A helyiségbérleti szerződés felmondása avagy a diszpozitivitás határai

Szerző: dr. Horváth Gyula
Dátum: 2013. október 16.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk arra hívja fel a figyelmet egy konkrét ügy kapcsán, hogy hiába tér el a helyiségbérleti szerződés a felmondás törvényi előírásaitól, mégis érvénytelen lehet, ha nem veszi figyelembe az eltéréssel kifejezetten nem érintett törvényi rendelkezéseket. Az írás a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.144/2011/4. számú ítélete alapján készült.


Hosszú vita és jogalkalmazási bizonytalanság végére tett pontot a Legfelsőbb Bíróság az EBH2007. 1608. sz. elvi határozattal, amely kimondta, hogy „A szerződési szabadság elvének megfelelően a szerződésekre – köztük a nem lakás céljára vonatkozó helyiségbérleti szerződésekre is – vonatkozó anyagi jogi szabályok alapvetően diszpozitívak, azaz csak annyiban kerülnek alkalmazásra, amennyiben a felek másként nem rendelkeznek.”

Ez a döntés rendkívül fontos a helyiségbérleti szerződések világában, hiszen köztudomású, hogy a Lakás tv. felmondásra vonatkozó előírásai (Lakás tv. 24-25. §) merevek, a rövid határidők miatt nehezen alkalmazhatók. Ráadásul az ítélkezési gyakorlat rendkívül szigorúan megköveteli valamennyi formai és tartalmi előírás, valamint a határidők betartását. Ezek bármilyen hibája a felmondás érvénytelenségét vonja maga után. Nem ritka ezért az az eset, hogy a hosszú ideje nem fizető bérlőt sem tudja „kitenni” a bérbeadó az ingatlanból, mert nem az előírásoknak megfelelően mondott fel.

Éppen e problémák miatt tipikusnak tekinthető az utóbbi években, hogy a helyiségbérleti szerződések a törvényi előírásoknál lényegesen rugalmasabb, a bérbeadó számára kedvezőbb szabályokat tartalmaznak. E körben is vannak azonban rejtett aknák. Nem közismert ugyanis az az ítélkezési gyakorlatban jelen lévő elvárás, hogy nem elég a törvény szövegétől eltérni, az eltérésnek teljeskörűen le kell fednie minden felmondásra vonatkozó törvényi szabályt, de legalábbis a felmondás során figyelemmel kell lenni az eltéréssel le nem fedett előírásokra. Ennek elmaradása ugyanis a felmondás érvénytelenségéhez vezethet.

A diszpozitivitás elvéből látszólag az következne, hogy amennyiben a felek a törvényi rendelkezésektől – bármilyen módon – eltérnek, akkor nem a Lakás tv. felmondásra vonatkozó előírásait, hanem kizárólag a szerződésben írtakat kell alkalmazni annak eldöntése során, hogy jogszerű-e a felmondás.

Ez az állítás azonban így nem teljesen igaz. Legalábbis a legfőbb bírói fórum gyakorlata azt mutatja, hogy az eltérés ugyan megengedett, de ha csak részleges eltérés van, akkor a törvényi előírásokat is alkalmazni kell a szerződéses rendelkezések mellett. Tudjuk, hogy ez így kicsit nehezen érthető, ezért lássuk a cikk megírására ösztönző jogesetet.

A jogvita tárgyát képező határozatlan idejű helyiségbérleti szerződés szerint a bérbeadó egy hónapos felmondási határidő betartásával felmondhatja a szerződést, illetőleg attól elállhat, ha a bérlő „a fizetésekkel egy, vagy több havi bér nagyságában – egy 14 napos póthatáridőt nyújtó, előzetesen megküldött írásbeli fizetési felszólítást figyelmen kívül hagyva – késedelemben van”. A bérlő késedelembe esett, nem egyenlítette ki az esedékes bérleti díj számlát, ezért a bérbeadó 14 napos póthatáridővel felhívta a számla rendezésére azzal a szöveggel, hogy „amennyiben a fenti kötelezettségüknek az adott határidőn belül nem tesznek eleget, követelésünket maradéktalanul jogi eljárás keretében fogjuk érvényesíteni”. A fizetésre ezután sem került sor, ezért a bérbeadó felmondott. Látszólag a felmondás rendben volt, hiszen a bérbeadó betartotta a szerződés előírásait.

A bíróság szerint azonban a felmondás jogszerűtlen. Mégpedig azért, mert a felmondást megelőző írásbeli felszólítás nem figyelmeztette a bérlőt a jogkövetkezményekre, vagyis arra, hogy a nemfizetés felmondást vonhat maga után. Hogy ezt a szerződés nem írta elő? Ez igaz, de a jogszabály előírja. Ezzel összefüggésben a jogerős ítélet az alábbiakat tartalmazza: „Tény, hogy a szerződésbeli szabályozás nem tér ki arra, hogy a fizetési felszólításnak utalnia kell a mulasztás jogkövetkezményeire. Az a körülmény azonban, hogy a figyelmeztetés szükségességéről a szerződésben a felek nem rendelkeztek, az nem a Lakás tv. 25. §-ának (1) bekezdésétől való eltérést, hanem a rendelkezés hiányát jelenti, ezért a szerződésben nem szabályozott fenti kérdésre a Lakás tv. 25. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Tekintve, hogy a felperes írásbeli felszólítása a bérfizetés elmulasztása esetére a felmondást, mint jogkövetkezményt nem tartalmazta, a felmondás érvénytelen.”

