Kontárvilág Magyarországon– I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Budapesti Ügyvédi Kamara az elmúlt évben szigorú ellenőrzéseket folytatott a cégalapításokra szakosodott gazdasági társaságoknál megbízást teljesítő ügyvédeknél. Konkrétan mit és hogyan ellenőriznek? Meghallgatja-e a jogalkotó az ügyvédeket? Ha igen, miért és hogyan változott az esküszöveg? Hasznos-e az egyéves kötelezően előírt gyakorlat? Egyáltalán: milyen jelen és jövő vár az ügyvédségre?

 

Híre ment, hogy az ügyvédi kamara elkezdte ellenőrizni a burkoltan cégalapítást, módosítást is hirdető gazdasági társaságokat.

Burkoltan? Nem burkolt, hanem nyíltan reklámozott bűncselekményekre és a fogyasztók, üzletfelek nyílt és brutális megtévesztésére mutató információkról van szó. A törvény kimondja, hogy üzletszerűen, ellenérték fejében bizonyos tevékenységeket csak ügyvéd, közjegyző vagy korlátozott mértékben jogtanácsos láthat el. Tehát a gazdasági társaság ilyen tevékenysége és annak reklámja is jogellenes. Ezt a büntető törvénykönyv úgy hívja: zugírászat. Egyébként nem most kezdtük el ezt a munkát, már 2008 óta folyik a jogellenesnek tűnő cégalapításokat hirdető gazdasági társaságok feltérképezése. A vizsgálatokat döntően az internetes hirdetések és a hozzánk spontán beérkező panaszok alapján folytatjuk.

Milyen tapasztalatokkal jártak eddig ezek a ellenőrzések?

A hirdetések egy része legitim ügyvédi munkát takar, és vannak olyan multidiszciplináris együttműködések, például könyvelő-ügyvéd, vagy ingatlanközvetítő és ügyvéd között, amelyek konkrét módszertana nem vetett fel olyan aggályokat, ami miatt a kamarának lépnie kellene. A probléma a céggyárakkal van, ahol az ügyfélkapcsolatokat egy arra nem jogosított gazdasági társaság kezdeményezi, vezérli. Itt az ügyvéd szerepe érdemben nem több, mint a pecsételés vagy a tevékenység jogellenességének leplezése. Megjegyzem ott, ahol az ügyfélkapcsolatot nem az ügyvéd kontrollálja, hanem valaki más, ott sérül az ügyfél két legnagyobb érdeke: az ügyvédi titoktartás és az ügyvédi függetlenség. Ahol az ügyfél nem tudja, hogy a tanácsot mi motiválta, a céggyár árbevételéhez kötődő érdek vagy az ügyvédi felelősség, ott az ügyfél veszélyben van, még ha az a tanács technikailag véletlenül korrekt is.

Konkrétan mi a célja a Kamarának az ellenőrzésekkel?

Az egyik, hogy megvédje az ügyfeleket. Ha nem a törvény által kijelölt szolgáltatótól veszik igénybe a kívánt szolgáltatást, kockázatnak vannak kitéve. De határozottan meg kell védenünk az ügyvédeket is attól a tisztességtelen versenytől, amelybe egy ilyen, a piacon keresztfinanszírozással megjelenő cég hajszolhatja őket. Az ügyvédnek minden körülmények között az ügyfél érdekét kell képviselnie. Az ő szakvizsgával igazolt tudása, felelősségbiztosítása, mögöttes korlátlan kárfelelőssége, továbbá a kamarai fegyelmi etikai szankciórendszer adja a fő ügyfélbiztosítékokat. Ezért az ügyvéd komoly és egyre növekvő anyagi terheket, kockázatokat visel mint vállalkozó. A jogalkotó által alanyi körét illetően regulált szolgáltatói piacon az ügyvédek között komoly verseny van, de ebben egyenlő feltételekkel vesznek részt. Miközben az ügyvéd akár a licencét is elveszítheti, a versenybe jogellenesen belépő cégek keresztfinanszírozással, árukapcsolással, reklámkorlátok és felelősségbiztosítás nélkül, a korlátolt felelősség mögé bújva versenyelőnyhöz jutnak. Tehát az ügyfeleket, ügyvédeket egyaránt kell védeni, ezzel a jogrendszert védjük. Persze pénzről is szó van. Magyarországon az elmúlt években körülbelül 340–380 ezer érdemi cégügy volt évente. Az egyik céggyár az interneten közzétette a forgalmát, amiből átlagolva arra a megdöbbentő tapasztalatra jutottunk, hogy a cégalapítási piac 50-60%-a kikerülhetett a jogalkotó által megszabott igazságszolgáltatási keretrendszerből. Ez alsó hangon 2-3 milliárd forint árbevétel, ami visszavetítve a 12 ezres magyar ügyvédi létszámra, azt jelenti, hogy évente 160–250 ezer forintot vettek el minden tagunktól. Ez már az ügyvédi alapbiztosítás és a kamarai tagdíj éves nagyságrendje. A kontárok tehát az egész igazságügyi ágazat társadalmi összfinanszírozásából csak ezzel az egy bűncselekményi magatartással kivontak mondjuk az éves kirendelési díjak 2-3 szorosának megfelelő összeget, vagy a teljes éves ügyvédi joganyagbeszerzés összegének szorzatát. Ezt a teljes igazságszolgáltatás megérzi közvetett módon. Ez már nem csak ügyvédi érdeksérelem. Sérülhet a minőség átlaga, az ügyvédek teherbíró képessége például a kirendelési és pártfogó ügyvédi munka, illetve az ingyenes ügyvállalási képesség terén, de az ügyvédek beszállítói: jogi kiadók, irodaszer-szolgáltatók, a titkárnők, jelöltek, adminisztratív munkatársak is megérzik.

