni. Ezt teszi a szerző is, aki a helyszínen élte át a bravúros feltámadást. (Ancelotti is próbálta megadni a magyarázatot a vereségre könyvében, melyről részletesen itt írtunk.)

A kötetben képzeletben ott lehetünk 1899 tavaszán, az Aston Villa elleni 5–0-s mérkőzésen, vagy az 1973-as Crvena Zvezda elleni 1–2-es találkozón, de az 1991-es háziderbin, az Everton elleni 4–4-en is. Wilson olvasmányosan meséli el nekünk a sikeredzők: Bill Shankly, Bob Paisley, Kenny Dalglish munkamódszerét, taktikáját. Ám legfőképp a fejlődési ív az érdekes, miként vált a Liverpool az iparvidék munkásainak kedvencévé, sokszoros angol bajnokká és kupagyőztessé, sőt európai sikereket elérő nagycsapattá, melynek a mai napig milliók drukkolnak Amerikától Ázsiáig.

(A 2005-ös Liverpool–Milan összefoglalója itt látható a YouTube-on. 

Luis Suarez: Minden határon túl – Az én sztorim

„Tudom, hogy a harapás sokakat elborzaszt, de viszonylag ártalmatlan. Vagy legalábbis azok a harapások, amelyeket én követtem el.” A labdarúgás világában járatlan olvasó bizony soha nem találná ki, hogy ezeket a szavakat egy labdarúgó mondta, de aki nyomon követte az elmúlt évek futballtörténéseit, bizony egyből rávágja: ez a két mondat, bizony, csakis Luis Suarez szájából hangozhatott el. Mert ez a harmincéves kiváló uruguayi csatár, sajnos, azzal a különleges tettével vétette magát észre, hogy a pályán megharapta az ellenfél egyik játékosát. Nem egyszer, hanem háromszor is! Előbb a holland bajnokságban, majd az angolban, harmadszor pedig a világbajnokságon, 2014-ben, amikor a világ szeme előtt az olasz védő, Chiellini bal válla bánta…

Suarez őszinte megbánással vall tetteiről e kötetben: feleségével, pszichológusával százszor is átrágta magát a történteken, és úgy látja, mára már kellően lehiggadt ahhoz, hogy ilyesmi soha többé ne forduljon vele elő. Érdekesség, hogy pályafutására a visszaemlékezést nem a megszokott módon, gyerekkorával kezdi a kötetben, hanem rögtön e felütéssel, ami talán az olvasót is a legjobban érdekli: miért volt benne éveken át ez a szokatlan vad indulat, és vajon tényleg végleg lezárult-e „harapás-korszaka”.

A könyvben azért megismerhetjük szegény gyerekkorát, kapcsolatát első nagy szerelmével, Sofival, aki később felesége, gyermekei anyja lett. Emlékezik első európai, hollandiai éveire, majd liverpooli átigazolására, és a ködös Albionban töltött esztendőkre. Nem maradhat ki a 2010-es dél-afrikai labdarúgó-vb sem, ahol a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb eseményének főszereplőjévé vált. Az elődöntőbe jutásért 1–1 volt az Uruguay–Ghána mérkőzés állása, amikor az utolsó percekben, védekezve, a gólvonalról kézzel ütötte ki a labdát. Kiállították, ám a tizenegyest elhibázta a ghánai játékos, majd a hosszabbítást követő tizenegyesrúgásokban Uruguay nyert. (A mérkőzés összefoglalóját lásd itt! Izgalmas elolvasni, Suarez hogyan élte meg, és látja ma – bűntudat nélkül –az akkori fejleményeket.

Szépen beszél a Liverpoolról, odaigazolásának okáról, pedig több csapat is megkereste ügynökét 2010 végén. Három és fél évet töltött a Premier League-ben, sok örömmel, őt ért vádakkal, csapatkapitányi szalaggal. Majd következett újabb átigazolása, immáron Barcelonába, 2014 nyarán. De az már egy másik történet, mert a kötet 2014 őszével zárul, amikor harmadik harapása miatti eltiltását töltötte, és volt ideje visszaemlékezni addigi pályafutására.

Andrés Iniesta: Életem játéka

Ha a Barcelona tündöklésére vagyunk kíváncsiak – többek között Luis Suarezzel –, akkor már Iniestához, a katalán klub világhírű középpályásához kell fordulnunk, aki könyvében megemlékezik csapattársáról, Suarezről is, sőt az uruguayi játékos meg is szólal. Elmeséli, hogyan ünnepelte meg Iniesta világbajnoki döntőben lőtt győztes gólját a spanyol–holland meccsen. No igen, ez az a híres johannesburgi lövés, amit egymilliárdnyian láttak 2010. július 11-én. (És több mint egymilliónyian az interneten is, itt

Természetesen a gólszerző is vall életre szóló élményéről: „Abban a pillanatban nem létezett semmi más, csak én és a labda. Eredetileg a hosszú sarokba akartam lőni, hogy a kapus ne érhesse el, de végül inkább középre ment. Viszont jó erősen meglőttem. Az az igazság, hogy nem lehet túl sokat gondolkodni közben. A gondolkodással tizedmásodperceket veszít az ember, és ha túl sokat gondolkodsz, közben elveszhet a gólhelyzet.”

Addig a pillanatig azonban ezernél is több meccset kellett lejátszania az egykori vézna kisfiúnak kisgyerekkora grundjaitól a Nou Campig. Az Albacete tartományban fekvő Fuentealbillától Barcelonáig és Johannesburgig. 1996-ban, tizenkét éves korában hagyta el a szülői házat, hogy beköltözzön a La Masiára, az FC Barcelona neves futballakadémiájára. Andrés tehetségével, játékintelligenciájával hamar felhívta marága a figyelmet. Rövid idő elteltével ő lett a korosztályos csapat esze, irányítója. Együtt nőtt fel Puyol, Victor Valdes, Reina oldalán, majd 2000-ben megérkezett Messi is… Fokozatosan lépett előre a ranglétrán, és 2002-ben egyszer csak az első csapat keretében találta magát. Louis Van Gaal gárdájában, tizenévesként. Két évre rá már alapjátékosnak számított. Szinte a vérévé vált a barcelonai futballfilozófia.

Bár könyve önéletrajz, két szerzőtárs révén megszólalnak edzői, csapattársai is: így Suarez mellett Josep Guardiola, Lionel Messi vagy Neymar. A személyes történet mellett megismerjük egy világhírűvé, és a világ egyik legjobb játékosává érett ember érzéseit, miként élte át a klubcsapatával és a spanyol válogatottal elért sikereket.

Míg Graham Hunter Barça című kötete, valamint A spanyol korszak titka című munkája (lásd: Ügyvédvilág, 2015./5.) egy híres generáció és futballfilozófia nyomába ered, addig ez a kötet az egyik főszereplőjének életútján keresztül mesél arról az időszakról, mely újra élvezetessé tette a világ futballját, és melynek hatása ma is élteti a futballt. Miközben a ma 33 éves Iniesta játékát továbbra is megcsodálhatjuk a Barcelona és a spanyol válogatott mérkőzésein, melyek a tévé-közvetítések révén otthonunkba is eljutnak.

Mindhárom kötet a Kanári Könyvek-sorozatban, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.