Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A jogalkotó többszöri nekifutásra sem tudott életet lehelni a büntetőeljárási törvényben szabályozott lemondás a tárgyalásról jogintézménybe, ugyanakkor nem akart lemondani arról a lehetőségről, hogy a nem vitatott ügyek esetében az eljárás egyszerűsítésével rövidebb idő alatt tudjon az állami büntetőjogi igénynek érvényt szerezni.
Az új büntetőeljárási törvény (Be.) részleteit ismertető cikksorozatunk korábbi részében az ügyész elsőfokú bírósági eljárásban betöltött szerepéről és a vádbeszédről esett szó. Azután a védőbeszédre vonatkozó szabályozást ismertettük (a védőnek a büntetőeljárásban betöltött teljes körű szerepéről pedig már ugyancsak szó volt). A sort a terhelt elsőfokú eljárásban „betöltött” szerepével folytattuk. Az alábbiakban a bűnösség beismeréséről szóló egyezséget vesszük górcső alá.
A „lemondás a tárgyalásról” eljárás helyébe az általános eljárási szabályok között megjelenő „egyezség a bűnösség beismeréséről” jogintézmény lép majd, mely az eddigi korlátok helyett bármely ügyben, bármely bűncselekmény esetén lehetővé fogja tenni, hogy a terhelt, a védő és az ügyész a nyomozás folyamán egyezséget kössenek.
Lemondás a tárgyalásról a hatályos Be.-ben
A hatályos szabályozás értelmében a lemondás a tárgyalásról jogintézmény esetén a terhelt beismeri a bűncselekmény elkövetését és a bűnösségét is, és lemond arról a jogáról, hogy ügyében tárgyalást tartsanak. Az egyesbíró bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, a beismerés alapján hozza meg ügydöntő határozatát. Az így „megspórolt” bizonyítás és rövid tárgyalás fejében a bíróság enyhébb büntetést szab ki. A bíróság pedig elkerüli a fárasztó, nehézkes és hosszadalmas bizonyítást, és ezzel jelentős időt takaríthat meg. Ugyanakkor hátránya a jogintézménynek, hogy nem érvényesül az ártatlanság vélelme és sérti az egyenlő bánásmód elvét: a beismerésért jutalom, a tagadásért pedig szigorú büntetés jár. Az ügyész vállára pedig teherként helyezkedik, hogy az arra alkalmas ügyeket neki kell kiválasztania. Az egyszerű megítélésű ügyek esetén viszont a szóbeli vádemelés, illetőleg a tárgyalás mellőzése gyorsabb és egyszerűbb eljárás.
A terhelti együttműködés az új Be.-ben
Az új szabályozás értelmében a jogalkotó teljesen megreformálja a lemondás a tárgyalásról jogintézményét, és nem csak a nevében. A büntetőeljárási reform hátterében lévő szabályozási elveknek megfelelően, az európai mintákat is követve, nagyobb hangsúlyt kap az új Be.-ben a terhelti együttműködés. Azoknál a törvényben meghatározott ügyeknél ugyanis, ahol a terhelt beismer, a vitatott ügyekhez képest, másképpen folytatható az eljárás. A beismeréssel a terheltnek továbbra is lehetősége nyílik arra, hogy enyhébb büntetést kapjon, másfelől pedig a sértett jóvátétele is megvalósulhat.
Egyezség a bűnösség beismeréséről
A lemondás a tárgyalásról eljárás helyébe az általános eljárási szabályok között megjelenő egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézmény lép majd, mely az eddigi korlátok helyett bármely ügyben, bármely bűncselekmény esetén lehetővé fogja tenni, hogy a terhelt, a védő és az ügyész a nyomozás folyamán egyezséget kössenek. Az új Be. értelmében ez a megállapodás nem vonatkozhat a bűncselekmény jogi minősítésére és a tényállás megállapítására, mert erről a jogalkotó szerint csak az ügyészség rendelkezhet. Az egyezségkötésre csak a vádemelésig lesz lehetőség, ez viszont nem jelenti azt, hogy a terhelt későbbi beismerése nem játszhat a büntetőeljárásban szerepet. A nyomozás folyamán tett beismerés esetében az egyezség a terhelt érdekei szempontjából lényegében arra terjedhet ki, hogy a terhelt enyhébb büntetést kap, bár a törvény a járulékos kérdésekben való egyezkedést is megengedi: például egyes bűncselekmények vonatkozásában lehetőséget ad az eljárás megszüntetésére vagy a feljelentés elutasítására. Az „egyes bűncselekmények” kitétel két körre vonatkozhat: vagy olyan bűncselekményre, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a terhelt felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége, vagy a gyanúsított együttműködésére tekintettel egyes bűncselekményeknél a Be.-ben meghatározott okból szintén megszüntetik az eljárást, illetve elutasítják a feljelentést. Továbbá járulékos kérdés lehet az egyezség tartalma szempontjából a bűnügyi költség viselése, a mellékbüntetés, az intézkedés és a terhelt által vállalható egyéb kötelezettség.
