A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása a polgári jogban I.

Szerző: Benke József
Dátum: 2017. július 27.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. szerint az, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.


A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.

1. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása a személyjogban

1.1. A személyiségi jogsértés új szankciója: a vagyoni előny átengedése

A személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól független szankciói körében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a „vagyoni előny átengedése” intézményének általánosításával bővülést hozott. Az ugyanis, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át a javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

[multibox]

A Ptk. törvényjavaslatának általános indokolása szerint az új megoldás révén lehetőség nyílik a jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoneltolódás kiküszöbölésére, hiszen a személyiségi jogok élvezete vagyoni előnyök forrása is (lehet). Ilyen esetben indokolt a sértett javára a gazdagodás elvonása, és erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás intézménye. A szankció eszerint helyreállító és értékkiegyenlítő, objektív szankció. Alkalmazásának feltétele csupán az, hogy megvalósuljon más – természetes, ill. jogi – személy személyiségi, személyhez fűződő értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása, megsértése és az ebből eredő jogosulatlan vagyoni előny keletkezése. Célja pedig ez utóbbi visszajuttatása annak a személynek a vagyonába, akinek a sérelme révén az előny előállott.

1.2. Az előny átengedése és a kártérítés, ill. a sérelemdíj

Az új szabályozás szerint a vagyoni előny megtérítésének elrendelése a megítélt kártérítéstől, ill. sérelemdíjtól független kérdés. Ennek a megállapításnak alighanem az az alapja, hogy az utóbbiakhoz képest a vagyoni előny átengedése esetén a jogsértő gazdagodása tényállási többletként jelentkezik.

Az eltérő normahipotézis a kártérítéstől és a sérelemdíj tényállásától világosan elhatárolja ezt a szankciót, hiszen a jogsértettnél a jogsértéssel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni és nem vagyoni kár nem jár okszerűen együtt a jogsértő gazdagodásával. Ez ugyanakkor nem zár ki egyszersmind néhány jogalkalmazási problémát.

Tekintettel arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás intézménye és szabályai jelölik ki a vagyoni előny átengedésének alkalmazási kereteit, a bírói gyakorlat valószínűleg úgy alakul majd, hogy a kártérítésre, ill. sérelemdíjra irányuló kereset sikere esetén csak annyiban lesz alapos a jogsértéssel okozati összefüggésben a jogsértő vagyonában keletkező vagyoni előny átengedése iránti kereset is, amennyiben a jogsértőnél a tőle kártérítés, ill. sérelemdíj címén elvont vagyonelemeken felül marad egyéb vagyoni előny is. Mindez a jogalap nélküli gazdagodás intézményének céljából, ill. szubszidiárius jellegéből következik.

[htmlbox jogtar_kepzes]

Ezt támasztja alá az is, hogy a jogsértő így előállt gazdagodása önmagában – külön törvényi rendelkezés hiányában – nem képez ún. számolási alvagyont, amely kívül esnék a jogsértőnek azon az ún. teljes vagyonán, amellyel a jogsértett kárának a megtérítéséért és a sérelemdíjnak a megfizetéséért helytállni tartozik.

Ellenkező esetben a gazdagodó jogsértő a teljes kártérítés és a teljes sérelemdíj kifizetése nyomán bekövetkező vagyoncsökkenésére tekintet nélkül, azaz mindezeken felül tartozna a teljes – megfizetett kártérítéssel és sérelemdíjjal nem csökkentett – gazdagodásának a kiadásával is. A gazdagodás ugyanakkor már csak a fogalmából adódóan is – és kifejezett eltérő jogszabályi rendelkezés híján – rögvest beolvad a gazdagodó vagyonába, amellyel az mint egésszel tartozik helytállni a kártérítés és a sérelemdíj kifizetéséért. Ezek a vagyoncsökkenések így az alaptalan gazdagodást is csökkentik.

Noha a kodifikáció során a jogalap nélküli gazdagodás intézményének e tényállási körben való alkalmazhatósága vitatott volt, a generálklauzula külön szabályozás nélkül is megalapozhatta volna a visszatérítési kötelezettséget járulékos jelleggel: a kártérítés és sérelemdíj címén megszerzett vagyoni értéken felüli részben. Az ugyanis, „aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni”, s ha azt „természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell megtéríteni”.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

1.3. „Más (vagyona?) rovására”

Az iménti problémával is összefüggésben a citált generálklauzula „méregfoga” minden bizonnyal a „másnak rovására” fordulat értelmezése lesz, az ugyanis kétféleképpen is értelmezhető: (1) „más jogának és/vagy törvényes érdekének sérelmével”, vagy (2) „más vagyona rovására”. Utóbbi egyezik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) egyező szövegének a bírói gyakorlatban kialakult, alaptalanul megszorító – néha azért ingadozó – értelmezésével.

A magánjog ilyen átfogó rekodifikációja során figyelembe veendő, szinte végeláthatatlanul sok jogpolitikai – társadalmi, gazdasági – aktualitás folytán azonban el lehet, sőt olykor el is kell tekinteni az intézmény történeti értelmezésétől. Az 1959-es Ptk. gyakorlatára minden további vizsgálat nélkül azzal az indokkal hivatkozni ugyanis, hogy ez az értelmezés a változatlan szavakkal kodifikált törvényhely „megszokott” értelmezése, felesleges és itt egyenesen kártékony historizálás volna csupán. Ezen értelmezés szerint ugyanis a jogalap nélküli gazdagodás evidens fogalmi, tényállási eleme a gazdagító fél vagyonának a gazdagodással okozati összefüggésben álló csökkenése.

