Kártérítést kért a doppingoló

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem tekinthető jogellenesnek, ha a Magyar Olimpiai Bizottság a doppingvétséget elkövető versenyzőnek nem teszi lehetővé az olimpián való részvételét, ezért a versenyzés elmaradása miatt kártérítésre nem köteles – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes hivatásos sportoló, akit korábban, doppingeljárásban született jogerős döntéssel megfosztottak az athéni olimpián szerzett érmétől. Ezt követően a londoni olimpiára készülve a felperes teljesítette a szükséges olimpiai kvalifikációs szinteket, azonban pozitív minta miatt doppingeljárás indult ellene, amelynek befejezésével a felperest 2012. július 6-tól számítandó hat évre a szervezett versenytől eltiltották, a londoni olimpiai játékokon nem vett részt. A bíróság jogerősen a felperessel szemben alkalmazott eltiltást 3 évre csökkentette.

 

A kereset tartalma

A felperes szerint az alperes a nevezést jogszerűtlenül mellőzte vagy vonta vissza, illetőleg azt kellően nem indokolta és arról határozatot sem hozott. Győzelme esetén a felperes 232 230 000 forint jutalomban részesült volna, amitől elesett, a felkészülésre 3 661 800 forintot fordított és 20 000 000 forint nem vagyoni kártérítésre tartott igényt személyhez fűződő jogának megsértése miatt.

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a nevezés mellőzése nem áll okozati összefüggésben a kárral. Az alperesnek nincs nevezési kötelezettsége a sportolókkal szemben, a közgyűlési jóváhagyás sem teremt kötelezettséget a felperes nevezésére. Az alperes nem volt köteles megvárni a doppingeljárás eredményét, a sérelmezett nyilatkozat pedig tényszerűnek találta.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A bíróság azt emelte ki, hogy az Olimpiai Charta és a sporttörvény az alperest jogosítja fel arra, hogy mely sportágat és sportolókat nevez az olimpiai játékokra, e körben diszkrecionális jog illeti meg. Meglátása szerint az alperes jogszerűen mellőzte a felperes nevezését, attól függetlenül, hogy a versenyző az olimpiai játékok megkezdésekor még nem állt doppingeljárás alatt és az alperes csak a saját tevékenységéért tehető felelőssé, más szervezet esetleges mulasztásáért nem. Mindezek alapján a jogellenesség hiánya zárja ki az alperes kártérítési felelősségét. Hiányzik továbbá az elmaradt haszon tekintetében a kár felmerültének bizonyítása, illetőleg a felmerült költségek esetében az okozati összefüggés. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes semmilyen magatartásával nem biztatta a felperest a felkészülésre, költekezésre.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kárfelelősséget a jogellenesség hiánya miatt nem lehet megállapítani. Álláspontja szerint figyelembe kellett volna venni, hogy az alperesnek szigorúan szabályozott formában kell működnie és objektív szempontrendszer alapján kell döntenie a nevezésről. A felperes a kiírt objektív feltételeket teljesítette, a kiírt feltételekhez képest pedig az alperes önkényesen nem választhat, a választás joga nem lehet parttalan. Érvelése szerint világos, valós és okszerű mérlegelési szempont hiánya a kártérítés alapjául szolgálhat. A MOB alapszabálya szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a sport világversenyeken való részvétel kérdésében való döntés. Az alperes közgyűlése hozzájárult a felperes nevezéséhez és akkreditálásához, ezért az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a határozatot miért nem hajtotta végre, alapos ok hiányában ugyanis jogellenesen járt el. Meglátása szerint az olimpián szerepléstől megfosztás, az esély elvesztése hátrány, amely a kártérítési felelősséget megalapozza.

[multibox]

Az alperes azzal érvelt, hogy a feltételek teljesülése esetén pedig csak arról lehet szó, hogy a sportoló nevezhetővé válik, ez azonban nem jelent nevezési kötelezettséget.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria nem tartotta helytállónak a másodfokú bíróság azon érvelését, miszerint az alperes diszkrecionális jogköre folytán a felperes nevezésének mellőzése nem volt jogellenes. Az alperes diszkrecionális jogköre ugyanis nem jelenti azt, hogy feltételrendszer nélküli, önkényes döntéseket hozhat. Az alperes kizárólagos joga a sportágak és a sportolók nevezése és sportszakemberek akkreditálása a nyári és téli olimpiai játékokra. A döntési joga azonban nem korlátlan, szükségesek azok az objektív és ellenőrizhető szempontok, amelyek alapján a döntés meghozható annak a célnak az elérése érdekében, hogy a világversenyre a legalkalmasabb sportolók nevezésére kerüljön sor.

A Kúria szerint az ügyben tényként lehetett rögzíteni, hogy a felperest nem vitték ki az olimpiára és a közgyűlési határozat alapján is csak az volt megállapítható, hogy az alperes a felperes nevezéséhez „hozzájárult”. Mindezekre tekintettel abból kellett kiindulni, hogy a felperes az alperes magatartása miatt nem vett részt az olimpián. Annak jogi megítéléséhez, hogy az alperesnek van-e ezzel összefüggő, kártérítési szempontból jogellenes magatartása, a Kúria szerint az Olimpiai Chartát, az alperes alapszabályát és a sporttörvényt kellett figyelembe venni, annak alapulvételével, hogy az olimpiai részvétel nem alanyi jog akkor sem, ha a versenyző a szakmai szakági feltételeket teljesítette.

A jogi szabályozás mellett nincs automatizmus, illetőleg kikényszeríthetőség, azaz nevezési kötelezettség sem. A Kúria kiemelte, hogy nem jogellenes és nem is felróható, ha a döntés az olimpián szakmailag és emberileg megfelelő, mások számára követendő példát nyújtó versenyző kiválasztására törekszik. Nem vitatott, hogy a felperes a szakmai megfelelőségnek eleget tett, azonban a további feltételeknek nem felelt meg, így az alperes döntése nem tekinthető jogellenesnek. Tévesnek találta a Kúria azt a felperesi megállapítást, hogy az olimpia megkezdése előtt még nem állt doppingeljárás alatt, mivel a doppingeljárás az olimpia kezdetét megelőzően indult, a bizonyított pozitív doppingeredményre tekintettel a doppingvétség elkövetése ismert volt, csupán a doppingeljárásban alkalmazandó büntetés nem volt ismert az olimpia megkezdésekor.

A korábbi doppingvétséggel kapcsolatban alkalmazott súlyos büntetés ismeretében hozott döntés miatt, noha korábban a felperes szövetségi támogatással készült az olimpiára és olimpiai kerettagnak tekintették, a Kúria szerint nem állítható az, hogy az alperes jogellenes magatartásának következményeként nem vehetett részt a felperes az olimpián, ezért a kereset a jogellenesség hiánya miatt alaptalan.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.257/2015.) a Kúriai Döntések 2016/12 számában 333. szám alatt jelent meg.

---