A családi gazdaság nem polgári jogi társaság

Ami a tényállást illeti, a felperesek házastársak, az alperes pedig a gyermekeik. A felek a ’90-es évek elejétől közösen mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak a felperesek által az alperesek részére megvásárolt, de a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanokon, majd 2002-ben családi gazdaságot alakítottak, és a felperesek több, a családi gazdaság által művelt ingatlan tekintetében lemondtak a haszonélvezeti jogukról. A felek viszonya a későbbiekben megromlott és 2006-ban közjegyző által hitelesített megállapodást kötöttek, amelyben felértékelték a családi gazdaság vagyonát és megállapodtak arról, hogy azt, legalább a gazdaságot terhelő hitelek visszafizetéséig, az I. rendű alperes (alperes) működteti azt. Megállapodtak abban is, hogy egy formai vagyonmegosztást hajtanak végre, amelynek körében a felértékelt vagyont a felperesek és az alperes közt egyenlő arányban szétosztják. Ennek alapján az alperes többek közt 14 000 000 forintot vállalt megfizetni a felpereseknek. A megállapodásban foglaltaknak azonban az alperes csak részben tett eleget, ezért a felek tárgyalásokba kezdtek, amelynek eredményeképpen 2011-ben újabb megállapodás és tartozáselismerő szerződés jött létre köztük, melynek az alperes ismét nem tett eleget. A felperesek azt kérték a bíróságtól, hogy kötelezze az alperest a vagyonmegosztásból fennmaradt tartozása megfizetésére. Mindezeken túl ajándék visszakövetelése iránti igényt is előterjesztettek. 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság az alperest 9 677 500 forint tőke és járulékai megfizetésére kötelezte. Indoklása szerint a felek a Ptk. szerint szabadon állapíthatták meg szerződéseik tartalmát és így nem volt akadálya annak sem, hogy a már 2002. évet megelőzően is szervezett keretek közt folyó gazdálkodásból eredő jogviszonyukat a kapcsolatuk megromlása miatt szerződésekkel rendezzék. Bár az alperes úgy nyilatkozott, hogy a közjegyző előtti szerződés nem felelt meg az akaratának, de azt mégis önként aláírta, majd részben teljesítette is. Ezt követően került sor 2011-ben az újabb megállapodásra, amellyel szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a tartozása nem áll fenn, az nem érvényesíthető bírósági úton, vagy az érvénytelen. Erre azonban nem került sor. 

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta és a szerződés teljesítésére irányuló keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a családi gazdálkodásra a régi Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait kellett megfelelően alkalmazni, amely szerint – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a nyereség és a vagyoni hozzájárulást meghaladó veszteség a tagok közt egyenlő arányban oszlik meg, és semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteségből kizár. Hangsúlyozta, hogy a felek, jogszabályi előírás ellenére, éves elszámolásokat nem készítettek, de teljes körű elszámolást még a 2006. és a 2011. évi megállapodások sem jelentettek, mert nem tartalmazták az összes bevételt és kiadást. A megállapodások vagyonmegosztást tartalmaztak, a felek ennek ellenére a családi gazdálkodást nem szüntették meg. Ilyen lehetőséget azonban a régi Ptk.-ban foglalt szabályozás nem ismer, ezért a felperesek nem követelhették a családi gazdálkodás megszüntetése nélkül a vagyon felosztását és a nekik járó rész kiadását. Erre csak a társaság megszűnésekor, vagy akkor lenne lehetőség, ha a tag a társaságtól megválik. Ezért a megkötött megállapodásokat semmisnek értékelte. Az ajándék visszakövetelése iránti kereset vonatkozásban azonban az eljárást folytatni kell a másodfokú bíróság szerint. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A felperesek álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a családi gazdaság tagjai közötti viszonyra a régi Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait. 

A Kúria megállapításai 

A Kúria is tévesnek ítélte a másodfokú bíróság álláspontját, mikor megállapította a peres felek közötti megállapodások jogszabályba ütközés miatti semmisségét. A családi gazdaság egy sui generis jogintézmény, amelyet a jog hiányosan ugyan, de speciálisan szabályoz. A családi gazdaságokról szóló Kormányrendelet [326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet] nem rendelkezik úgy, hogy a családi gazdaságokra a nem szabályozott kérdésekben a polgári jogi társaság szabályait kellene alkalmazni. Egy sui generis jogintézményen – erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában – nem kérhetőek számon mögöttesen egy másik jogintézmény szabályai. Tévedett a Kúria szerint a másodfokú bíróság, amikor a családi gazdaságra a polgári jogi társaság szabályait alkalmazta és a felek szerződéseinek a régi Ptk.–ba való ütközését állapította meg. 

A felek szerződéseire a kötelmi jogban főszabályként érvényesülő diszpozitivitás az irányadó mind a szerződés megkötésére, mind pedig annak a módosítására. Kiemelte, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, ami a családi gazdálkodás fenntartása mellett – azaz a családi gazdálkodás megszüntetésének hiányában – tiltaná, hogy az abban részt vevő felek ilyen módon rendezzék a vagyoni viszonyaikat, megállapodjanak a nyereség, illetve a veszteség egymás közötti megosztásában. A 2006-os megállapodást az alperes is érvényesnek tekintette, mert azt részben teljesítette, a még fennálló tartozására pedig a 2011-ben tartozáselismerő nyilatkozatot tett. A felek közötti szerződések tehát érvényesen létrejöttek. 

A Kúria így a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kiemelte, hogy a megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a szerződések nem ütköznek jogszabályba, azok semmissége ez okból nem állapítható meg. 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. VI. 20.355/2017.) a Kúriai Döntések 2018/4. számában 114. szám alatt jelent meg.