Az elszigetelt eseteken túl miért olyan jelentős probléma ez az egész? Ha egy ügyvéd például alacsonyabb árakon dolgozik, az is etikai vétségnek számít?

Még nézzük egy kicsit az állam kockázatait. A jogalkotói cél az idei cégjogi változtatásokkal kapcsolatban az volt, hogy a hitelezőket és az államot károsító, a cégeljárás egyszerűsítésével visszaélő vállalkozói magatartások visszaszoruljanak. Én úgy tudom, hogy 900 milliárd forint be nem fizetett adót- és járulékot azonosított a NAV olyan cégeknél, amelyek fantomizálódtak vagy a könnyű cégalapítás ernyője alá bújtak, és különböző pénzügyi visszaéléseket követtek el. A be nem fizetett járulékok mögött természetesen más is van, az építőiparban például a körbetartozás, ami nem a csalárdság kategóriájába tartozik, de akkor is marad pár száz milliárd forint olyan be nem fizetett járulék vagy jogosulatlanul visszaigényelt adó. Ez hiányzik abból a költségvetésből, amelyet a mi adónkból tartanak fenn. Évente 45 ezer új cégalapítás volt, tehát már a statisztikai adatokból is következtethető, hogy ennek a sárnak a nagy részét az alapítási piacot átvevő és kockázatok nélküli kontárok kenték a magyar közpénzrendszerre.

Szerintem a kormányzat tévesen gondolta, hogy a probléma úgy kezelhető, ha korlátozzák az egyszerűsített cégeljárások számát. Vagy azzal, hogy drágítják az eljárást és az ügyvédeket soha nem látott bírságokkal fenyegetik. A piacról az államnak kell kiszorítani azokat, akik tevékenysége felett nincs köztestületi kontroll. Az eljárási szabályok megváltoztatása lehet, hogy meggyengíti a céggyárakat, viszont egy olyan nemzetközi versenyhelyzetben, ahol egy gyors, könnyű, olcsó cégalapítás egy országimázst érintő tényező, nagyon rossz hatással van. Angliában a cégalapítás 6-8 ezer forintnyi összegből megvan.

A cégeljárások száma idén márciusról áprilisra nyolcezerről kétezerre esett vissza, majd ezerre. Ez azt mutatja, hogy át van terelve a nép egy nehezebb, körülményesebb útra. Nemcsak a megnövekedett költségek miatt, de az ügyvédek sem szívesen vállalják az egyszerűsített cégeljárás rizikóit, amelyek a cégtörvénybe beírt bírságokban jelentek meg. A Ctv. 48. § (7) és a 75. § (5) alapján ugyanis az ügyvédeket olyasmiért is lehet bírságolni, amiben vétlenek, például névelírás, számelírás. Olyan okirati tartalmakért felelnek, amelyeket nem ők állítottak elő, nem ők szolgáltattak.

A bírságokról majd később még beszélgetünk. Mégis, mit kellett volna tenni mindezek helyett?

A Magyar Ügyvédi Kamarának a múlt ősszel voltak normaszövegszintre lebontott okos javaslatai, melyek megvalósulása elé a reguláció elképesztő felpörgése, másrészt az informatikai háttér kialakításának időigényessége gördített akadályt.

