A bizalmi vagyonkezelés kapcsolódásai a gyermektartással

Szerző: Kálmán Attila
Dátum: 2017. augusztus 28.
Rovat:

A dolgozatban elsősorban a törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos kérdéseket és az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusaira.


A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.

Bevezetés

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. A Ptk.[1] – feladatához híven – a jogintézmény polgári anyagi jogi sajátosságait állapította meg, amely a saját, de célra rendelten elkülönített vagyon, más javára, védelmi jogokkal biztosított, felelős kezelésében azonosítható, amely mellett a vagyonkezelő másik legfontosabb feladata a kezelt vagyon kedvezményezettnek való kiadása a vagyonkezelési feltételeknek megfelelően.[2] A Bvktv. e jogintézménynek a jogrendszer egyéb jogágaiba való bevezetését célozta, azzal, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (Gyvt.) nem módosította. A Ptk., illetve a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozóan nem állapított meg családjogi rendelkezést.

A dolgozatban elsősorban, de nem kizárólagosan az úgynevezett törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos jogpolitikai kérdések azonosítását követően, az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusainak vizsgálatára.[3] Majd bemutatom a Ptk. által a magyar jogba bevezetett bizalmi vagyonkezelés e keretbe való beillesztésének elfogadható lehetőségeit, illetve, hogy a testvérintézményének tekintett angol trust hogyan kapcsolódik a gyermektartáshoz, valamint annak sajátos megoldásaival milyen belföldi párhuzamok vonhatóak. Mindezt különösen arra tekintettel tartom szükségesnek, hogy a rugalmas bizalmi vagyonkezelés egy újabb ösztönzőként is felfogható arra, hogy az adott esetben nem is, vagy nem elsősorban gyermektartásra kötelezett vagyonrendelő számára egy újabb ösztönzőt adjon a gyermek (fiatalkorú) tartásához, esetleg csak annak egyes aspektusaihoz kapcsolódó pénzügyi gondoskodásra.[4]

4. A tartás – kötelezett helyett – harmadik személy általi teljesítésének korlátai

A fentiek szerint a tartási megállapodás bírói, hatósági jóváhagyásának alapvető feltétele a gyermek érdekeinek védelme. Általános jogpolitikai, dogmatikai kérdés, hogy a gyermektartási kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e, annak vonatkozásában tartozásátvállalásra, vagy legalább tartozáselvállalásra (Ptk. 6:203-206. §-ok szerint) sor kerülhet-e, vagy a jogosult (törvényes képviselője) köteles-e elfogadni a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést (Ptk. 6:57. § szerint).

4.1. A tartási kötelezettség harmadik személy általi teljesítése más országokban

Eltérő a gyakorlat az egyes országokban a tekintetben, hogy lehetővé teszik-e a tartási kötelezettség – beleértve a gyermektartást is – harmadik személy általi teljesítését. Vannak országok, ahol ez nem lehetséges, pl.: Hollandiában,[5] Írországban.[6] A legtöbb esetben az egyes országok a tartásdíj állam általi előlegezésére adnak lehetőséget, ugyanakkor ez nem tekinthető harmadik személy általi teljesítésnek, pl.: Németország,[7] de lehetőség van erre Magyarországon is. Az egyes országokban általánosságban nem rendezik azt a kérdést kifejezetten, hogy a tartásdíj-kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e.

4.2. A gyermektartási kötelezettség személyhez kötöttségének jelentősége – a hozzájárulás szükségessége

Szeibert[8] a Ptk. 4:212. §-ához fűzött magyarázatában egységesen utal arra, hogy a tartáshoz való jog a jogosult, a tartáshoz való kötelezettség pedig a kötelezett halálával megszűnik, mert mindkét esetben személyhez kötött a jog, illetve a kötelezettség, függetlenül attól, hogy a tartás természetbeni, vagy pénzbeni.

Vékás[9] a Ptk. 6:57. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy bár ki nem zárt, de a jogosult megtagadhatja a harmadik személy által felajánlott teljesítés elfogadását, ha a szolgáltatás teljesítése személyhez kötött (pl. egy művészi teljesítmény), vagy olyan szakértelmet (szakképzettséget, tudományos ismeretet) igényel, amellyel a teljesítést felajánló harmadik személy nem rendelkezik. Maga a Ptk. ugyanott utal is a személyhez kötött szolgáltatásra, mint elfogadás-megtagadási okra.

