Ki felel a rossz harmonizációért?

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2018. szeptember 14.
Címkék: , , , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a felperes 2014 decemberében, a keresőképtelen állomány végét követően igénybe kívánta venni évi rendes szabadságát, hogy a karácsonyi ünnepeket immár gyógyultan családjával és unokáival tölthesse. Munkáltatója azonban a munka törvénykönyve (Mt.) értelmében (115. §), mivel éves betegszabadsága meghaladta a harminc napot, időarányosan 2013-ban négy, 2014-ben pedig 27 napot vont le az éves szabadságából. Az alapvető jogok biztosának 2014. novemberi jelentésében megállapította, hogy az Mt. azon rendelkezése visszásságot valósít meg, mely szerint a szabadság megállapítása szempontjából naptári…

Ami a tényállást illeti, a felperes 2014 decemberében, a keresőképtelen állomány végét követően igénybe kívánta venni évi rendes szabadságát, hogy a karácsonyi ünnepeket immár gyógyultan családjával és unokáival tölthesse. Munkáltatója azonban a munka törvénykönyve (Mt.) értelmében (115. §), mivel éves betegszabadsága meghaladta a harminc napot, időarányosan 2013-ban négy, 2014-ben pedig 27 napot vont le az éves szabadságából.

Az alapvető jogok biztosának 2014. novemberi jelentésében megállapította, hogy az Mt. azon rendelkezése visszásságot valósít meg, mely szerint a szabadság megállapítása szempontjából naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség minősül csak munkában töltött időnek. Meglátása szerint ez a rendelkezés sérti az Alaptörvényben meghatározott éves fizetett szabadsághoz fűződő jogot [XVII. cikk (4) bekezdés]. Ráadásul a szabályozás nem áll összhangban a 2003/88/EK irányelvvel, valamint nem tesz eleget maradéktalanul a nemzetközi szerződésekből adódó követelményeknek sem.

A szabály 2015. január 1-jei hatállyal módosult. Az indokolás szerint azért, mert az Európa Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelvnek a fizetett szabadságra vonatkozó rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy az irányelv szerinti éves minimális szabadság azért csökkenjen, mert a munkavállaló az év egy részében keresőképtelen volt. 2015. január 1-től a keresőképtelenség teljes időtartama munkában töltött időnek minősül a szabadság szempontjából. Vagyis a munkavállalót akkor is megilleti a teljes éves szabadsága, ha a tárgyév valamennyi napján egyébként keresőképtelen volt.

A kereset

A felperes annak megállapítását kérte, hogy az állam (alperes) megsértette a magánélethez való jogát, ezért az ebből fakadó vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni. Meglátása szerint az alperes azzal sértette meg a magánélethez fűződő személyiségi jogát, hogy olyan jogszabályt alkotott, amely ellentétes a vonatkozó uniós normákkal. Hivatkozott az Európai Unió Bíróság gyakorlatára, mely szerint a tagállam köteles megtéríteni azokat a magánszemélyeket ért károkat, amelyek az uniós irányelvek át nem ültetéséből származnak. Az irányelv ugyanis rögzíti, hogy az éves rendes szabadság nem lehet kevesebb négy hétnél. A felperesnek pedig 2014-ben gyakorlatilag a teljes szabadságát elvonták.

