Egy proaktív adójogász

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Vámosi-Nagy Zsolt ügyvéd, adójogi szakjogász, a BOTTA&VÁMOSI-NAGY Ügyvédi Iroda vezetője és egyik alapító tagja. Munkájának meghatározó részét a természetes és jogi személy adózók adóhivatal előtti képviselete teszi ki a különböző adóhatósági eljárások során, ideértve a jogerős határozatok bírósági felülvizsgálatát is.

Az ügyvédi iroda profiljának középpontjában a gazdasági jog áll, ezen belül kiemelten a kereskedelmi jog és az adójog. Édesapja, dr. Vámosi-Nagy Szabolcs meghatározó személyiség az adójog szakterületén. Az alma nem esett messze a fájától?

Jogászcsaládba születtem, édesanyám és édesapám is jogi végzettségű. Édesapám ennek keretében valóban egy elismert adójogi szakember, de a kezdetekben eszembe sem jutott adóval foglalkozni, messze állt tőlem ez a jogterület. Ügyvédjelöltként – a gyakorlatom elején – az egyik régi ügyfelünk felkért arra, hogy az adóügyében képviseljem, ekkor találkoztam először ezzel a területtel. Bár az általam képviselt ügy az ügyfél számára megelégedéssel zárult, édesapám arra kért, ne vállaljak több adóügyet mindaddig, amíg ő a hatóság egyik döntéshozója, mondván „nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani”. Később, amikor ez az akadály már elhárult, egyre több és több adóval kapcsolatos felkérés érkezett hozzám. Akkoriban még gyakran fordultam édesapámhoz szakmai segítségért, magyarázatért.

Tehát az ügyfelek kényszerítették bele az adójogba?

Tulajdonképpen igen. Időközben elvégeztem az ELTE adójogi szakjogász-képzését is, és azóta is folyamatosan képezzük magunkat kollégáimmal, hogy felkészülten és eredményesen képviselhessük ügyfeleinket, illetve nézhessünk szembe még a „delikát” szakmai kihívásokkal is. Az iroda megbízatásainak jelentős hányada jelenleg is az adójog területével áll kapcsolatban.

Melyiket szereti jobban: az adóhatósággal szembeni képviseletet vagy az adóhatóság előtti képviseletet?

Mindkettőt, de inkább az utóbbit. Bármilyen furcsán is hangozhat egyeseknek, az adóhatóság tisztségviselőire nem ellenségként, hanem kollégaként tekintek, és jelentős hányadukkal nagyon jó szakmai kapcsolatot ápolok.

Mi az érdekes az adóügyekben? Miért szereti az adójogot?

Az adó az élet szinte minden területéhez kapcsolódik, tehát aki adóval foglalkozik, az a tevékenysége gyakorlása során beletanul az utazási tevékenységtől az akáckaró-kereskedelmen keresztül a gépgyártás rejtelmeibe is. Az adó gyakorlatilag egy ablak a világra. Az adó ma Magyarországon egy dinamikusan változó, állandóan fejlődő terület, amelynek számtalan olyan témája van, ami foglalkoztatja a közvéleményt. Példának okáért most az éttermi áfa kérdése keltett hullámokat. (Az interjú készítésének időpontja 2017. január 23.)

A 18 kontra 27 százalék?

A jogalkotót a szabályozás módosításakor vélhetően a könnyítési szándék vezérelte. A tapasztalatok azt mutatják, az éttermek adóbevallása nem igazán feleltethető meg a jogszabályi követelményeknek, a jogalkotó ezen igyekezett enyhíteni. Ehelyett azonban egy olyan szabályozást sikerült megalkotni, amely a jó szándék ellenére csak még tovább bonyolította az adóalanyok túlnyomó részének egyébként sem egyszerű dolgát. Az új szabályok értelmében a fizetendő áfa mértéke – több tényező mellett – attól is függ, hogy a vendég helyben fogyasztja az ételt, vagy inkább elviszi azt. Ha közben a vendég meggondolja magát, és mégis elviszi az ételt, akkor úgyszintén módosulhat a fizetendő adó.

Mi van, ha italt visz el vagy a félig megevett ételmaradékot?

A variációk száma szinte végtelen. Ha a vendég helyben fogyasztja el a kávéját, akkor 18 százalékos adót fizet, ám ha tejet kér elvitelre, akkor csak 5 százalékot, ugyanakkor nem számít, hogy hol fogyasztja az italt, ha az nem helyben készül, hanem csak kitöltik, vagy alkoholt is tartalmaz, ezekben az esetekben ugyanis továbbra is 27 százalékos az áfakulcs.

