A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása a polgári jogban I.

Szerző: Benke József
Dátum: 2017. július 27.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. szerint az, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.


A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.

1. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása a személyjogban

1.1. A személyiségi jogsértés új szankciója: a vagyoni előny átengedése

A személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól független szankciói körében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a „vagyoni előny átengedése” intézményének általánosításával bővülést hozott. Az ugyanis, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át a javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

[multibox]

A Ptk. törvényjavaslatának általános indokolása szerint az új megoldás révén lehetőség nyílik a jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoneltolódás kiküszöbölésére, hiszen a személyiségi jogok élvezete vagyoni előnyök forrása is (lehet). Ilyen esetben indokolt a sértett javára a gazdagodás elvonása, és erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás intézménye. A szankció eszerint helyreállító és értékkiegyenlítő, objektív szankció. Alkalmazásának feltétele csupán az, hogy megvalósuljon más – természetes, ill. jogi – személy személyiségi, személyhez fűződő értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása, megsértése és az ebből eredő jogosulatlan vagyoni előny keletkezése. Célja pedig ez utóbbi visszajuttatása annak a személynek a vagyonába, akinek a sérelme révén az előny előállott.

1.2. Az előny átengedése és a kártérítés, ill. a sérelemdíj

Az új szabályozás szerint a vagyoni előny megtérítésének elrendelése a megítélt kártérítéstől, ill. sérelemdíjtól független kérdés. Ennek a megállapításnak alighanem az az alapja, hogy az utóbbiakhoz képest a vagyoni előny átengedése esetén a jogsértő gazdagodása tényállási többletként jelentkezik.

Az eltérő normahipotézis a kártérítéstől és a sérelemdíj tényállásától világosan elhatárolja ezt a szankciót, hiszen a jogsértettnél a jogsértéssel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni és nem vagyoni kár nem jár okszerűen együtt a jogsértő gazdagodásával. Ez ugyanakkor nem zár ki egyszersmind néhány jogalkalmazási problémát.

Tekintettel arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás intézménye és szabályai jelölik ki a vagyoni előny átengedésének alkalmazási kereteit, a bírói gyakorlat valószínűleg úgy alakul majd, hogy a kártérítésre, ill. sérelemdíjra irányuló kereset sikere esetén csak annyiban lesz alapos a jogsértéssel okozati összefüggésben a jogsértő vagyonában keletkező vagyoni előny átengedése iránti kereset is, amennyiben a jogsértőnél a tőle kártérítés, ill. sérelemdíj címén elvont vagyonelemeken felül marad egyéb vagyoni előny is. Mindez a jogalap nélküli gazdagodás intézményének céljából, ill. szubszidiárius jellegéből következik.

[htmlbox jogtar_kepzes]

Ezt támasztja alá az is, hogy a jogsértő így előállt gazdagodása önmagában – külön törvényi rendelkezés hiányában – nem képez ún. számolási alvagyont, amely kívül esnék a jogsértőnek azon az ún. teljes vagyonán, amellyel a jogsértett kárának a megtérítéséért és a sérelemdíjnak a megfizetéséért helytállni tartozik.

Ellenkező esetben a gazdagodó jogsértő a teljes kártérítés és a teljes sérelemdíj kifizetése nyomán bekövetkező vagyoncsökkenésére tekintet nélkül, azaz mindezeken felül tartozna a teljes – megfizetett kártérítéssel és sérelemdíjjal nem csökkentett – gazdagodásának a kiadásával is. A gazdagodás ugyanakkor már csak a fogalmából adódóan is – és kifejezett eltérő jogszabályi rendelkezés híján – rögvest beolvad a gazdagodó vagyonába, amellyel az mint egésszel tartozik helytállni a kártérítés és a sérelemdíj kifizetéséért. Ezek a vagyoncsökkenések így az alaptalan gazdagodást is csökkentik.

