A NAV is kötelezhető késedelmi kamatfizetésre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EuB ítéletében megállapította, hogy ha a NAV indokolatlanul késlekedik a levonásba helyezett áfa összegének kiutalásával, akkor az adózó késedelmi kamatot követelhet.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ami a tényállást illeti a felperes gabonakereskedelemmel foglalkozó, áfa-fizetésre köteles vállalkozás, amely az előzetesen felszámított áfája visszatérítését igényelte az adóhatóságtól. Az adóhatóság eljárást indított a visszatérítési igény jogosságának ellenőrzésére. Az ellenőrzés során az adóhatóság több alkalommal kért adatokat a felperestől, és háromszor bírságot is kiszabott rá, mivel a felperes az adóhatóság szerint, az egyes kéréseire késedelmesen adott választ, ezzel pedig akadályozta az említett eljárás lefolytatását.

[multibox]

Két évvel később az adóhatóság a felperes részére részben visszafizette az előzetesen felszámított áfát. Ezt követően a felperes kérte a NAV-ot, hogy a kérelme benyújtásától a kiutalásig terjedő időszakra fizessen késedelmi kamatot. Az adóhatóság azonban elutasította a felperes kérelmét, mivel az eljárás során bírságot szabtak ki a felperes adózóra, ezért az áfa-különbözet visszatérítésének határidejét és a késedelmi kamatot az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyv átadásától kell számítani. A NAV szerint, ezért nem állapítható meg a késedelmes kiutalás, így az adózó nem jogosult késedelmi kamatra sem.

Az adózó ezt követően keresetet indított a kérelmét elutasító adóhatósági határozattal szemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (továbbiakban: Bíróság) előtt, mivel az adózó szerint a magyar jogszabály, ellentétes az uniós joggal, különösen az arányosság és az adósemlegesség elvével. Az ellenőrzési eljárás több mint két évig tartott, de nem a kért dokumentumok késedelmes szolgáltatása, hanem elsődlegesen az adóhatóság eljárási cselekményei miatt. Az adózó kiemelte, hogy az adóhatóság végzése arra kötelezte a vállalkozást, hogy az ellenőrzési eljárás első két hetében nagy mennyiségű adatot adjon át a NAV részére, úgy, hogy a kérések teljesítésére minden egyes esetben mindössze három munkanapot biztosított a felperes részére. Szerinte az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló törvény alapján 45 napos határidőben kellett volna teljesítenie a kért áfa kiutalását. Mivel erre határidőben nem került sor, a NAV köteles lett volna a felperes részére késedelmi kamatokat fizetni. Az adózó szerint az adósemlegesség elve megköveteli, hogy az adóalany részére ésszerű határidőn belül visszatérítsék az áfa-különbözetet, és e visszatérítés időpontját az adóhatóság által végzett eljárási cselekmények nem befolyásolhatják.

Az adóhatóság előadta, hogy az adóellenőrzéshez szükséges dokumentumok késedelmes átadása, és a bírságok kiszabása az adózó vétkes magatartására vezethető vissza, és az adózó gondatlansága miatt hosszabbították meg a kiutalás előtti ellenőrzés határidejét.

Az EuB korábban már kimondta, hogy az adósemlegesség elve kizárja, hogy a tagállamok olyan feltételhez kössék az áfa-különbözet visszatérítését, amely az adóalanyokra többlet terhet hárít és befolyásolja pénzügyi helyzetüket. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy az adó-visszatérítés ésszerű időn belül megtörténjen, és ne okozzon pénzügyi kockázatot az adóalany számára. Az EuB kimondta, hogy ha az adóhatóság nem, téríti vissza az adókülönbözetet ésszerű időn belül, akkor az adózók késedelmi kamatra jogosultak.

A Bíróság megállapította, hogy az adókülönbözet késedelmes visszatérítése sérti az arányosság elvét, ezért helyt kell adni a felperes késedelmi kamatok fizetése iránt előterjesztett kérelmének. A Bíróság az arányosság elvével szintén ellentétesnek tartja azt a körülményt, hogy az adóhatóság, visszaélt a szabályozás szó szerinti értelmezésével. A Bíróság szerint azáltal, hogy az adóhatóság bírságot szab ki az adóalanyra, korlátlan ideig adóellenőrzéseket folytathat anélkül, hogy köteles lenne késedelmi kamatot fizetni.

Ezt követően a Bíróság a következő kérdéseket terjesztette az EuB elé:

„1) Úgy kell‑e értelmezni a héa-irányelvet, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az áfakülönbözet visszatérítésére nyitva álló határidő meghosszabbodik az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjáig abban az esetben, ha az igény beérkezésének napjától számított 30 napon belül megindított adó‑ellenőrzési eljárás során az adóalannyal szemben mulasztási bírság kiszabására kerül sor?

2) Ellentétes‑e a héa-irányelvvel. az adósemlegesség és az arányosság elveire figyelemmel az olyan tagállami szabályozás, amely késedelmes kiutalás fennállása esetén kizárja a késedelmi kamat fizetését arra az esetre, ha a kiutalás ellenőrzése során a hatóság az adóalanyt együttműködési kötelezettsége miatt szankcionálta, jóllehet az ellenőrzés, mely több évig tartott, nem elsősorban az adózónak felróható okokból húzódott el?

3) Úgy kell‑e értelmezni a héa-irányelvet, továbbá a tényleges érvényesülés elvét, hogy az uniós jogba ütköző módon visszatartott vagy ki nem utalt adók után járó kamat iránti igény olyan alanyi jog, mely közvetlenül magából az uniós jogból ered, és amely kamatigény tagállami bíróság és más hatóság előtti érvényesítéséhez elegendő az uniós jogsérelmet és az adó vissza nem térítését igazolni?