Számos variáció van. Készült az éttermek részére áfa kalauz?

Igen, készült. Az érintett adóalanyok, vagyis éttermek nagy dilemmában vannak: a vendég állítja, hogy 27 helyett csupán 18 százalék áfát számíthatnának fel a rendelése után, de a vendéglátós gondban van azt ezt alátámasztó körülmények igazolásával. Szakmai körökben viták zajlanak arról, hogy mivel a könyvelésben szereplő adatokat a jogszabály értelmében okirattal kell igazolni, emiatt vajon a vendégnek tanúk előtt aláírt nyilatkozatot kell-e tennie a fogyasztás körülményeiről, és ha igen, a vendéglátósnak azonosítania kell-e minden egyes vendégét, és a nyilatkozat tanúk általi igazolását is köteles-e biztosítani?

Dr. Vámosi-Nagy Zsolt: „Az adó az élet szinte minden területéhez kapcsolódik, tehát aki adóval foglalkozik, az a tevékenysége gyakorlása során beletanul az utazási tevékenységtől az akáckaró-kereskedelmen keresztül a gépgyártás rejtelmeibe is. Az adó gyakorlatilag egy ablak a világra”

Mi ennek a megfelelő módja?

A bizonytalanságokra tekintettel sok vendéglős nem mer alacsonyabb áfakulccsal termékeket értékesíteni, mert attól fél, hogy annak helyességét utólagosan nem tudná bizonyítani, és ezért a NAV nem fogadná el a bevallását, az ebből fakadó kockázatot pedig a későbbi esetleges joghátrány miatt nem vállalja. Természetesen a kezdeti nehézségek később az alkalmazás során letisztulnak, most viszont még meglehetősen nehéz megfontolt tanácsokat adni ebben a körben. 

Az adójogi szakjogász-képzésen a szakdolgozatát a vagyonosodási vizsgálatok módszertanáról írta. Nehezen értelmezhető, hogy jelenleg indítható-e vagy sem vagyonosodási vizsgálat?

Félrevezető híreket lehetett hallani ezzel kapcsolatban. A köznyelvben vagyonosodási vizsgálatként ismert eljárást – amely valójában egy becslés alkalmazása az szja-vizsgálaton belül – nem szüntetette meg a jogalkotó, csak beiktatott egy olyan szűrőt, amelynek eredményeként becslés csak akkor alkalmazható, ha az adott személlyel, mint gyanúsítottal szemben meghatározott gazdasági bűncselekmények miatt büntetőeljárás van folyamatban. Tudomásom szerint az új szabályrendszerben elrendelt vagyonosodási vizsgálat nem jellemző. Persze az más kérdés, hogy nagyon sok olyan személyijövedelemadó-bevallás utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot látok, amely ugyan nem támaszkodik a becslési eljárásra, de az adóhatóság még így is messziről is jól látható számokat tud feltüntetni a megállapítás soron, ha felleli az eltitkolt jövedelmet, márpedig a NAV hatékonysága e körben közismert.

Általánosan mi a véleménye az adóhatóságról?

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal talán a legjobban megszervezett és leghatékonyabb költségvetési szerv annak ellenére is, hogy sok esetben – bár talán inkább pont ezért – a politikai akarat végrehajtója akkor is, ha szakmailag létezne erre „illetékesebb” szerv is. Más szóval: van annyira jó és hatékony, hogy olyan feladatokkal is felruházzák, amelyeket nem feltétlenül sorolnék adóhatósági hatáskörbe. Ennek megfelelően én alapvetően elégedett vagyok a NAV munkájával, és a gyakran emlegetett „ügyfélellenességet” sem tapasztalom. Bizonyos területeken ugyanakkor túlszabályozott a rendszer, illetve van egy-két dolog, amin én személy szerint, ha a másik oldalon ülnék, megpróbálnék változtatni, ezekben általában vitatkozom is az adóhatósággal. Például amikor az adóhatóság bizonyítási eljárást folytat le, a személyeket főszabályként tanúként hallgatja meg, de bizonyos esetekben az adózás rendjéről szóló törvény lehetőséget biztosít egy leegyszerűsített meghallgatásra, amikor a hatóság csak nyilatkoztatja a meghallgatandó személyeket. A legnagyobb különbség a kettő között az, hogy a tanúmeghallgatásról az eljárásban érintett adózót értesíteni kell, mivel a tanúmeghallgatásokon személyesen részt vehet, ezzel szemben a nyilatkoztatásnál az adóhatóságot nem terheli értesítési kötelezettség, amely a számára értelemszerűen kedvezőbb, míg az adózó számára kifejezetten kedvezőtlen, hiszen távollétére tekintettel nincs lehetősége meggyőződni a nyilatkoztatás során történtek és azok rögzítésének jogszerűségéről, valamint nincs alkalma a meghallgatott személyhez intézendő kérdések feltételét indítványozni. Általánosságban elmondható, az egyes adóhatóságok láthatóan törekednek arra, hogy az előbbiek szerint csupán nyilatkoztassák azokat a személyeket, akik információval rendelkezhetnek a vizsgált gazdasági eseményekkel kapcsolatban, ezért azt a metodikát alkalmazzák, hogy a fő eljárás mellett elrendelnek különböző kapcsolódó vizsgálatokat is azért, hogy annak keretében már formálisan nyilatkoztathassák ezeket a személyeket a fő eljáráshoz kapcsolódóan is. Ezek a személyek a fő eljárás tekintetében tanúknak tekintendők, de a nemzeti adóhatóság mai álláspontja szerint a kapcsolódó vizsgálatban már jogszerűen csupán nyilatkozattételre hívja fel őket olyan témakörök kapcsán is, amelyek a másik cégre (a fő eljárás vizsgált adózójára) is vonatkoznak. Meglátásom szerint az ilyen módon megszerzett információ közvetlen vagy közvetett felhasználása a fő eljárásban sok esetben felveti a hatóság joggal való visszaélésének kérdését.

