A hatályon kívül helyezés gyakorlata közigperekben-II. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A joggyakorlat-elemző csoport elé került ügyekben gyakori volt, hogy a bírák nem döntöttek teljes körűen a kereseti kérelemről, vagy túlterjeszkedtek azon.

A peres eljárás kereteinek meghatározása

Általánosságban a peres eljárás kereteit a bíró határozza meg a jogszabályok, a kérelemre történő eljárás és a hivatalbóli bizonyítás szabályai, a kereseti kérelemhez kötöttség, a keresetről való teljes körű döntés kötelezettsége, illetve a keresetváltoztatás szabályai alapján.

Az egyedi ügyekben a bíráknak figyelembe kell venniük a a felülvizsgálni kért határozatot, a kereseti kérelmet, annak esetleges megváltoztatását, a felek kereshetőségi jogát, a megtett bizonyítási indítványokat, a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat és a hivatalbóli bizonyítást, illetve a felperes egyéb cselekményeit (elállás, egyezség), illetve kivételes esetben az alperesnek a perre kiható magatartását (pl. határozat visszavonása, módosítása, jog vagy tény elismerése).

A közigazgatási per a bírósághoz címzett és a törvény által keresetlevélnek minősített kezdőiratba foglalt kérelemre indul meg, ezért a közigazgatási bíró elsődlegesen ez alapján köteles a közigazgatási per kereteit meghatározni. A bíróságnak azt kell rögzítenie, hogy ki a felperes, ki az alperes, mi a megtámadott határozat, a felperes anyagi és, vagy eljárásjogi okból vitatja a közigazgatási döntés törvényességét.

A határozott kereseti kérelmet is a bíróságnak kell azonosítania. Ha a felperes kereseti kérelme nem egyértelmű, az első tárgyaláson még pontosítható a felperes nyilatkoztatásával.

Egyértelmű hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság ítéletben foglalt döntése nem terjedt ki a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ennek oka a legtöbb esetben az, hogy a bíróság nem elemzi a keresetlevélben foglaltakat.

A Kúria szerint nagy hiba, ha a bíróság ezt egyedül – a felperes bevonása nélkül – kívánja megoldani, mert még a legtisztább „logikai úton” sem lehet a kereseti kérelem lényegét biztonsággal kitalálni.

Ha a keresetlevél több egymástól elválasztható kérelmet tartalmaz, akkor azt a felülvizsgálni kért határozattal kell összevetni. A határozatba foglalt rendelkezésekkel történő előzetes összevetés megkönnyíti a kereseti kérelem terjedelmének meghatározását, egyben segít megelőzni, hogy a bíróság túlterjeszkedjen a kérelemben foglaltakon.

A Kúria szerint az is hiba, ha a bíró nem a megírt kereseti kérelmet követve (hanem emlékezetből) rögzíti a kérelmet, tévesen jelöli a felülvizsgálni kért határozatokat.

A felperes a perbeli jogvita során megszerzett újabb és újabb információk birtokában az újonnan felmerült kifogásait is érvényesíteni kívánja. A Kúria szerint azonban a közigazgatási bíró feladata, hogy a pert kézben és megfelelőmederben tartsa és ne engedjen teret a kereseti kérelemtől való eltérésnek, a tiltott (határidőn túli) keresetváltoztatásnak.

A kereset az első tárgyalás lezárásáig változtatható meg, amely azt jelenti, hogy a bíró az első tárgyalás befejezésekor nem adhat további határidőt a kereseti kérelem megváltoztatására, ilyen bírói kötelezéssel (felhívással) az első tárgyalás jegyzőkönyve nem zárható le. A Kúria felhívta a figyelmet, hogy nem minősül tiltott keresetmódosításnak, ha a felperes követelését az első tárgyalást követően leszállítja vagy felemeli.