Mi azt javasoltuk, hogy az ügyvédek is hozzáférhessenek az adóhatósági és egyéb nyilvántartáshoz előzetes ellenőrzés végett. Így már maguk az ügyvédek mindent egy lépésben le tudnának ellenőrizni, mint a közjegyzők. Még mielőtt az ügyfél költségbe veri magát. Olyan hihetetlenül megnőtt az igény az állami oldalon a közbizalom növelésére, az adatbiztonságra, az okiratbiztonságra, hogy ezt közjegyzővel nem fogják bírni, ezért elkerülhetetlen, hogy ezekből a feladatokból az állam kihelyezzen olyan helyre, ahol ebből nincs költsége. Ez az ügyvédség lehetne.

Magyarországon ma tízmilliónál is több közigazgatási ügy van, körülbelül tizenötmillió okirat keletkezik egy évben. Ebből négy és fél millió olyan okirat, amelyhez ügyvédi ellenjegyzés kell, vagy az ügyfélnek és a gazdaságnak jó lenne, ha kellene. A közjegyzők 90–120 ezer okiratot készítenek. Nincs más olyan szolgáltató kéznél, csak az ügyvéd, akire ezt a megnövekedett mennyiséget rá lehetne bízni. Éppen ezért az államnak ezt a regulált piacot érdeke megvédeni és megerősíteni.

Ha a javaslatunk megvalósult volna, és bővült volna az ügyvédek jogköre a különböző hatósági nyilvántartásokban való hozzáférésben, akkor tudnánk úgynevezett‚ „fapados” ügyvédséget, közép- és luxuskategóriájú ügyvédséget is fenntartani, minőségbiztosítási szempontok szerint kategorizálni. Ugyanis felesleges minden ügyvédtől elvárni, hogy a legmagasabb szinten gépesített, adatvédett irodája legyen. Rengeteg olyan ügyfél van, akik számára egyszerű, de ügyvédet igénylő szolgáltatást kell csak nyújtani. Mindig lesz Magyarországon egy olyan ügyféligény, amelyet különleges felszereltség nélkül is magas színvonalon ki lehet szolgálni. Lépcsőzetesen, évek alatt az ügyvédi és közjegyzői szakmát kell közelíteni egymáshoz jogosultságban és felszereltségben – mégcsak egymás konkurrenciái sem lehetünk; ők közokiratokat, mi magánokiratokat szerkesztünk.

Elmondaná, pontosan hogy folyik egy ilyen ellenőrzés? Hogy jutnak el a céggyáraknak dolgozó ügyvédekhez? Próbavásárlást kezdeményez valaki a Kamarától?

Nem mondom el, mert még sok ilyen lesz. Újabb és újabb dolgokat találunk ki. Ezer ága-boga van, hogy a bűnt utolérjük. Van olyan kontár cég, ahol állítólag a pult másik oldalán ki van téve a fényképem azzal, hogy ha ez az ember bejön, nem szabad kiszolgálni.

Akkor Ön személyesen is nagy szerepet vállal…

Mondhatni igen.

És hogy dől el, hogy melyik céghez mennek?

Felmegyek az internetre, és bármelyik keresőprogramba beütöm a reklámok által alkalmazott kulcsszavakat, például „cégalapítás ingyen”. Innentől kezdve címek, telefonszámok, ajánlatok tömege van előttem. Ilyen egyszerű. Ott, ahol ügyvédet kell kikerülhetetlenül alkalmazni, körülbelül húsz perc alatt megtudom, ki az illető ügyvéd. Az ügyvéd felett a kamarának hatósági és fegyelmi jogkörei vannak: irodát ellenőrizhetek, pénzmosás szabályainak való megfelelést ellenőrizhetek, előzetes meghallgatást tarthatok, vizsgálatot tudok elrendelni, és ha kell, ezeket meg is teszem.

Lehet, most már egyes ügyvédi irodákban is kinn van a fotója…

Megtiszteltetésnek venném, de nem igénylem. Nálam is kinn van egy kiváló kolléga fotója, Deák Ferencnek hívják. Egyébként magától a kamarai ellenőrzési rendszertől nem kell tartani, ezek csak nevükben ellenőrzések. Inkább ügyvédtámogatási rendszer, ami módszertani tanácsadásba megy át. Ezzel kapcsolatban jó tapasztalataink vannak, inkább örülnek a kollégák, hogy valakivel meg tudják beszélni a számukra problémás kérdéseket. Nem bírságolunk, és nem indítunk fegyelmi, etikai eljárásokat.

Zártak már ki ügyvédet a Kamarából a céggyáras dolgai miatt?