Ez valamilyen módon az adózói jogosultságok kiüresítése?

Főszabály szerint – amely alól csak néhány kivétel van – az adóhatóság köteles bizonyítékokkal alátámasztani a ténymegállapításait. Az eddigi jól bevált gyakorlat az volt, hogy a revízió az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvhöz csatolja az eljárásban feltárt különböző bizonyítékait. Az utóbbi időben sajnos sok esetben mellőzi az adóhatóság eme okirati bizonyítékok csatolását, és számonkérés esetén az adózó iratbetekintési jogára hivatkozik. Figyelembe véve, hogy sem a magánszemély, sem pedig a jogi személy adózók nem tudnak a szokásos gazdasági tevékenységük végzése helyett 3-4 napot arra szánni, hogy a különböző okiratokat a NAV hivatali helyiségében tanulmányozzák, ezzel a születendőben lévő gyakorlattal az adóhatóság – álláspontom szerint – indokolatlanul és jogszerűtlenül megnehezíti az adózók jogainak gyakorlását és nem kis részben a képviselők munkáját is.

Mi az, amiben próbál másmilyen lenni, mint a nagy átlag?

Tapasztalatom szerint Magyarországon a jó értelemben vett szolgáltatást kevés helyen kapja meg az ember. És ezt nem kifejezetten az ügyvédségre, hanem általánosságban értem. Ha bemegyek egy fogorvoshoz, akkor túl azon, hogy megkapjam azt a kezelést, amelyért megyek, elvárom, hogy a számomra adott időpont valóban az enyém legyen, és az orvos ne ossza meg mással a figyelmét. Tájékoztasson részletesen a diagnózisról, a lehetséges kezelések előnyeiről és hátrányairól, majd a beavatkozás végeztével nem bánom, ha érdeklődik a hogylétem felől. Jogi tanácsadásnál ez még összetettebb. Célom, hogy az ügyfél – túlmenően azon, hogy megkapja azt az eredményt, amelynek érdekében a megbízást adja – „full service”-t kapjon, ahol érzi, hogy az ügymenet során nem hagyjuk magára, végig „fogjuk a kezét”. Az irodámban számos olyan eset van, amikor az ügyfél elmondja, mi a problémája és milyen megoldást szeretne. Mi ilyenkor a proaktivitás jegyében nem állunk neki rögtön az elmondottak megvalósításának, hanem tovább érdeklődünk a körülményekről, céljairól, stb. Erre azért van szükség, mert sok esetben kiderülnek olyan információk, amelyek alapján egy jó szakember rájön, hogy más a probléma gyökere, vagy éppen más az ügyfél célja, mint amit mond, mert a jogszabályi lehetőségek nem kellő mélységben ismertek számára. Másként megfogalmazva az ügyfél által megfogalmazott igény sok esetben félrevisz, gyakran nem célszerű dolgot kér, mivel nincs tisztában azzal, hogy milyen lehetőségei vannak. Munkatársaim és én ezeket az igényeket kíséreljük meg minél mélyebben és precízebben feltárni, a visszajelzések szerint ügyfeleink megelégedésére.

---