A kereseti kérelem pontos azonosításának elmaradása

A joggyakorlat-elemző csoport elé került ügyben a felperes keresetében kérte alperes határozatának hatályon kívül helyezését új eljárásra utasítás nélkül, másodlagosan pedig alperes határozatának hatályon kívül helyezését és alperes új eljárás lefolytatására utasítását.

A fordított ÁFA felszámítására vonatkozó jogi érveket az alperes határozata nem tartalmazta, az kizárólag az alperesi ellenkérelemben jelent meg.

A téves felperesi hivatkozás és az erre alapozott alperesi válasz miatt tért ki az elsőfokú bíróság ennek a kérdéskörnek a vizsgálatára, holott az alperesi határozat erre vonatkozó jogi érvelést nem is tartalmazott.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint, ha a bíró a felek előadását a felülvizsgálni kért határozattal összeveti, akkor észlelhette volna, hogy a határozat indokolásában nem szereplő érveket vitatott felperes, mely kérdés tisztázható lett volna a tárgyaláson.

Egy másik ügyben a személyesen eljáró felperes kereseti kérelme szakszerűtlen és hiányos volt. A felperes a történeti tényállást részletesen előadta, de nem jelölte meg, hogy a hatósági határozat milyen jogszabályt sértett meg. Az alperesi hatóság ezt jelezte is ellenkérelmében, illetve a felperes érvelését jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztva vitatta, a bíróság ennek ellenére nem rendelt el hiánypótlást.

A joggyakorlat-elemző csoport az ügyeket vizsgálva arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereset tartalmának biztonságos meghatározása valószínűleg időhiány miatt következik be, a bíró a gyors tárgyalás kitűzést és befejezést szem előtt tartva nem tud, vagy nem akar elég időt szánni az előkészítésre, holott az előkészítő szakaszban rögzült tévedések végigkísérik a per egész folyamatát, eseteként nem vagy csak nehézségek árán javíthatók ki.

A kereseti kérelem teljes körű eldöntésének hiánya

A Kúria elé került ügyben a felperes adószáma felfüggesztése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott keresetében az adóhatóság határozatát a valótlan tényállás és a téves jogértelmezés miatt is vitatta. A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság úgy utasította el a keresetet, hogy a felperes jogértelmezésre vonatkozó érvét nem bírálta el, vagyis nem döntött a kereset egészéről.

A vizsgált ügyek egyikében a felperes keresetében az alperes adókülönbözetet megállapító határozatának jogszerűségét vitatta, állításai alátámasztására bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyet a bíróság kellő indok nélkül mellőzött, így a kereset egészéről nem dönthetett.

A Kúria szerint előfordul, hogy a kereseti kérelem egészéről azért nem dönt a bíró, mert az abban hivatkozott lényeges eljárási kifogást megalapozottnak ítéli, vagy a jogalap tekintetében igazat ad a felperesnek, s ennek következtében szükségtelennek ítéli a további anyagi jogi, vagy a bírság összegszerűségére vonatkozó kifogások vizsgálatát.

A Kúria kifejtette, hogy ha a felperes kereseti kérelmét jogszerűen megváltoztatja, akkor a bíróságnak erről kell döntenie. Hibázik a bíró, ha a felperes – bírói felhívásra, határidőben – új, eldöntendő jogkérdéssel kiegészített keresetéről ítéletében nem foglal állást. Az ítélete indokolása hiányos, ha nem fedi le a kiegészített keresetet.

A kereseti kérelmen való túlterjeszkedés

Az ítéletben kifogásolta, hogy a hatóság eljárásában nem alkalmazta a becslés módszerét. A Kúria az alperes a felülvizsgálat során megállapította, hogy a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, a felperes a becslésre vonatkozóan nem terjesztett elő kereseti kérelmet, bizonyítási indítványa nem volt, a becslést mint módszert meg sem említette. A bíróság olyan jogszabályhelyekre alapította döntését, amelyeket nemcsak a keresetlevél, de még a közigazgatási határozatok sem tartalmaztak.