Ugyanakkor a Ptk. 6:203-207. §-ai a tartozásátvállalás, és -elvállalás körében azért nem utalnak a személyhez kötöttségre, mert a fentiekkel összhangban a jogalkotó e körben sem kívánja korlátozni a jogosultat azon választásában, hogy harmadik személytől is elfogadja a teljesítést és ebben a kötelezettel és az át- vagy elvállaló harmadik személlyel megállapodjon. Ennek kizártságára Gárdos[10] sem utal e szakaszok magyarázatában.

Azaz, a gyermektartás alapjául szolgáló dare (pénzbeni) vagy praestare (természetbeni) szolgáltatásokat harmadik személy is teljesítheti, ha ehhez a gyermek (törvényes képviselője) hozzájárul akár a teljesítés felajánlásakor, akár előzetesen a teljesítés át- vagy elvállalásakor. Mert a törvényes képviselő jogosult és köteles mérlegelni, hogy az eltartó-eltartott, elsődlegesen szülő-gyermek közötti – általában fennálló – érzelmi viszony valóban pótolhatatlan-e a harmadik személy által a gyermek körülményeinek és szükségleteinek teljes mértékben megfelelő ellátáshoz.

E jogát a törvényes képviselő a képviselt eltartott érdekszolgálati és a joggal való visszaéléstől való tartózkodási kötelezettségeinek keretei között gyakorolhatja, amely mérlegelési keret elméletileg jóval szűkebb, ha a tartási kötelezettség pénzfizetésre irányul,[11] ahol tehát a harmadik személy és az eltartott közötti személyes viszony, illetve fizikai érintkezés teljes mértékben elhanyagolhatónak tekinthető. Mindezért igen nehézkes életszerűen helyeselhető indokkört elképzelni, amely alapján elvben a fenti két szűrőn át tudna menni a visszautasítás. A továbbiakban éppen a bizalmi vagyonkezelés körében vizsgálom meg, hogy mi lehet mégis elutasítási indok, vagy bíróság, hatóság által adandó jóváhagyás-elutasítási ok.

4.3. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozásátvállalás elutasítási alapja

A fentiek szerint, tehát, ha a tartásra kötelezett akként kívánna mentesülni e kötelezettsége alól, hogy bizalmi vagyonkezelőt bíz meg a teljesítéssel és ajánlatot tesz az eltartott törvényes képviselője részére, hogy járuljon hozzá a tartásdíjfizetési kötelezettség átvállalásához, a törvényes képviselő érdekszolgálati kötelezettsége alapján sem fogadhatná el az ajánlatot, és a bíróság sem hagyhatná jóvá ugyanezen okból a megállapodást. Ugyanis a bizalmi vagyonkezelés jelenlegi, eltérést nem engedő jogszabályi keretei nem engedik a vagyonrendelő által – az alapítványi vagyonrendeléshez[12] hasonlóan – visszavonhatatlan vagyonrendelést (Ptk. 6:326. §), illetve nem védik a kezelt vagyont a vagyonrendelő hitelezőivel szemben [Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdés].[13]

A tartozásátvállalás alapvető célja, hogy az eredeti kötelezett szabaduljon e pozíciójából, ha az általa, e tartozás teljesítésére megbízott bizalmi vagyonkezelő lépne helyére e minőségében, úgy a kezelt vagyon idő előtti kimerülése esetén, a vagyonkezelő a Ptk. (6:323. §-a) alapján az eltartottal, mint vállalt kötelezettség hitelezőjével szemben kizárólag a kezelt vagyon erejéig felelne. Saját vagyonával kizárólag akkor felelne, az eltartott törvényes képviselője nem tudta és nem is kellett tudnia, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.

Azaz, az eredeti kötelezett mellett a tartozást átvállaló vagyonkezelő is mentesülhetne a tartási kötelezettség alól, ami miatt a gyermek tartási igénye kielégületlenül maradhatna.

4.4. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozáselvállalás elfogadási alapja

A tartozáselvállalás esetén nem kerül sor az eredeti kötelezett jogviszonyból való távozására, ezért egy ilyen ügylet által a teljesítésre kötelezhető személyek köre bővül, amely általában az eltartott érdekeit szolgálja, így mind a törvényes képviselő általi elfogadás, mind a bíróság, gyámhatóság általi jóváhagyás általában megadhatónak mondható, azzal, hogy legalábbis azt a fentiekben említettek szerint a bizalmi vagyonkezelési jogviszony jelenlegi jogszabályi környezet szerint fennálló labilitása nem akadályozza.

Lábjegyzetek:

[1] A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződést a vagyonkezelő és a vagyonrendelő abban történő megállapodása hozza létre, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díj fizetésére köteles, vagy a vagyonkezelő ingyenesen látja el e kezelési tevékenységet.