Noha a kodifikáció során a jogalap nélküli gazdagodás intézményének e tényállási körben való alkalmazhatósága vitatott volt, a generálklauzula külön szabályozás nélkül is megalapozhatta volna a visszatérítési kötelezettséget járulékos jelleggel: a kártérítés és sérelemdíj címén megszerzett vagyoni értéken felüli részben. Az ugyanis, „aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni”, s ha azt „természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell megtéríteni”.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

1.3. „Más (vagyona?) rovására”

Az iménti problémával is összefüggésben a citált generálklauzula „méregfoga” minden bizonnyal a „másnak rovására” fordulat értelmezése lesz, az ugyanis kétféleképpen is értelmezhető: (1) „más jogának és/vagy törvényes érdekének sérelmével”, vagy (2) „más vagyona rovására”. Utóbbi egyezik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) egyező szövegének a bírói gyakorlatban kialakult, alaptalanul megszorító – néha azért ingadozó – értelmezésével.

A magánjog ilyen átfogó rekodifikációja során figyelembe veendő, szinte végeláthatatlanul sok jogpolitikai – társadalmi, gazdasági – aktualitás folytán azonban el lehet, sőt olykor el is kell tekinteni az intézmény történeti értelmezésétől. Az 1959-es Ptk. gyakorlatára minden további vizsgálat nélkül azzal az indokkal hivatkozni ugyanis, hogy ez az értelmezés a változatlan szavakkal kodifikált törvényhely „megszokott” értelmezése, felesleges és itt egyenesen kártékony historizálás volna csupán. Ezen értelmezés szerint ugyanis a jogalap nélküli gazdagodás evidens fogalmi, tényállási eleme a gazdagító fél vagyonának a gazdagodással okozati összefüggésben álló csökkenése.

Az alaptalan gazdagodás törvényi tényállásának egyszerű nyelvtani értelmezése szerint az akkor is megvalósulhat, ha a jogsértett nem szenved vagyoni hátrányt, de a gazdagodó az ő jogának megsértése révén – az „ő rovására” – jut a vagyoni előnyhöz. Miként pl. Vékás Lajos rámutatott: „nem feltételezi a jogalap nélküli gazdagodás tényállása a másik fél vagyonának csökkenését olyan esetekben, amikor a gazdagodó vagyongyarapodása a másik […] fél javainak jogellenes elvonásából és használatából [kiem. Vékás] származott”.

A személyiségi jogok megsértésekor a gazdagodás nem jár feltétlenül a jogsértett fél vagyonának tényleges csökkenésével (damnum emergens), azonban előfordul, sőt, inkább tipikus, hogy a jogsértett úgy szenved vagyoni hátrányt, hogy vagyoni előnytől esik el (lucrum cessans; ld. teljes kártérítés elve), s e vagyoni előny vagy annak egy része a jogsértőnél jelentkezik. A „vagyon rovására” bekövetkező esemény fogalmilag egybeesik a vagyoni kár egyik esetével, így akkor, ha a károkozónál – jogsértőnél – okozatosan gazdagodás is előáll (vagyis megvalósul a tényállási többlet), nem zárható ki a kártérítési és a jogalap nélküli gazdagodási jogcímek kollíziója.

Míg a kártérítésnek kiindulási tényállási alapja a kár, vagyis a jogsértett fél „szegényedése”, addig a jogalap nélküli gazdagodás nem a jogsértett fél „szegényedéséhez” igazodik, hanem a jogsértő fél gazdagodásához. Így az intézményesített jogcím járulékossága alapján világos, hogy az annak a gazdagodásnak az elvonására – a vagyoni előny átengedésére – szolgál, amely a jogsértéssel összefüggésben keletkezett, és amely ugyancsak a jogsértéssel összefüggésben megfizetett kártérítés értékén felül fennmaradt (ld. az alvagyon-kérdést fent).