A Kúria iránymutatásainak alkalmazása

Ha a felülvizsgálati bíróság akár anyagi, akár eljárásjogi hibák miatt a korábbi jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította, akkor a bírót a felülvizsgálati döntésben adott jogértelmezés, megállapított tények, és jogi iránymutatás köti.

Ennek a feladatának a bíróság akkor tud jól eleget tenni, ha a kúriai végzés érthetően, világosan foglalja össze, hogy a Kúria milyen hibákat tárt fel, miért értelmezi másként az adott tényeket vagy alkalmazandó jogot, és mit vár a megismételt eljárástól.

A Kúria kifejtette, hogy téves az a bírói szemlélet, amely a bírói függetlenség félreértelmezésére vagy a kúriai döntés kritizálhatóságára alapítva szembeszegül az iránymutatással. Egy felülvizsgálati döntéssel kapcsolatos szakmai problémákat, kifogásokat bírói értekezleteken, egyéb szakmai fórumokon meg lehet vitatni, de a megismételt eljárásban a bíró köteles a Kúria ítéletében foglaltaknak eleget tenni. Fontos, hogy a felülvizsgálati eljárásban ítélkező bírák is törekedjenek a döntés közérthetőségére, világos indokolására és megfelelő útmutatás nyújtására, mert csak ebben az esetben várható el a hatályon kívül helyező döntés maradéktalan végrehajtása.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint időnként a Kúria döntése is lehet túl általános, de ez a megismételt elsőfokú eljárásban kiküszöbölhető a döntés teljes indokolásának figyelembe vételével. A Kúria döntésnek valamennyi érve és megállapítása, az indokolás egésze segítségül hívható annak eldöntésekor mi is pontosan az elsőfokú bíróság feladata.

A hibás ténymegállapítás, mint hatályon kívül helyezési ok

A közigazgatási bíróság, amennyiben a felperes azt kéri, az érdemi és teljes felülbírálat érdekében jogosult a hatóság által megállapított tényeket vizsgálni, és a bizonyítékokat akár külön bizonyítás nélkül is, akár a perben lefolytatott bizonyítás eredményével kiegészítve, összevetve újraértékelni és eltérő tényállást megállapítani.

A joggyakorlat-elemző csoport kiemelte, hogy a helytelenül vagy hiányosan megállapított tényállás esetén a bíró nem a valósághű tényállást veti össze az alkalmazandó jogi normával és egy tévesen azonosított élethelyzetre ad nyilvánvalóan rossz választ.

A Kúria felhívta a figyelmet, hogy a tényállás rögzítése nem azonos a pertörténet bemutatásával, de azzal sem, ha a bíró azt ismerteti, amit az alperes megállapított. A bizonyítási eljárás és a bizonyítékok (szakvélemény, tanúnyilatkozat, okirat) ismertetése, azokból történő idézés sem helyettesítheti a ténymegállapítást. A bizonyítékok összevetése és értékelése alapján kell rögzíteni azt, hogy a bíróság milyen tények fennállására vagy hiányára tudott következtetéseket levonni s mit tekintett megállapítható tényeknek.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint a bíróság megállapíthatja a hatósággal azonosan a tényeket, de azt akkor úgy kell ismertetni, nem szabad a közigazgatási határozatot vég nélkül kiidézni.

A közigazgatási ügyekben a tények megállapítása sajátos folyamat. Két önálló szakaszra (hatósági, majd bírósági szak) is osztható, de eltérő lehet a bizonyításra köteles személyek köre, illetve az akár meg is változhat.

Sokszor félreértelmezhető az az eljárási szabály, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében, saját meggyőződése szerint értékeli. A régi Pp-ben rögzített szabad értékelés nem jelenthet bírói önkényt, korlátlan mozgásteret, a logika és az ész érveivel való szembekerülést. A bizonyítékok szabad értékelésének korlátját jelenti az ítélet teljes körű indokolásának kötelezettsége, mivel a bírói döntésben kell minden, a bizonyításhoz tartozó részdöntést megmagyarázni, a bizonyítási eljárás eredményét értékelni és ennek indokát bemutatni.

Ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja. Kialakult bírói gyakorlat szerint a felperesnek legalább valószínűsítenie kell, hogy a határozatban megállapítottól eltérő tényállás az igaz, azt a hatóság azért nem tudta jól megállapítani, mert eljárási kötelezettségének nem tett eleget.

A bírói tájékoztatással szembeni követelmények

A bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről.

Követelmény, hogy a tájékoztatás folyamatos legyen, mindig igazodjon a bizonyítás adott fázisához. E tájékoztatásra tehát nemcsak egyszer kerülhet sor a peres eljárás során, a tájékoztatás követi az ügy egyedi tényállását, alakulását, a peres eljárás menetét, igazodik a bizonyítási eljárás eredményéhez. Tartalmának a jegyzőkönyvből megállapíthatónak kell lennie. Ha a peres eljárás egyéb adataiból megállapítható, hogy a peres felek ismerték a jogaikat, akkor a tájékoztatás rögzítésének hiánya önmagában nem minősül releváns hibának. A tájékoztatás hiánya elsősorban akkor lehet hatályon kívül helyezési ok, ha az a szükséges bizonyítás elmaradásához vezet.

A joggyakorlat-elemző csoport elé került egyik ügyben a felperes adóügyben tanúbizonyítással élt és a büntető iratok beszerzését kérte, a bíróság azonban minden indítványát mellőzte és elutasította a keresetet, mert a felperes nem bizonyította kereseti állítását.

Egy szakkérdés értékelése során a Kúria arra mutatott rá, hogy ilyenkor az alperesnek is biztosítani kell az ellenbizonyítás lehetőségét, erről őt ki kell oktatni. Ha kioktatás nem volt, és az alperes enélkül is megtette bizonyítási indítványát, amelyet a bíróság mégsem teljesített, akkor az lényeges bírói hiba.

A joggyakorlat-elemző csoport által vizsgált egyik ügyben a felperesi kérelmet alátámasztó aggályos szakvéleményt a felperes előzetes tájékoztatása nélkül mellőzte a bíróság és a felperes keresetét elutasította, utalva arra, hogy bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Ebben az esetben is a bíró akadályozta a felperest a bizonyításban, hiszen a felek elé kellett volna tárnia, hogy a szakvéleményt aggályosnak ítéli, és azt nem is akarja a döntéshozatalnál figyelembe venni.

A bíróság az alperest akkor kötelezheti új eljárás keretében a bizonyításra, ha a hatóság nem állapította meg a releváns tényeket, vagy azokat alapvetően hiányosan határozta meg és a további tények megállapítása hosszadalmas bizonyítást igényelne, ezzel rendkívüli módon elhúzódna a peres eljárás befejezése. Ezen elv mögött az a szemlélet húzódik meg, hogy a bíróság alapvetően ellenőrzi a közigazgatás működésének törvényességét és nem végzi el a hatóság helyett a feladatát.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint a bíróság minden esetben törvénysértően helyezi hatályon kívül az alperesi határozatot, ha helytelenül jut arra a következtetésre, hogy az alperes tényfeltárási kötelezettségét elmulasztotta, ha alperesre bizonyítási terhet oszt ki törvényi feltételek hiányában, vagy ha a per kereteit meg nem haladó és alperest terhelő bizonyítást csak a hatósági eljárásban látja megvalósíthatónak.

A szakértői bizonyítás problémái

A szakismeretre már a hatósági eljárásban is szükség van, ott vagy maga a hatóság, vagy a megkeresett szakhatóság, vagy a kirendelt szakértő rendelkezik vele, a hatósági döntés is szakmai véleményen alapul. Ennek egyenes következménye, hogy a közigazgatási perben is kell a speciális szaktudás. A kereset folytán a szakkérdésben elfogadott álláspontot is felül kell vizsgálni, s mivel ezzel a tudással a bíróság nem rendelkezik, ezért kizárólag szakértő igénybevételével tudja a teljes és érdemi felülvizsgálatot elvégezni.