Számunkra kicsit nyakatekertnek tűnik ez az értelmezés, de a Legfelsőbb Bíróság egyetértett vele. A felülvizsgálati eljárásban született ítélet szerint: „A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett a másodfokú bíróság bérleti szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítását tartalmazó döntésével és annak jogi indokolásával is. A Lakás tv. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a felek jogvitájára a Lakás tv. rendelkezései az irányadóak, a Ptk. rendelkezései csak a Lakás tv. által nem szabályozott kérdésekben alkalmazhatóak. A Lakás tv. 36. §-ának (1) bekezdése, valamint 43. §-ának (1) bekezdése értelmében a bérbeadót a bérfizetés elmulasztása miatt megillető felmondási jog gyakorlására a Lakás tv. 24-25. §-ában írt rendelkezések irányadóak. Az állandósult bírói gyakorlat szerint (a Legfelsőbb Bíróság EBH2007. 1608. szám alatt közzétett elvi határozata) e jogszabályok diszpozitívak, az azokban foglalt rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhettek. Eltérő szerződéses kikötés esetén a Lakás tv. 24-25. §-a nem irányadó, helyettük a szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.

A felek a perbeli szerződésben akként rendelkeztek, hogy a felperes mint bérbeadó egy hónapos felmondási idő betartásával többek között a bérfizetés elmaradása esetén jogosult felmondani a bérleti szerződést, ha a bérlő 14 napos fizetési határidő tűzését tartalmazó írásbeli felszólítás ellenére nem rendezi a tartozását. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ez a kikötés a felmondás okára (bérfizetés elmulasztása) valamint a felszólítás módjára (írásbeliség kikötése), illetőleg a törvényben előírt fizetési határidőtől eltérő 14 napos fizetési határidő kikötésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Arra azonban nem tér ki, hogy az írásbeli felszólításnak milyen tartalommal kell bírnia. A felszólítás tartalmának szerződésbeli szabályozatlansága nem azt jelenti, hogy a felek eltértek a Lakás tv. 25. §-ának rendelkezéseitől, hanem azt, hogy a felszólítás tartalmi követelményeiről a felek egyáltalán nem rendelkeztek, így a felszólítás tartalmára értelemszerűen a Lakás tv. 25. §-ának (1) bekezdése irányadó, miszerint a felszólításnak az alkalmazni szándékozott jogkövetkezményt tartalmaznia kell.”

Meggyőződésünk, hogy az ítélet mögött meghúzódó felfogás helytelen, és ellentétes a diszpozitivitás elvével, az lerontja. A konkrét ügytől elvonatkoztatva, általánosságban megállapítható, hogy amennyiben a felek a helyiségbérleti szerződésben a törvényi előírásoktól eltérően szabályozzák a felmondást, akkor a felek akarata arra irányul, hogy a felmondás törvényi szabályai helyett a szerződésben írt módon lehessen egyoldalú jognyilatkozattal megszüntetni a jogviszonyt. Ha valamely törvényi előírás nem kerül be a szerződésbe, ennek oka az, hogy azt a felek nem kívánják alkalmazni.

Ebből következően, ha a helyiségbérleti szerződés eltér a Lakás tv. felmondásra vonatkozó előírásaitól, a felmondás érvényességének elbírálása során csak és kizárólag a szerződés felmondásra vonatkozó szabályait lehet alkalmazni. Ha egy törvényi szabályt a felek nem vettek fel a szerződésbe, azt nyilván azért tették, mert nem akarták azt alkalmazni.

Jogalkalmazóként persze lehet vitatkozni a legfőbb bírói fórum álláspontjával, de nem érdemes. Az ő véleményük ugyanis joggyakorlat, míg az ügyvédi álláspont csupán pusztába kiáltott szó (másképpen fogalmazva pervesztés).

A tanulság tehát az, hogy a törvényi szabályoktól eltérés esetén ügyelni kell arra is, hogy mely törvényi rendelkezések vonatkozásában nincs eltérés, mert azokat is be kell tartani a helyiségbérlet felmondása során.

A szerző ügyvéd a bnt Szabó Tom Burmeister Ügyvédi Irodánál.

Kapcsolódó cikkek:


Út az alakuló ülésig
2019. október 18.

Út az alakuló ülésig

Az önkormányzati választások befejeztével kialakultak az új képviselő-testületek, kiderültek az új polgármesterek. Cikkünkben most az eredmény megállapítása és az új testületalakuló ülése közti időszakot mutatjuk be részletesebben.

Az igazságszolgáltatás függetlensége
2019. október 16.

Az igazságszolgáltatás függetlensége

Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) 2019-ben harmadik alkalommal készített nemzetközi felmérést a bírói függetlenségről az európai bírák és ügyvédek körében, amelyben elsősorban az elmúlt két év változásaira fókuszált. Az Országos Bírói Tanács korábban nem vett részt a felmérésben, azonban most először magyar bírák is kitölthették a kérdőívet.

III. Wolters Kluwer Versenyjogi Konferencia – Ahol mindenki győztes
2019. október 15.

Idén november 19-én a Wolters Kluwer Hungary Kft. a Magyar Versenyjogi Egyesülettel közösen immáron harmadik alkalommal rendezi meg versenyjogi tematikájú tanácskozását. A Hilton Budapest City Hotelbe ebben az évben is sok szeretettel várjuk a vállalati jogtanácsosokat, ügyvédeket, illetve a jogterülettel munkájuk során egyéb úton kapcsolatba kerülő szakembereket.

Kedvezményes lakásáfa és az ügyvédi letét
2019. október 14.

Kedvezményes lakásáfa és az ügyvédi letét

Amennyiben a lakóingatlan építéséhez kapcsolódó előlegfizetés és annak kézhezvétele 2020. január 1-jét követően történik, arra még a kedvezményes 5%-os áfakulcsot kell alkalmazni, kivéve akkor, ha az előleget ügyvédi letétbe helyezik.