Ha a „másnak rovására” fordulat értelmezése során a „más vagyona rovására” értelem rögzül, és a jogsértettnek van kára, de egyidejűleg nincsen a jogsértőnél gazdagodás, akkor a kollízió kizárt. Ha pedig megvalósul a gazdagodási többlettényállási elem is, akkor a fentiek szerint a jogalap nélküli gazdagodás járulékos jellege oldja fel a jogcímek „látszólagos halmazatát”. Ekkor azonban problematikus, hogy az új, a jogsértő magatartásának felróhatóságától független, objektív szankció nem tudja beváltani jogpolitikai célját abban az esetben, ha a jogsértő gazdagodása nem a jogsértett vagyona rovására, hanem joga vagy törvényes érdeke sérelme folytán áll elő. Világos azonban, hogy a törvény erre az esetre is rendelkezni kíván, és a gazdagodást ekkor is el kívánja vonni a jogsértőtől. Így a helyes értelmezés minden bizonnyal az, hogy a „másnak rovására” fordulat jelentése sem több, sem kevesebb, mint hogy „másnak rovására”, vagyis „más sérelme folytán”, pontosabban: „más jogának vagy törvényes érdekének sérelmével, ill. vagyonának rovására”.

Megjegyzendő, hogy noha ezek a szabályok a Ptk.-nak az emberről, mint jogalanyról rendelkező második könyvében találhatók, azok a jogi személyekre is értelemszerűen – megfelelően – alkalmazandók: a jogi személy személyhez főződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.

1.4. A szerzői jogi, iparjogvédelmi és versenyjogi bírói gyakorlat

Lényeges kérdés, hogy a Ptk. új szankciójának bevezetése nyomán felülvizsgálandó-e az 1959-es Ptk.-n, ill. a szerzői, iparjogvédelmi és versenyjogi külön törvényeken alapuló az a bírói gyakorlat, amely a gazdagodás sajátos tartalmára tekintettel tagadta annak lehetőségét, hogy a szerzői vagy versenyjogi jogsértéssel, ill. a védjegy- és szabadalombitorlással elért alaptalan gazdagodás visszatérítésének esetére alkalmazandóak volnának a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai.

E jogszabályok az 1959-es Ptk. jogalap nélküli gazdagodási szabályaira tekintet nélkül, a jogsértés objektív szankciójaként rendelkeztek a jogsértéssel keletkezett gazdagodásnak a jogsértett fél részére visszatérítési igény keretében történő elvonásáról. Ezeknek az eseteknek egy részében a bírói gyakorlat kimondta, hogy nem alkalmazhatók reájuk az 1959-es Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai, noha ezek az igények ugyancsak polgári jogiak.

Érdemes felidézni e körben az 1959-es Ptk. miniszteri indokolásának „a jogalap hiánya” értelmezése körében írt részletét. Eszerint ugyanis a gyakorlat kivételesen a jogalap nélküli gazdagodás szabályát alkalmazza a jogellenes gazdagodáshoz vezető, de felróhatóság hiánya miatt felelősséget nem eredményező helyzetek megoldására is, pl. szerzői vagy szabadalmi jog vétlen bitorlása esetében.

A személyhez fűződő jogok megsértésének új szankciója megszünteti ezt a gyakorlatot, hiszen eszerint az, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint. A Ptk. 2:55. §-a alapján ugyanakkor speciális szerzői jogi és iparjogvédelmi jogszabályok is alkalmazandók a gazdagodás visszatérítése során, amelyek tehát kiegészítik a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, 6:579-582. § alatti szabályait pl. a biztosítási intézkedés vagy egyes különös elszámolási kérdések tekintetében.

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.

Kapcsolódó cikkek:


Személyállapoti perek az új Pp-ben II.rész
2018. november 14.

Személyállapoti perek az új Pp-ben II.rész

Cikkünk első részében a személyi állapotot érintő perek közös szabályait és a gondnokság alá helyezési per változásait ismerhették meg. Mai írásunkban a házassági perekről a származási perekről és a szülői felügyelettel kapcsolatos perekről olvashatnak.

Elfogadták az adócsomagot
2018. november 13.

Elfogadták az adócsomagot

Nő az alanyi áfamentesség értékhatára, jobban járnak a dolgozó nyugdíjasok, bevezetik a csoportos tao-alanyiságot, két új szochó-kedvezmény érkezik, és a kedvezményes lakásáfa meghosszabbodik bizonyos esetekben. Az Országgyűlés elfogadta az adócsomagot.

Polgári jogi igény érvényesítése az új Be.-ben
2018. november 13.

Polgári jogi igény érvényesítése az új Be.-ben

A polgári jogi igény a sértett kártérítési és egyéb igénye a büntetőeljárásban, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett, és a terhelttel szemben áll fenn.