Ha szakkérdés merül fel a perben, akkor alapvető fontosságú tehát, hogy a bíróság és a felek ezt felismerjék, a bizonyításra köteles fél szakértő kirendelésére irányuló indítványt terjesszen elő, de emellett kiemelkedőjelentőségű a szakértő helyes megválasztása is, hiszen csak a kellő szakértelemmel rendelkező szakértőtől várható meggyőző erejű és a perben felhasználható szakvélemény.

A szakértőhöz intézett kérdések determinálják a szakvélemény minőségét. Rossz kérdésre csak rossz válasz adható. Az ügyhöz nem tartozó kérdések feleslegesen növelik a szakértői munka idejét, terhét, költségét, ezek vizsgálata megnöveli a pertartamot, elterelik a felek és a bíró figyelmét az ügy lényegi magjától, ezért is tilos olyan kérdéseket a szakértőhöz intézni, amely/vagy amelyre adott válasz a kereseti kérelmen túlmutat. Ha egyértelműen kiderül a szakértői meghallgatás/véleménykiegészítés után, hogy rossz, használhatatlan a hatósági és/vagy bírósági eljárásban beszerzett szakértői vélemény, akkor erről tájékoztatni kell a felperest,

A bírónak meg kell követelnie, hogy a szakértő részletes tényadatokkal és szakmai szempontból is indokolja meg döntését, ha van, mutassa be a számításait, jelölje meg a vonatkozó szakmai- és jogszabályokat.

A Kúria kifejtette, hogy hibát követ el a bíróság, ha a szakértői véleményt minden kontroll nélkül elfogadja döntése alapjául. Bár a bíróság szakértelemmel nem rendelkezik, de van annyi ismerete, hogy a szakértői érvelést, a kiindulási pontok helyességét, az alkalmazott szakértői módszer vagy az elvégzett számítások megfelelőségét ellenőrizze, illetve ha bármilyen kételye van, azt a felek és a szakértő bevonásával tisztázza.

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet, hogy a szakértői vélemény beszerzése nem azt jelenti, hogy a bíróságnak a bizonyítási eljárásban nincs már további dolga. A szakvélemény egy a bizonyítékok között, ha vannak további bizonyítékok, akkor a bíróságnak azokkal összevetve kell értékelnie, ha fennmaradnak ellentmondások, akkor azokat tisztázni kell.

A bírósági határozat indokolása

A Kúria úgy foglalt állást, hogy a döntés megalapozottságát, átgondoltságát az indokolásnak kell biztosítania, tükröznie, ezért az indokolási kötelezettség megsértése is lényeges eljárási szabálysértés.

Általánosságban az állapítható meg, hogy ha az ítéletből világosan megérthető, hogy a bíró mely bizonyítékok alapján és miért az adott tények fennállását állapította meg, kiderül, hogy adott tényállásra mely jogi normákat vonatkoztatta, továbbá az azokkal való összevetés után logikusan indokolja, hogy miért azt a jogi következtetést vonta le, az ítélet kellően meggyőző.

A Kúria szerint a jó ítéleti indokolás az érdemi kifogásokra érdemi választ ad, nem ismétli automatikusan az alperes határozati érveit, mellőzi az általános szövegpanelek használatát, az ügy egyedi jellegzetességére koncentrál, a felek érdemi és lényeges felvetéseire, érveire reagál. Fontos, hogy a rendelkező rész az indokolással, illetve az indokolás önmagával is összhangban álljon.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2019. július 31.

A hatályon kívül helyezés gyakorlata közigperekben-I. rész

A Kúria a 2015-2016. évekre lefolytatott vizsgálat során az Alkotmánybíróság, az EUB és a saját gyakorlatának az alsóbb fokú bíróságok általi figyelembe vételét, illetve a közigazgatási bíróságok által elkövetett olyan hibákat vette górcső alá, amelyből minden bíró tanulhat.