Azok az ügyvédek, akik eddig fennakadtak a rostán, majdnem mind első pillanattól kezdve együttműködők voltak, kettő kivételével. Ez azt jelenti, hogy feltárták a cselekményeket, és a Kamarának is sokat segítettek abban, hogy megértsük azt a modellt, amelyben részt vettek. És még valamiben segítettek: megérteni azokat a nehézségeket, amelyekkel pályakezdő vagy más körülmények miatt elnehezült helyzetű ügyvédek küzdenek. Tragikus volt látni, hogy jó szándékú, jó arcú, képzett, dolgozni akaró ügyvédek nem tudnak piacra lépni, nem tudnak irodát nyitni, nem tudják megismertetni magukat ügyfelekkel, mert a költségek, amelyek a piacra lépést lehetővé tennék, számukra megfizethetetlenek. Így csúsztak át ebbe a félalkalmazotti létbe, ami etikailag-ügyfélbiztonságilag elfogadhatatlan. Abszolút tudatában voltak annak, hogy ez helytelen, elfogadhatatlan, mégis ezt a megoldást választották.

Tehát konok szembeszegülés alig volt. A fegyelmi eljárásban az aktív közreműködő magatartás jelentős enyhítő körülményként esett latba. Ugyan még nincs vége ezeknek az eljárásoknak, de arra a kérdésre, hogy kizárás született-e, a válasz az, hogy nem. De van ilyen indítvány is, és ez az alapállás. Hozzáteszem, az jár jobban, akinek az ügyét a kamara bírálja el. Tudniillik ezek a cselekmények többnyire bűncselekményt is megvalósítanak, és lehet, hogy bizarrul hangzik egy jogásznak, de ügyvéd is lehet társtettes zugírászatban. Van is egy ilyen vádemelésünk az egyik vidéki nagyvárosban, ahol egy ügyvédet ügyészség megvádolt zugírászatban való közreműködéssel, mert olyasvalakinek pecsételt le egy iratot, aki korábban ügyvéd volt, de már nem jogosult ügyvédi tevékenységre.

Ezek szerint a kamara mintegy megvédi az ügyvédet a büntetőeljárástól?

Azt tudom mondani, hogy esélyt kap. A kamara ügyvédet nem jelentett fel az elmúlt 137 évben, csak ha okirathamisításon kaptuk. Nem az a célunk, hogy ügyvédeket börtönbe juttassunk vagy büntetőeljárásba sodorjunk, hanem az, hogy az ügyfelek kockázatait csökkentsük, mert az ügyvédek belőlük élnek. Az a baj, hogy akikkel együttműködnek, azok nem így gondolják. Ők az ügyvédet fogyóeszköznek tekintik. Nem baj ha a kamara levadászik egyet-kettőt a bűnsegédek közül, majd rekrutálnak másokat. Az üzelmeket nem hajlandóak abbahagyni – nem mérik fel, hogy ügyfeleket, ügyvédeket és magukat is veszélybe sodorják.

De mégis, ez nem olyan „helyzetbehozás”, mint a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata által folytatott, sokat bírált gyakorlat, ahogy a korrupciót próbálják kiszűrni a rendőrségnél?

Nem. Egyszerűen komolyan vesszük a hirdetéseket. Sehová sem megyünk álruhában, mindenütt megmondjuk, kik vagyunk, és miért jöttünk. Ismételten tegyünk különbséget ellenőrzés és ellenőrzés között. Az ügyvédi törvény a kamaráknak feladatává tette, hogy az ügyvédek tevékenységét ellenőrizze. Éves tervek és részletes metodika alapján járunk ellenőrizni, de mint már említettem, ez inkább szakmai tanácsadás, minőségbiztosítási támogatás. A kontárok elleni küzdelem pedig maximum pár tucat ügyvédet érint.

És az önmagában etikai vétség-e, ha egy ügyvéd a gazdasági válságra tekintettel „nyomott áron” hirdeti a cégeljárások képviseletét?

Ügyvéd ilyet nem hirdet.

Akkor vállalja…

Nézze, a tisztességtelenség az ügyfélszerzéssel kapcsolatosan tilos. Hogy mikor mi minősül annak, ez konkrét ügyben dőlhet csak el. Az, hogy az alacsony árak, amelyek gazdasági nyomásra születnek meg, tisztességtelenek-e, egész Európában aktívan tárgyalt kérdés. Tarifák esetén az adott ország gazdasági versenyhivatalai általában kartellgyanú miatt eljárást indítanak, ezt a versenyjogi rendszer nem fogja megengedni. A szabad munkadíj-megállapodás is az ügyfelek védelmét szolgálja. Tudomásul kell venni, hogy az ügyvédségnek csak akkor van létjogosultsága, ha az adott ügyfélkategóriának elérhető díjért a legjobbat tudja szolgáltatni.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. július-augusztusi számában jelent meg.

---