Az alaptalan gazdagodás törvényi tényállásának egyszerű nyelvtani értelmezése szerint az akkor is megvalósulhat, ha a jogsértett nem szenved vagyoni hátrányt, de a gazdagodó az ő jogának megsértése révén – az „ő rovására” – jut a vagyoni előnyhöz. Miként pl. Vékás Lajos rámutatott: „nem feltételezi a jogalap nélküli gazdagodás tényállása a másik fél vagyonának csökkenését olyan esetekben, amikor a gazdagodó vagyongyarapodása a másik […] fél javainak jogellenes elvonásából és használatából [kiem. Vékás] származott”.

A személyiségi jogok megsértésekor a gazdagodás nem jár feltétlenül a jogsértett fél vagyonának tényleges csökkenésével (damnum emergens), azonban előfordul, sőt, inkább tipikus, hogy a jogsértett úgy szenved vagyoni hátrányt, hogy vagyoni előnytől esik el (lucrum cessans; ld. teljes kártérítés elve), s e vagyoni előny vagy annak egy része a jogsértőnél jelentkezik. A „vagyon rovására” bekövetkező esemény fogalmilag egybeesik a vagyoni kár egyik esetével, így akkor, ha a károkozónál – jogsértőnél – okozatosan gazdagodás is előáll (vagyis megvalósul a tényállási többlet), nem zárható ki a kártérítési és a jogalap nélküli gazdagodási jogcímek kollíziója.

Míg a kártérítésnek kiindulási tényállási alapja a kár, vagyis a jogsértett fél „szegényedése”, addig a jogalap nélküli gazdagodás nem a jogsértett fél „szegényedéséhez” igazodik, hanem a jogsértő fél gazdagodásához. Így az intézményesített jogcím járulékossága alapján világos, hogy az annak a gazdagodásnak az elvonására – a vagyoni előny átengedésére – szolgál, amely a jogsértéssel összefüggésben keletkezett, és amely ugyancsak a jogsértéssel összefüggésben megfizetett kártérítés értékén felül fennmaradt (ld. az alvagyon-kérdést fent).

Ha a „másnak rovására” fordulat értelmezése során a „más vagyona rovására” értelem rögzül, és a jogsértettnek van kára, de egyidejűleg nincsen a jogsértőnél gazdagodás, akkor a kollízió kizárt. Ha pedig megvalósul a gazdagodási többlettényállási elem is, akkor a fentiek szerint a jogalap nélküli gazdagodás járulékos jellege oldja fel a jogcímek „látszólagos halmazatát”. Ekkor azonban problematikus, hogy az új, a jogsértő magatartásának felróhatóságától független, objektív szankció nem tudja beváltani jogpolitikai célját abban az esetben, ha a jogsértő gazdagodása nem a jogsértett vagyona rovására, hanem joga vagy törvényes érdeke sérelme folytán áll elő. Világos azonban, hogy a törvény erre az esetre is rendelkezni kíván, és a gazdagodást ekkor is el kívánja vonni a jogsértőtől. Így a helyes értelmezés minden bizonnyal az, hogy a „másnak rovására” fordulat jelentése sem több, sem kevesebb, mint hogy „másnak rovására”, vagyis „más sérelme folytán”, pontosabban: „más jogának vagy törvényes érdekének sérelmével, ill. vagyonának rovására”.

Megjegyzendő, hogy noha ezek a szabályok a Ptk.-nak az emberről, mint jogalanyról rendelkező második könyvében találhatók, azok a jogi személyekre is értelemszerűen – megfelelően – alkalmazandók: a jogi személy személyhez főződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.

1.4. A szerzői jogi, iparjogvédelmi és versenyjogi bírói gyakorlat

Lényeges kérdés, hogy a Ptk. új szankciójának bevezetése nyomán felülvizsgálandó-e az 1959-es Ptk.-n, ill. a szerzői, iparjogvédelmi és versenyjogi külön törvényeken alapuló az a bírói gyakorlat, amely a gazdagodás sajátos tartalmára tekintettel tagadta annak lehetőségét, hogy a szerzői vagy versenyjogi jogsértéssel, ill. a védjegy- és szabadalombitorlással elért alaptalan gazdagodás visszatérítésének esetére alkalmazandóak volnának a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai.

E jogszabályok az 1959-es Ptk. jogalap nélküli gazdagodási szabályaira tekintet nélkül, a jogsértés objektív szankciójaként rendelkeztek a jogsértéssel keletkezett gazdagodásnak a jogsértett fél részére visszatérítési igény keretében történő elvonásáról. Ezeknek az eseteknek egy részében a bírói gyakorlat kimondta, hogy nem alkalmazhatók reájuk az 1959-es Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai, noha ezek az igények ugyancsak polgári jogiak.

Érdemes felidézni e körben az 1959-es Ptk. miniszteri indokolásának „a jogalap hiánya” értelmezése körében írt részletét. Eszerint ugyanis a gyakorlat kivételesen a jogalap nélküli gazdagodás szabályát alkalmazza a jogellenes gazdagodáshoz vezető, de felróhatóság hiánya miatt felelősséget nem eredményező helyzetek megoldására is, pl. szerzői vagy szabadalmi jog vétlen bitorlása esetében.

A személyhez fűződő jogok megsértésének új szankciója megszünteti ezt a gyakorlatot, hiszen eszerint az, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint. A Ptk. 2:55. §-a alapján ugyanakkor speciális szerzői jogi és iparjogvédelmi jogszabályok is alkalmazandók a gazdagodás visszatérítése során, amelyek tehát kiegészítik a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, 6:579-582. § alatti szabályait pl. a biztosítási intézkedés vagy egyes különös elszámolási kérdések tekintetében.

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.


Kapcsolódó cikkek:


Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga
2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.