Az alperes védekezése szerint akkor, ha a kereset jogalapja az, hogy a magyar állam az európai jogot nem megfelelő módon ültette át és ezzel kárt okozott, az tartalma szerint jogalkotással okozott kár megtérítésére irányuló igénynek minősül, ebben az esetben pedig hiányzik a felperes kereshetőségi joga. A magyar állam nem jogalkotó szerv, ezért a felperes nem jó személyt jelölt meg alperesként. A jogalkotás az Alkotmánybíróság kontrollja alatt álló tevékenység, polgári jogi jogviszony nem keletkezik az állampolgár és a jogalkotó között. Mindezért a bíróság nem állapíthatja meg, hogy alperes jogalkotási tevékenységgel jogellenességet követett el, így a kártérítés egyik eleme, a jogellenesség hiányzik.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Álláspontja szerint, amennyiben az uniós tagállam saját jogszabálya olyan közösségi szabályt sért, amelynek célja, hogy a magánszemélyt jogokkal ruházza fel, és a sérelem kellően súlyos, továbbá a jogsértés és a magánszemély kára között közvetlen okozati összefüggés áll fenn, az állampolgár az állammal szemben érvényesítheti kártérítési igényét. Az bíróság szerint a bekövetkezett kárnak az adott jogviszonnyal kell szoros összefüggésben állnia, ellenkező esetben a közvetlenség követelménye nem érvényesül. Kifejtette, hogy a személyiségi jog sérelme akkor következik be, ha az embert megillető e jogok körébe eső jogát valaki közvetlenül sérti. Az elsőfokú bíróság ilyen közvetlenséget nem tudott megállapítani. Nem értett egyet azzal, hogy a felperes magánélethez fűződő jogát az alperes megsértette azzal, hogy az uniós irányelvnek nem megfelelő jogszabályt alkotott. Bár e jogellenes cselekmény okozhat kárt, vagy nem vagyoni károsodást, de a magánélethez fűződő jogot önmagában nem sérti, így jogalap hiányában a jogsértés megállapítása és a kártérítési felelősség nem alkalmazható.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Egyetértett azzal, az uniós irányelvek nem megfelelő jogszabályi átültetése nem érinti a felperes személyiségének lényegét, az alperesi jogsértés és a felperest ért hátrányok közötti közvetlenség kifejezetten a felperes magánszféráját támadó alperesi magatartás nem volt megállapítható. Az alperes jogharmonizációs kötelezettsége nem közvetlenül az ember személyiségére kiható körülmény. A bíróság szerint személyéhez fűződő jog megsértésének megállapítására csak akkor nyílna lehetőség, ha a jogsértő magatartás kifejezetten individuum megsértésére irányul. A jogalkotás hiánya okozhat kárt az egyén számára, de a személyiségi jog megsértést nem.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A jogerős felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresettel egyező tartalmú ítélet meghozatalát kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A magyar munkajogi szabályozás a konkrét kérdésben nem felelt meg az uniós irányelvnek, ezért a Kúria szerint a jogerős ítélettel szemben megállapítható volt, hogy a jogalkotási tévedés (hiba) közvetlen eredménye, vagyis a felperes fizetett szabadsága mértékének csökkenése érdemi kihatással volt a felperes magánéletére. A Kúria szerint ugyanis a tágabb értelemben vett magánélethez való jog magában foglalja a jogosult szabad döntését arról, hogy szabadidejét mire használja fel. A felperes magánéletére a jogalkotói tévedés következménye valóban kihatással volt, csökkentette a rekreációra, a családdal való együttélésre fordított időt, ezzel sérült a felperes tágabb értelemben vett magánélet védelméhez fűződő joga. Így megállapítható a felperes személyiségi jogának megsértése.

Ennek ellenére a személyiségi jog megsértésének megállapítása önmagában nem teremtette meg az alperes közvetlen kártérítési felelősségét. Az Európai Unió Bírósága ítéletei egyértelművé teszik, hogy a konkrét kártérítés feltételeinek fennállását a nemzeti bíróságok kizárólag a nemzeti jog alapján ítélhetik meg. Bár az új Ptk. tervezetében volt külön elképzelés az állam által jogalkotással okozott kár megtérítésére irányuló szabály beépítésére, ezt azonban a jogalkotó mellőzte, az ügyben alkalmazandó régi Ptk. pedig semmilyen erre vonatkozó szabályt nem tartalmazott. Ezt a bíróság jogalkalmazóként saját elhatározásából nem pótolhatja. A régi Ptk. általános kártérítési szabálya alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Kúria szerint ez a rendelkezés a felperes és a jogalkotó állam viszonyára nézve nem alkalmazható, mivel közöttük nem alakult ki kötelmi jogi kapcsolat. Megfelelő jogi szabályozás hiányában tehát a felperes kártérítési igényét a Kúria szerint a jogerős ítélet érdemben helytállóan utasította el.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.602/2017.) a Kúriai Döntések 2018/8. számában 221. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Versenyfutás a funtineli boszorkányért
2018. szeptember 7.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért

A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető – a Kúria eseti döntése.

A semmisség vizsgálata kölcsön megfizetése iránti perben
2018. augusztus 31.

A semmisség vizsgálata kölcsön megfizetése iránti perben

A bíróság hivatalból bizonyítást kölcsön megfizetése iránti perben nem folytathat le, így hivatalból csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján egyértelműen megállapítható semmisséget észlelheti – a Kúria eseti döntése.