Formális egyezség esetén, amire a nyomozás folyamán kerülhet sor a vádlott, az ügyész és a védő között, a beismerésért cserébe a terhelt egyszerűbb és rövidebb eljárás eredményeként kapja meg az enyhébb büntetését, melyet az ügyész ajánl fel (állapít meg), megsértve ezzel azt a régi elvet, miszerint büntetést csak bíróság szabhat ki
A bűnügyi költség vonatkozásában megegyezés tárgya lehet a költség egészének vagy egy részének elengedése. Ahogy a törvény fogalmaz, az egyezség tartalmazhatja az ez alóli mentességet. Ebben az esetben a bűnügyi költséget az állam viseli.
Az egyezség megkötéséhez vezető folyamat három szakaszból áll majd: az egyezség kezdeményezéséből, az egyeztetések lefolytatásából és az egyezség megkötéséből.
A formális egyezség
Az új törvény kétféle megegyezést tesz lehetővé. Az egyik lényegében formális egyezség, melynek alapfeltétele a gyanúsított beismerése. Ahogy az elkövető neve is jelzi, erre a megállapodásra a nyomozás folyamán kerülhet sor közte, az ügyész és a védő között. Ennek tartalmát a bíróság nem vitathatja, vagy jóváhagyja az egyezséget, vagy a normális menetben zajlik tovább az eljárás. Sajátos konszenzualitás jellemzi az egyezséghez vezető utat, hiszen sem a tényállás, sem a minősítés nem lehet a megállapodás tárgya. A beismerésért cserébe a terhelt egyszerűbb és rövidebb eljárás eredményeként kapja meg az enyhébb büntetését, melyet az ügyész ajánl fel (értsd: állapít meg), megsértve ezzel azt a régi elvet, miszerint büntetést csak bíróság szabhat ki.
A büntetőhatalom megosztására tehát a Be.-javaslat elfogadásával törvényi felhatalmazás született, és ezt az ítélethozó szerv, a független és pártatlan bíróság sem vitathatja, csupán az egyezség törvényességét vizsgálhatja. Ennek eredményeként persze elutasíthatja a megállapodást, mely a terhelt beleegyezése nélkül létre sem jöhet.
Egyezség a vádemelés után
A másik egyezségre a vádemelés után kerülhet sor. Lényegét tekintve nem is megállapodás ez, hanem olyan döntés, amely a vádlott jóváhagyását igényli.
Tisztességes eljárás tárgyalás nélkül
Mindkét egyezségi formánál közös, hogy sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet a megállapodás tárgya. Akár a hatályos, akár az új jogintézményt nézzük, jelenthet-e hátrányt önmagában az a tény, hogy elmarad a tárgyalás? Strasbourgban néhány döntés esetében kimondták, hogy a bírósági tárgyalás elmaradása nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) szerint attól még lehet tisztességes az eljárás, ha a tárgyalás elmarad, feltéve, hogy ezt maga a terhelt kérte. Annak ellenére így van ez, hogy a tisztességes eljárás kizárólag pozitív jogot jelent, vagyis a jog gyakorlásától való tartózkodás nem tartozik a fogalmába. Ez azért fontos, mert abban az esetben, ha a tárgyalásról lemondás feltételei fennállnak, de a bíróság mégis kitűzi a tárgyalást, és rendes mederben folyik tovább a büntetőeljárás, annak ellenére, hogy a vádlott lemondott erről a jogáról, akkor ez sem sérti a tisztességes eljárás elvét. Bárd Károly büntetőjogász, egyetemi tanár szerint a jog gyakorlására való kényszerítés nem sérti a fair eljárást magát. Persze más esetekben, a fairness körébe tartozó személyes jogosítványok gyakorlása érdekében a hatóságok kényszert nem alkalmazhatnak. Ezt emberi jogi megfontolások is tiltják. A nem abszolút érvényű jogok természetéből adódóan viszont „a jog gyakorlásának korlátozása és az arra való kényszerítés egyaránt elfogadható, ha az törvényben meghatározott és a Konvencióban elismert okból történik, valamint kiállja a szükségességi/arányossági tesztet.” A témánk szempontjából ez azt jelenti, a vádlott lemondhat arról a jogáról, hogy ügyében tárgyalást tartsanak; és bár ez fő szabály szerint megilleti, ám a lemondás ellenére megtartott tárgyaláson meg kell jelennie. Vagyis: a lemondás ellenére kikényszeríthető a jelenléthez való joga, mivel ez a bíróságot nem köti. Ugyanakkor arról nem mondhat le, hogy ügyében kirendelt védő járjon el, ha kötelező a védelem, ugyanis az „alaki védelemhez való jog a kontinentális felfogás szerint nem kizárólag személyes jogosultság, hanem olyan strukturális elv, amely hozzájárul az igazságszolgáltatásba vetett bizalom fenntartásához és erősítéséhez.” Ugyanígy a vádlott arról sem mondhat le, hogy ügyében pártatlan bíró járjon el. Az erről való lemondást sem fogadhatja el az igazságszolgáltatás. (Bárd Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában. A tisztességes eljárás büntetőügyekben – emberijog-dogmatikai értekezés. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007, 127., 197-198.)
[htmlbox be_jogszabalytukor]Az alapvető jogok tekintetében a magyar Alkotmánybíróság is megvizsgálta a lemondás a tárgyalásról jogintézményt, és nem találta aggályosnak. Az ennek helyébe lépő új jogintézmény (egyezség a bűnösség beismeréséről) pedig nem hatályos, így annak még nincs gyakorlata.