4)  Amennyiben a fenti kérdésekre adott válaszokra figyelemmel az alapügyben eljáró bíróság megállapítja, hogy a tagállam jogi szabályozása ellentétes a héa-irányelvvel, az uniós joggal összeegyeztethető módon jár‑e el a bíróság akkor, ha a tagállami hatósági határozatokban a késedelmi kamat kiutalásának elutasítását a héa-irányelvvel ellentétesnek tekinti?”

[htmlbox BDT]

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az EuB szerint ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint, ha a hatóság ellenőrzési eljárást indít, és az együttműködés hiánya miatt bírságot szab ki az adóalanyra, az áfa-különbözet visszatérítésének időpontja az ezen ellenőrzés jegyzőkönyvének az említett adóalany részére történő átadásáig elhalasztható, és a késedelmi kamatok fizetése megtagadható, még abban az esetben is, ha az adóellenőrzési eljárás időtartama túlzottan hosszú, ami nem teljes mértékben az adóalany magatartásának tudható be.

Az EuB a fentiek alapján megállapította, hogy az áfa-különbözet visszatérítésének valamely tagállam által bevezetett szabályai nem sérthetik az adósemlegesség elvét azzal, hogy az adóalanyt kötelezik ezen adóteher részben vagy egészben történő viselésére. Az EuB szerint azonban a szabályoknak lehetővé kell tenniük az adóalany számára, hogy megfelelő feltételek mellett az ezen áfa-különbözetből származó teljes követelését visszakapja, ami magában foglalja, hogy a visszatérítésnek ésszerű határidőn belül kell megtörténnie, és a visszatérítés semmiképpen nem jelenthet az adóalany számára pénzügyi kockázatot. Az EuB úgy vélte, hogy a kiutalási határidő meghosszabbítható adóellenőrzés lefolytatása miatt, de csak abban az esetben, ha a meghosszabbított határidő nem minősül ésszerűtlennek, és a hosszabbítás nem haladja meg azt a mértéket, amely az adóellenőrzési eljárás lefolytatásához szükséges.  Az EuB megállapította, hogy, ha az áfa-különbözet adóalany számára történő visszatérítése ésszerű határidőn túl történik, akkor az adózó így keletkezett pénzügyi veszteségét késedelmi kamat fizetésével ellentételezze az adóhatóság. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az államkincstár által fizetendő kamatok kezdő időpontja az a nap, amelyen az áfa-különbözetet a héa-irányelvnek megfelelően rendes körülmények között ki kellett volna egyenlíteni. Az EuB kiemelte, hogy az olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy az adóhatóságok bármikor, akár az áfa-különbözet visszatérítésének esedékességéhez közeli időpontban is adóellenőrzést indítsanak, ezzel pedig jelentősen meghosszabbítsák a visszatérítés határidejét, nemcsak pénzügyi hátrányokat jelent az adózó számára, hanem azzal a következménnyel is jár, hogy az utóbbi nem képes előre látni azt az időpontot, amikor az áfa-különbözettel szabadon rendelkezhet.

Az EuB rámutatott arra, hogy ha az adóalany, aki az adóhatósággal való együttműködést megtagadta és akadályozta az ellenőrzési eljárás lefolytatását, ezzel az áfa-különbözet visszatérítésének késedelmét idézte elő, a késedelem miatt késedelmi kamatok fizetését nem követelheti.

Az EuB szerint nem összeegyeztethető az adósemlegesség elvével az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely alapján akkor, ha az adóalanyra mulasztása miatt bírságot szabtak ki, lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy az ellenőrzés időtartamát a mulasztással nem indokolt ideig meghosszabbítsa és az adózó részére késedelmi kamatot sem köteles fizetni. Annak meghatározása érdekében, hogy járnak‑e késedelmi kamatok, és adott esetben mely időponttól áll fenn az e kamatok fizetésére való jogosultság, értékelni kell, hogy az adóellenőrzési eljárás időtartamának mely része tudható be az adózó magatartásának.

A jelen ügyben a 2011. szeptemberre vonatkozó áfa-különbözet első részkiutalására csak közel két évvel a magyar szabályozásban főszabályként előírt visszatérítési határidő lejártát követően került sor. Az adóhatóság az áfa-különbözet visszatérítésére irányuló felperesi igény jogosságának ellenőrzésére irányuló eljárást az előírt határidő lejártához rendkívül közeli időpontban indította meg. Az adóhatóság 41 nappal az áfa-bevallás benyújtását követően szabta ki az első bírságot, míg az első részkiutalást csak 755 nappal az említett bevallás benyújtását követően teljesítették, és az elvégzett adóellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet 539 nappal azt követően adták át, hogy az adóhatóság legutoljára kért a felperestől dokumentumokat.

Az EuB szerint az ilyen nemzeti szabályozás azzal a hatással járhat, hogy az adózót hosszú időre megfosztja az áfa-különbözetnek megfelelő pénzeszközöktől, és megakadályozza az ezen pénzeszközökkel való rendelkezés időpontjának előrelátását, valamint kizárja a késedelmi kamatokra való jogosultságot. Az EuB szerint az ilyen szabályozás nincs összhangban az adósemlegesség elvével.

Az EuB kiemelte, hogy a belső jog alkalmazásakor a nemzeti bíróságok kötelesek azt úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegyék az irányelv szövegét és célját. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének e követelménye ugyanis az EUMSz rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését.

Az EuB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a nemzeti bíróság köteles biztosítani az uniós jogi rendelkezések érvényesülését, amely során kizárhatja az ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását, anélkül hogy kérelmezniük kellene vagy várniuk kellene e nemzeti rendelkezés jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére.

---