[2] A bizalmi vagyonkezelés fogalmának részletes magyarázatáért ld. pl.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés, Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 23-25. o.

[3] A bizalmi vagyonkezelés fedezetelvonó jellegére külön szükségtelen kitérni, az azzal szembeni egyik leggyakoribb kontinentális jogászok által megfogalmazott aggály ugyanis éppen a fedezetelvonásra való különleges alkalmassága. Itt is megjegyzendő azonban, hogy a gyermekek kedvezményezetté nevezésével alapított családi trustokkal szemben is gyakori kritika, hogy elsődleges céljuk a szülő hitelezői számára a kielégítési fedezet csökkentése, és az ennek köztartozás vonatkozásában lényegében megfelelő adóoptimalizálás. Erről részletesebben ld.: Patrick Parkinson: Family Trusts and Third Parties under the Family Law Act 1975 Sydney Law School Legal Studies Research Paper 14/50 2014. május, vagy William J. Turnier – Jeffrey Lync Harrison: A Malthusian Analysis of the So-Called Dynasty Trust in: University of Florida Fredric G. Levin College of Law Legal Studies Research Paper 2008, 4. o.

[4] Itt tehát éppen nem abból indulunk ki, hogy el akarná titkolni a tartásra kötelezett a jövedelmét, hanem épp ellenkezőleg, annak keretein belül, vagy éppen bírósági ítéletben konkretizált tartási kötelezettség hiányában kíván a gyermek tartásáról gondoskodni. A tartás vagyoni, jövedelmi alapjainak eltitkolásáról ld. különösen: Grád András – Takács Andrea: Tartásdíj-játszmák. Családi Jog, 2009/3. sz., 17-24. o. Azzal, hogy a későbbiekben részletezettek szerint a gondoskodási, tartási szándékkal erősen konkurálnak egyéb (főleg adóoptimalizáló, és vagyonvédelmi) tartási trust létesítési célzatok.

[5] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_net_hu.htm

[6] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ire_hu.htm

[7] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ger_hu.htm

[8] Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 864. o.

[9] Vékás Lajos in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 1377. o.

[10] Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1674-1679. o.

[11] Gárdos a Ptk. 6:194. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a követelések személyhez kötöttsége, ezért engedményezésének kizárása mögött sokáig az a jogpolitikai megfontolás húzódott, hogy a követelések elsősorban nem forgalomképes vagyontárgynak, hanem a jogosult és kötelezett közötti személyes kapcsolat elválaszthatatlan elemei. Gárdos utal az 1900-as Ptk.-tervezet indokolására, amely szerint a szolgáltatás akkor volt a hitelező személyéhez kötve, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a hitelező egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a hitelező személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Ez alapján a szolgáltatási kötelezettség személyhez kötött jellege akkor volna megállapítható, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a kötelezett egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a kötelezett személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Pénz vagy fajta és mennyiség alapján meghatározható vagyontárgy átruházási kötelezettségben álló szolgáltatás esetén meglátásom szerint a kötelezett egyéniségéhez való kapcsolódása a mai társadalmi viszonyok között általában nehezen értelmezhető. Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1655-1656. o. Érdekesség, hogy az Unidroit-alapelvek alapján arra lehet következtetni, hogy annak alkotói a pénzfizetési kötelezettség körében kizártnak tartják annak személyhez kötött jelleget (performance of an exclusively personal character), a magyar jogban a pénzfizetési és fajta és mennyiség szerinti vagyontárgy-szolgáltatási kötelezettségek nincsenek általánosságban kizárva a személyhez kötött szolgáltatások köréből. Miközben vitán felül áll, hogy bárki ruházza át utóbbiakat a jogosultra a szolgáltatás identikus marad. Ld.: International Institute for the Unification of Private Law: Unidroit Principles of International Commercial Contracts, Róma, 2010, 239-243. o.

[12] Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont érvényesen nem vonhatja vagy követelheti vissza [vagyonelvonási, visszakövetelési, csökkentési, megszüntetési tilalom Ptk. 3:384. § (2) bekezdés, 3:393. § (2) bekezdés, 3:403. § (2) bekezdés], de annak megszűnése után az általa juttatott vagyonnál nem nagyobb értékű vagyont igényelheti [Ptk. 3:404. § (1) bekezdés]. Erről részletesebben ld.: Csehi Zoltán in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 600-601., 608-609. és 618-619. o.

[13] Erről részletesebben ld.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 240-243. o., valamint Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. Jogi Tanulmányok, 2014, 575-586. o.


Kapcsolódó cikkek:


Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga
2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.